Vallás | Keresztény » Dr. Jókay-Ihász Miklós - Javaslat az egyházak közötti kapcsolatról

- f ,1ot11J . /JJAvASLAT AZ I RÁNT, HOGY A REFORMÁTUS ÉS ÁG. HITV EV EGYHÁZAK KÖZÖTT Ml MÓDON LEHETNE SZOROSABB KAPCSOLATOT LÉTESÍTENI S Ml MÓDON LEHETNE ÉS MILYEN IRÁNYBAN KÖZÖS ALAPON EGYÜTTES MŰKÖDÉST KIFEJTENI UNIÓRA VALÓ TÖREKVÉS NÉLKÜL. ELŐTERJESZTETTE : A PÁPAI REP. EGYHÁZMEGYE 1926 JULIU:i l-1 LELKÉSZÉRTEKEZLETÉN DR. eJÓKAY-IHÁSZ MIKLÓS EGYHÁZMEGYEI GONDNOK. PÁPA, 19Z7. P()JSKOLAI NYOMDA JAVASLAT AZ IRÁNT, HOGY A REFORMÁTUS ÉS ÁG. HITV EV EGYHÁZAK KÖZÖTT MI MÓDON LEHETNE SZOROSABB KAPCSOLATOT LÉTESÍTENI S Ml MÓDON LEHETNE ÉS MILYEN IRÁNYBAN KÖZÖS ALAPON EGYÜTTES MŰKÖDÉST KIFEJTENI UNIÓRA VALÓ TÖREKVÉS NÉLKÜL. ELŐTERJESZTETTE: A PÁPAI RE!. EGYHÁZMEGYE 1926 JULJUS 1-1 LELKÉSZÉRTEKEZLETÉN DR. JóKAY-IHÁSZ MIKLÓS ~HÁZMEGYEIOONDNO~ PÁPA, 1927. P01SKOLAI NYOMDA Mindenekelőtt őszinte örömmel üdvözlöm nagytiszteletü Győry János urat, a pápai egyházmegye

lelkészértekezletének mélyen tisztelt és nagyrabecsült, érdemes Elnökét, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést felvetette és pedig felvetette nemcsak itt, az egyházmegye körében, hanem a nagy nyilvánosság előtt is, aminek következtében ez a rendkívül jelentős és nagyhorderejű kérdés az egyházi lapok hasábjain is tárgyaltatik és mindkét egyház vezetőit foglalkoztatja. Szerény nézetem szerint alig van oly kérdés, amely ily rendl<lvül nagy fontossággal bírna magyar református egyházunkra és az egész magyar protestántizmusra nézve is, mint épen ez. A magam részéről nem győzöm eléggé hangsúlyozni, ahol csak erre alkalmam nyilik, hogy épen ma, amidőn a trianoni béke nemcsak szerencsétlen hazánkat csonkította meg kegyetlenül, hanem a két magyar protestáns egyházat is, ma van a legnagyobb szükség arra, hogy a két protestáns egyház kapcsolatait minél szorosabbra füzve, egymást a nehéz időkben váJlvetetten támogassa

és a testvéri szeretet jegyében minden téren, ahol csak lehet és szükséges, a lehető legszorosabb együttműködésre, közös és együttes munkára egyesüljön. 4 Nagyon jól tudom, hogy a teljes szervezeti egyesüJés, amint az külföldön némely országban megtörtént, nálunk nem volna keresztülvihető; épen ezért nem i s az unióról akarok szólni, hanem csupán azokról a teendőkről, amelyek megvalósítandók volnának a két protestáns egyháznak szervezeti különállásuk fenntartásával egymáshoz közelebb hozatala érdekében. Itt meg kell emlékeznem róla, hogy volt a két protestáns testvéregyháznak a múltban egy ily irányú egyezsége: a nagygeresdi egyezség, melyet nem nagyon régen felbontottak ; ezt a sajnálatos tényt a legnagyobb meggondolatlanságnak kell, hogy tartsuk, amelyért csak azért nem lehet eléggé hibáztatni azokat, akik a felbontást véghezvitték, mert meg vagyok róla győződve, hogy azóta ök saját maguk is a

