Content extract
					
					1. 1.  Fourier-sorok  ezért 1 a0 = 2π  Bevezetés és definı́ciók  Z2π f (x)dx. 0  Ennek a fejezetnek a célja, hogy egy 2π szerint periodikus függvényt felı́rjunk mint trigonometrikus függvényekből Az ak , bk együttható meghatározásához szükségünk lesz a képzett függvénysorként. Nyilván a cos x és a sin x következő integrálokra: függvények 2π szerint periodikus függvények és általában 1. Ha k 6= l pozitı́v egészek, akkor tetszőleges k egész szám esetén a cos kx és a sin kx (a) függvények szintén 2π szerint periodikus függvények, továbbá az ezekből formált Z2π Z2π 1 n X cos(k+l)x+cos(k−l)dx = cos kx cos lxdx = 2 a0 + (ak cos kx + sin kx) ·  ún. trigonometrikus polinomok is tetszőleges a0 , ak , bk valós számok esetén 2π szerint periodikus függvényt adnak. Ennek a fejezetnek a célja a 2π szerint periodikus függvényt felı́rni a0 +  ∞ X  0  0  k=1  (b)
Z2π  (ak cos kx + sin kx)  0  k=1  1 sin kx sin lxdx = 2 ·  függvénysorként. A továbbiakban feltesszük, hogy a 2π szerint peiodikus f (x) Riemann-integrálható a [0, 2π] intervallumban. Először az f (x)-et a n X  a0 +  Z2π  (ak cos kx + bk sin kx)  0  f (x)dx =  0  2.  2π R  2π R  2π R  2  cos kxdx =  f (x) sin kxdx =  0  2π R  fn (x) cos kxdx,  k = 1, 2, .   n  fn (x) sin kxdx,  k = 1, 2, .   n  0  2π R  ·  f (x)dx =  a0 x +  sin kxdx = 0  fn (x)dx = 0  n X  k =1  ·  0  1 − cos 2kx dx = 2  ¸2π sin 2kx 1 x− = π. 2 4k 0  (c) Z2π  (ak cos kx + bk sin kx)dx =  k=1 n X  Z2π 2  Z2π  0  ¸2π sin 2kx 1 x+ = π; 2 4k 0  Z2π  Az első feltételből a következőt kapjuk: Z2π  0  1 + cos 2kx dx = 2  (b)  0  "  0  Z2π  Z2π  0  0  sin(k+l)x+sin(k−l)dx =  (a)  f (x) cos kxdx =  a0 +  Z2π  ¸2π cos(k + l)x cos(k − l)x − =0 − k+l k−l 0  0  Z2π  0  2. Ha k = l, akkor  fn (x)dx  0  3.  cos(k−l)x−cos(k+l)dx =  ¸2π sin(k − l)x
sin(k + l)x − =0 k−l k+l 0  1 sin kx cos lxdx = 2 ·  trigonometrikus polinommal közelı́tjük. Az együtthatókat úgy válaszjuk, hogy a következő, összesen 2n + 1 feltétel teljesüljön: 2π R  Z2π  (c)  k=1  1.  ¸2π sin(k + l)x sin(k − l)x + =0 k+l k−l 0  cos kx sin kx − bk ak k k  0  #2π  1 sin kx cos kxdx = 2 −  = 2πa0 , 0  1  Z2π sin 2kxdx = 0  · ¸2π 1 cos 2kx =0 2 2k 0     A fentieket használva már meg tudjuk határozni az ak és bk együtthatókat: Z2π  Példa: Fejtsük Fourier-sorba az ½ 1, 0 < x < π, f (x) = 2, π < x ≤ 2π  Z2π f (x) cos kxdx =  0  fn (x) cos kxdx =  függvényt! Megoldás: Nyilván  0  ! Z2πà n X a0 + (al cos lx + bl sin lx) cos kxdx = Z2π  a0 =  l=1  0  1 2π  Z2π 0   π  Z Z2π 1  3 f (x)dx = 1dx + 2dx = ; 2π 2 0  n X a0 cos kx+ (al cos lx cos kx+bl sin lx cos kx)dx = πak ,  1 ak = π  l=1  0  ezért 1 ak = π  Z2π 0  Hasonlóan kapjuk a bk együtthatókat:  0  a0
+ 0  Z2π a0 sin kx+  fn (x) sin kxdx =  n X  0  π  ¸π · ¸2π ! sin kx sin kx + 2 =0 k k 0 π  !  1 bk = π  (al cos lx + bl sin lx) sin kxdx =  l=1 n X  f (x) cos kxdx = 0  ÷  és  0  Z2πà  0  1 π  Z2π f (x) sin kxdx =  Z2π   π  Z Z2π 1 1 cos kxdx + 2 cos kxdx = π  f (x) cos kxdx  Z2π  Z2π f (x) sin kxdx = 0   π  Z Z2π 1 1 sin kxdx + 2 sin kxdx = π  (al cos lx sin kx+bl sin lx sin kx)dx = πbk ,  π  0  l=1  ezért 1 bk = π  π  1 π  Z2π f (x) sin kxdx.  ÷  ¸2π ! cos kx cos kx − + −2 = k k 0 π ¸π  ·  cos kπ − 1 (−1)k − 1 = . kπ kπ  0  Az előbb kapott együtthatók nem függnek n-től, emiatt természetes a következő 2π szerint periodikus függvénnyel Így a nemnulla együtthatók: közelı́teni a 2π szerint periodikus f (x)-et: 3 −2 1. definı́ció A 2π szerint periodikus f (x) Fourier-sora: , k = 1, 2, .  , a0 = , b2k−1 = 2 (2k − 1)π ∞ X azaz a Fourier sor: a0 + (ak cos kx + bk
sin kx), µ ¶ k=1 2 sin 3x sin 5x 3 − sin x + + + .  ahol 2 π 3 5 Z2π 1 f (x)dx, a0 = 2π 0  1 ak = π és bk =  1 π  Z2π f (x) cos kxdx  2.  Fourier-sor részletösszegei  f (x) sin kxdx.  A következő tétel azt mondja ki, hogy a Fouriersor részletösszege a legkisebb átlagos hibanégyzet tulajdonságú.  0  Z2π 0  2     n 1. tétel Legyen az f (x) 2π szerint periodikus függvény, Z2π X ¡ ¢ f 2 (x)dx+2π(α0 −a0 )2 +π (αk − ak )2 + (βk − bk )2 − az n-edik részletösszege: sn (x). Legyen  tn (x) = α0 +  n X  k=1  0  Ã  (αk cos kx + βk sin kx)  2πa20 + π  k=1  tetszőleges α0 , αk , βk valós együtthatókkal. Ekkor minden n ≥ 1 esetén Z2π 0  Z2π (f (x) − sn (x))2 dx =  és egyenlőség csak akkor teljesül, ha α0 = a0 , αk = ak , βk = bk .  0  Ã  Z2π 2  f (x)dx −  Bizonyı́tás: Nyilván  2πa20 + π  0  Z2π (f (x) − tn (x))2 dx =  Z2π 2  Z2π f 2 (x)dx +  f (x) dx ≥ 2πa20 + π  Z2π t2n (x)dx − 2
 0  f (x)2 dx ≥ 2πa20 + π  f (x)tn (x)dx =  f (x) α0 +  n X  (αk cos kx + βk sin kx) dx =  f (x)dx+  n X  Z2π  0    Z2π  αk  k=1  0 n X  ∞ X  (a2k + b2k ).  Ebből már következik, hogy négyzetes átlagban a részletösszeg közel van az f (