legnagyobb mértékben megbánták azt. A két protestáns egyház szoros együttműködését nemcsak a két egyház közös múltja, a közös sors, a két egyház tanainak és külső szervezetének egymáshoz közel álló volta parancsolja, hanem a mai időben parancsolja ezt különösen a nehéz, nyomasztó anyagi helyzet és az a régi kipróbált, sokszor bebizonyosodott elv, hogy nösszetartásban az erö". A két egyház együttműködésének egyik fontos része a társadalmi és egyesületi téren való együttmű­ ködés. A közös protestáns egyesületeket, akár társadalmi, akár vallási, hitvédelmi, jótékonysági vagy irodalmi egyesületek, erősíteni, gyarapitani kell, ahQI nincsenek ilyenek, újakat szervezni. Régi, magas színvonalon áUó, külföldön és rajtunk kívül álló belföldi körök előtt is nagy tekintéllyel biró egyesület az Országos Protestáns Irodalmi Társaság. A legnagyobb mértékben elítélendő­ nek tartom azt a

törekvést, mely oda irányult, hogy ez a nagy múlttal biró, tekintélyes közös intézményünk ketté osztassék és külön ref. és ág hitv ev irodalmi társaságra szakíttassék szét. Ellenkezőleg, erősíteni, gyarapítani kell ezt úgy a tagok létszáma, mint anyagi erök tekintetében, hogy minél erőteljesebb és sikeresebb működést fejthessen ki a két protestáns egyház közös boldogulása, felvirágoztatása érdekében. E végből igen fontosnak tartom, hogy a vidéki gócpontokban minél több fiókja alakuljon meg a Protestáns Irodalmi Társaságnak, melyek melegágyai és élesztöi lennének a protestáns egyházak testvéri közös munkájának és a magyar protestáns kultúrának, amelynek fejlesztésére szellemi felsöbbségünk megőrzése végett oly igen nagy szükségünk volna. De nagyon fontosnak tartanám, hogy a Protestáns Irodalmi Társaság mintájára, ahol csak lehet, közös egyesületek és alakulatok támadjanak. !gy nem

látnám semmi akadályát sem annak, hogy lelkészeink, tanáraink és tanítóink az evangélikus testvéregyház lelkészeivel, tanáraival és tanítóival közös országos egyesületekbe tömörüljenek; mindenesetre sokkal nagyobb súllyal és tekintéllyel léphetnének fel jogos érdekeik érvényesítésére. Azt pedig feltétlenül helyesnek, söt szükségesnek tartom, hogy a vidéki heiyi egyesületek, alakulatok, mint nőegyletek, leányegyesületek, k:ulturegyletek, esetleg ahol vannak, olvasókörök vagy más egyesületek, közösen alakuljanak meg, illetől eg ahol mind a két egyház tagjainak meg vannak már szervezve ily egyesilletei, azok egyesüljenek. Sajnos, a legtöbb helyen mindkét protestáns egyház tagjai kisebb számmal vannak, majdnem mindeniltt kevesebben együttvéve is, mint az uralkodó róm. kath egyház tagjai, így az egyesülésnek ez a 6 módja nagy erőt kölcsönözne a vallásos és egyházi alapon álló egyesületeknek és

alaklilatoknak. A hitelvi különbségek itt semmiféle akadályt nem képezhetnének, hiszen evangéliumi alapelveink közösek, egyházunk történeti fejlődése közös, ennélfogva közös az a szellem is, amelyben iskoláinkban tanítunk, amelyben a szülői háznál a református és evangélikus hivek felnőnek, közös a két egyház hiveinek általános gondolatvilága ; egyesületeknél, társadalmi szervezeteknél nem tehetne különbséget némely hitelvi eltérés, melyekről vitázni úgy sem volna szükséges. Ami pedig azt illeti, hogy a vezetés kit illessen meg, ami sok esetben akadályt szokott képezni, az ilyen kicsinyességeket ki kell kapcsolni és általában minden féltékenykedést kölcsönösen félretéve, erre nézve testvériesen kell megegyezni. Ahol pedig teljesen egyesíteni nem is lehetne az egyesületeket és szervezeteket, ott is közösen kellene rendezni vallásos vagy egyéb összejöveteleket és előadásokat, ünnepélyeket, estélyeket stb.

Megjegyzem, hogy társadalmi, egyesületi együttműködés, közös egyesületekben is, több helyen folyt már a múltban is és sehol sem látták kárát az egyházak, csakis nagy hasznát és előnyét. A közös szellem és a közös érdek lehetővé tenné azt rs, hogy egyházi lapjaink és pedig úgy azok, amelyek elsősorban a hitélet ápolását és fejlesztését szolgálják, mint azok, amelyek e mellett a hivatalos és nem hivatalos egyházi és egyháztársadalmi események és mozgalmak regisztrálására szolgálnak, szintén közösek lennének, ami által lényeges megtakarítást érnénk el anyagi téren, e mellett sokkal nagyobb szellemi erőt tudnánk kifejteni és lehetségessé válnék egyházi lapjainknak a 7 szellemi és anyagi erök egyesítése folytán magasabb szinvonalra emelése, ami úgyis általános óhajt képez. Az egyházpolitikai törvények életbelépése óta Hazánk különböző felekezeteinek egymás közötti békéjét alaposan

megzavarja és állandóan felkorbácsolja a reverzálisok kérdése. A róm kath és görög katholikus egyházak között e tekintetben oly irányú megállapodás áll fenn, hogy a két egyház tagjai között nem lehet helye a házasságot kötő felek megegyezésének, vagyis a gyermekek szükségképen követik a törvény alapján nemeik szerint szüleik vallását. A köztünk fennálló testvéri viszonynál fogva, e testvéri szeretetteljes viszony erősí­ tésére és dokumentálására én feltétlenill szükségesnek tartanám, hogy a református és ág. hitv ev egyházak között is hasonló megegyezés jönne létre, vagyis a reverzális a két protestáns egyház tagjai között ki lenne zárva. Ez nagyban hozzájárulna a két protestáns egyház testvéri jó viszonyának megszilárdításához és sok helyi surlódásnak venné elejét. Ami az áttéréseket illeti, ott nem volna tanácsos teljesen hasonlatosan eljárni. Kétségkívül a testvéri jó viszony

legszebb dokumentálása volna, ha a két egyház megegyeznék az iránt, hogy egyik sem fogad el a másik részéről áttérőket. Ezt azonban nem tartanám célszerünek azért, mert, sajnos, igen gyakran, sőt azt mondhatom, hogy a legtöbb esetben az áttérések kicsinyes okokból, külsőségekből történnek, így például egyházi adófizetés, avagy a lelkésszel vagy az egyház vezetőivel való rossz viszony és más hasonlók folytán, és ilyen esetekben félő volna, hogy ha a testvér-egyház visszautasítaná az illetőket, úgy azok egy másik egyházba térnének át, mely őket bizonyosan örömmel befogadná. 8 Már pedig, ha már valaki ilyen kicsinyes külsö okokból, sokszor csak átmenetileg, meggondolatlanul el akarja hagyni egyházunkat, még mindig sokkal jobb, ha a hozzánk közel álló testvér-egyház tagjait gyarapítja, mint esetleg egy más, tőlünk idegenebb egyházat; a testvér-egyházból, ha tényleg csak átmeneti volt a dolog,

könnyebb is lesz a visszatérés. ltt tehát csak annyit lehetne tenni, hogy utasittassanak mindkét egyház lelkészei, hogy a testvér-egyházból áttéröket vessék szigorubb megvizsgálás alá és csak végső esetben vegyék át őket, attól pedig feltétlenül tartózkodjanak, hogy a testvér-egyházból igyekezzenek lelkeket szerezni saját egyházuknak. De a két protestáns egyház együttműködési terének legfontosabb része a hivek lelki gondozása körül kell, hogy legyen. E téren lehet együttes, közös, vállvetett munkával legtöbb anyagi eröt és szellemi energiát megtakarítani és az erők egyesítésével legnagyobb eredményt elérni. A magam részéről feltétleníil az erők szétforgácsolásának tartom, ha olyan helyen, a hol eddig egyik egyháznak sem volt megalakult szervezete, gyülekezete, hanem csak nagyobb szórványa, most mindkettő külön-külön akar gyülekezetet alakítani; nagyon természetesen ilyen esetben mindke1tö csak

tengődni fog a maga gyengeségében. Ily esetekben feltétlenül együttes erővel kell közös gyillekezeteket alakítani, • amelyeknek a szervezésénél nem szabad féltékenykedni, hanem szép testvéries szeretettel meg kell egyezni és a vezetést a célszerüség szerint vagy a túlnyomó többségnek, vagy annak az egyháznak átengedni, amelyiknek anyagyülekezete közelebb fekszik. Úgyszintén az erők meggondolatlan szétforgácsolásáoak tartom azt is, 9 ha akármelyik protestáns egyház is oly helyen akar önálló egyházközséget alakítani, ahol hívei aránylag csekélyebb számmal élnek, a testvér-egyháznak pedig van gyülekezete. Ily esetben feltétlenül az a helyes, ha annak az egyháznak a tagjai, akik csekély számmal vannak, elhelyezkednek szépen a testvér-egyház kebelében, természetesen teljes jogkörrel és teljes kötelezettséggel is és fölösleges és céltalan, csupán önmagunkat gyengítő önállósági törekvések helyett

erőnket új gyülekezeteknek inkább oly helyeken való felállítására, szervezésére fordltjuk, ahol, vagy amelynek közelében sem nekünk, sem a testvér-egyháznak nincs egyházi szervezete, gyülekezete, hanem ahol hiveink más felekezetü lakosság tengerében élnek, felszivódásnak, felmorzsolódásnak kitéve, de ilyen helyeken is lehetőleg, illetőleg a szükség szerint közös erővel. Ki kell küszöbölni minden esetleges személyi ellentétet, egyes lelkészek vagy más egyházi férfiak egyéni ambícióját és érvényesülési vágyát; félre kell tenni mindkét részről minden féltékenykedést őszintén, minden melléktekintet nélkül a nagy cél érdekében, mert ha nem igy cselekszünk, úgy meglehet, hogy helyenként mutatunk fel ideig-óráig tartó látszólagos eredményeket egymás kárára, de ezzel szemben elveszítjilk híveinknek az uralkodó felekezet nagy tömegei között élö távoli csoportjait. Féltékenységre nincs és nem lehet ok,

mert hiszen meglehet, hogy egyik testvéregyház, valószinüleg az ott többségben levő, egyes helyeken felszivja a másik híveit, de ez kölcsönbe megy csak, mert másutt meg megfordítva történik és mindenesetre sokkal inkább ez történjék, mint az, hogy mindkettőnk híveit a harmadik, sokkal nagyobb és hatalmasabb egy- 10 ház szivja fel magába, ami ellen pedig csakis egyesült erővel védekezhetünk. Ami a szórványokat illeti, itt is helyesnek tartom a közös gondozást. Oly vidékeken, ahol mind a két protestáns egyháznak élnek csekély számmal hívei szétszórva és ahol mindkettőnek van a környéken, aránylag nem túlságos nagy távolságra gyülekezete, ott közösen kellene gondozni a híveket, a két egyház lelkészeinek egymást kisegíteni a szétszórva élö hívek gondozása, látogatása terén ; felváltan tartanának istenitiszteleteket egyes gócpontokban. A szórványok gondozása úgyis rendkívül nehéz, nem lehet elég gyakran

felkeresni a szétszórtan élö híveket, különösen nagyobbterületen ; egy ember erejét ez meghaladja; közös erő­ vel, egyesülten ez a munka sokkal tökéletesebben lesz teljesíthető . Erre például felhozhatom Devecsert, ahol az istenitiszteletek felváltva való tartása már régebben folyi k. Ahol pedig csak egyik testvér-egyháznak van nagyobb környéken anyagyülekezete, a másik egyházé pedig távol van és csupán szórványai vannak szerteszét csekély számmal, ott rá kell bízni az utóbbiak gondozását teljes bizalommal a testvér-egyházra és annak lelkészére. Egyesült erővel lehetséges volna nemcsak új gyülekezeteket szervezni, a régieket erősíteni és a szórványokat megmenteni, hanem esetleg lehetővé válna iskolák szervezése is olyan helyeken, ahol ma egyik protestáns felekezetnek sincs iskolája és idegen szeUemü oktatásban kénytelenek ma gyermekeink részesülni. E mellett igen helyes volna, ha oly helyeken, ahol

gyengeségünk miatt, de főleg az államsegély megvonása miatt egyik protestáns felekezet sem bírja, vagy csak Jl nagy megeröltetés árán képes iskoláját fenntartani, ezek az iskolák egyesittessenek egy közös protestáns iskolában, mely erösebb lenne, jobb lenne és államsegélyt is kapva, fenntartása is sokkal könnyebbé válnék. Természetesen teljesen felesleges eröpazarlásnak tartom azt is, hogy 2-3 gyermek vallásoktatása végett, akik a testvér-egyház iskolájába járnak, átjárjon a lelkész a harmadik-negyedik faluba; bízzuk ezt a testvér-egyház lelkészére és tanítójára és ismét ne féltékcnykedjünk. · Sőt a középfokú oktatás terén is meglehetne valósítani bizonyos mértékben a közösséget. Itt nem a már meglevő régi intézetekre gondolok, hanem az esetleg felállitandókra. Férfi középiskolákat nem valószinü, hogy állítsunk fel egyhamar, de csekély számu nőnevelö­ intézeteink szaporítására, új

leányiskolák felállítására kétségkivül igen nagy szükség van, mert e téren rendkivül nagy hátrányban vagyunk a római katholikus egyház rengeteg apácazárdájával szemben. A katholikus egyház ezekben az apácanevelő-intézetekber. neveli a maga részére a katholikus egyházukhoz és hitükhöz oly rendkívül erővel ragaszkodó intelligens nőtagjainak tizezreit; ezzel szemben a mi leányaink csekély számu leánynevelő-intézetünk mellett legnagyobb részben idegen, jó esetben állami vagy községi iskolákban, de sajnos, igen gyakran ugyancsak apácazárdákban nevelkednek és tanulnak, ami a protestáns vagy református öntudatnak és hithüségnek kétségtelen, számos eset által beigazolt kárára van. A szükségképen felállítandó leánynevelő-intézetek szervezését is legcélszerübben közös erővel vélném elérhetőnek és megvalósíthatónak. Budapesten, az ország fővárosában úgy a református, mint az ág. hitv ev egyház egész

csomó temp- 12 lom épltését vette tervbe. Sajnos, az építés rengetegbe kerül és így valószinü, hogy a Maecenások nélkül szükölködö protestáns egyházak templomépítkezései egyelőre csak tervek maradnak. Ha együttesen építenék fel az új templomokat, vagyis minden városrészben, ahol szükséges, külön két templom helyett közös erővel egyet, úgy az épftés mindenesetre sokkal hamarabb valóra válna; használhatná azután a két egyház felváltva a templomot, elöbb az egyik tartaná meg istenitiszteletét, azután a másik. Valamely technikai berendezéssel vagy szerkezettel az oltár és úrasztala kérdését is el lehetne intézni; a templom egyéb berendezése pedig teljesen ugyanaz és igy is feltétlenül kevesebbe kerülne a dolog. Mindenesetre igen nagy anyagi megtakarítást lehetne elérni ezzel a közös építkezéssel. Ami a protestáns közös bizottságot illeti, ennek a hatásköre feltétlenül kiszélesítendö lenne. Nem

úgy, hogy ez esetleg egy közös konventté alakuljon át, hanem, úgy, hogy kifelé, az államhatalommal szemben ez képviselje a két protestáns egyházat; így főleg iskolai ügyekben, államsegélyügyekben, avagy sérelmi ügyekben a két protestáns egyház egységesen lépvén fel, sokkal nagyobb erőt képviselne és szavának, tiltakozásának, követelésének sokkal nagyobb súlya és előre­ láthatólag sokkal több eredménye is lenne. Mindezeknél fogva tisztelettel vagyok bátor javasolni, mondja ki a mélyen tisztelt értekezlet, hogy a két testvér protestáns egyháznak a testvéri szeretet jegyében való legszorosabb együttműködését feltétlenill szilkségesnek tartja ; helyesnek tartja, hogy a két protestáns egyház közös egyháztársadalmi szervezetei, egyesületei erösitessenek, fejlesztessenek, így legföképen 13 kivánatosnak tartja, hogy a régi, nagy múlttal és úgy bel-, mint külföldön is tekintéllyel biró Protestáns Irodalmi

Társaság fejlesztessék és munkája vidéki fiókok létesítése által is intenzívebbé tétessék. Helyesnek tartaná, hogy a két protestáns egyház helyi egyháztársadalmi és vallásos alakulatai, mint nő- és leányegyesületek, vallásos egyesületek egyesittessenek és közös szervezetekké, egyesületekké alakuljanak és így megerősödve, eredményesebb működést fejthessenek ki ; vagy ahol az egyesítés nem volna keresztülvihető, ott szoros együttműködést fejtsenek ki : vallásos és egyéb előadások, vallásos estélyek, összejövetelek, gyülések stb. együttes tartásával és rendezésével Helyesnek tartaná, ha egyházi lapjaink közösek lennének, amj által egyrészt nagy anyagi megtakarítást lehetne elérni, másrészt a szellemi erők egyesítése folytán a szellemi nívó is emelkednék. Szükségesnek tartja az értekezlet, hogy a két protestáns egyház között a róm. katb és gör kath egyházak mintájára olyan megállapodás

jöjjön létre, mely a reverzálist teljesen kizárja, vagyis a két egyház hivei között kötött házasságoknál a gyermekek vallására nézve a megegyezést meg nem engedve, a törvényes állapotot kötelezőnek mondja ki. Szükségesnek tartja, hogy mindkét protestáns felekezet lelkészei utasíttassanak, hogy az egyik testvéregyházból a másikba áttérni kivánókat vessék szigorubb megvizsgálás alá és csak végsö esetben vegyék fel azokat, főleg pedig tartózkodjanak attól, hogy a másik testvér-egyház rovására gyarapitani igyekezzenek egyházuk lélekszámát. Szükségesnek tartja az értekezlet, hogy ahol egyik 14 egyháznak gyülekezete van, a másiknak pedig csak csekély számmal vannak hivei, ott ez utóbbiak az előbbi egyházban helyezkedjenek el a testvér-egyház hiveivel teljesen azonos jogokkal és kötelezettségekkel. Helytelennek és az erök szétforgácsolásának tartja az értekezlet az ily helyek önállóságra való

törekvését. Helytelennek tartja azt is, hogy oly helyeken, ahol eddig egyik egyháznak sem volt gyülekezete és mindkét egyház tagjai kisebb számmal élnek, mindkettő külön-külön alakítson új gyülekezetet ; az ily helyeken feltétlenül közös protestáns gyülekezetek megalakítását tartja helyesnek. Új egyházközségek szervezését ott tartja megokoltnak és szükségesnek, ahol, avagy a közelben sem nekünk, sem a testvér-egyháznak nincsen egyházi szervezete, gyülekezete. A szórványok gondozása tekintetében, ott, ahol mindkét egyháznak vannak hivei és mind a kettőnek van a közelben gyülekezete, azok együttes, közös, egymást kisegítő gondozását tartja helyesnek, ahol pedig csak egyiknek, vagy másiknak van gyülekezete a közelben, ott kölcsönösen kell gondozni egymás szórványait. A hivek együttes, közös gondozását feltétlenül szükségesnek tartja, mert csak így lehetséges szétszórtan élö híveinket megmenteni a más

felekezetű tömegek tengerében. Szükségesnek tartja, hogy olyan helyeken, ahol egyik felekezetnek sincs saját iskolája, a l ehetőséghez képest új iskolák szerveztessenek közös erővel. Ugyancsak szükségesnek tartja, hogy ott, ahol a két protestáns egyház gyülekezetei gyengeségilk miatt, de főleg az államsegély megvonása miatt egyáltalában nem, vagy csak nagy megerőltetésekkel képesek iskolájukat fenntartani, ezek egyesíttessenek és így fennmaradásuk és a gyermekek evangéliumi protestáns szellemben való nevelése biztosíttassék. Az esetleg jövőben felállítandó középfoku oktatási intézeteknél, főleg az apácazárdák ellensúlyozásául feltétlenül felállítandó nönevelö-intézeteknél is a közös szervezést tartja helyesnek. Budapesten, esetleg más nagyobb városokban is, ahol a templomok számát szaporítani kell, közös templomok építését vélné célszerünek. A protestáns közös bizottság hatáskörét az

értekezlet kiszélesítendönek tartja, olyképen, hogy az a két protestáns egyházat együttesen képviselje az államhatalommal szemben és így föleg segélyügyekben, iskolaügyekben és sérelmi ügyekben annál nagyobb erővel és eredményesebben léphessen fel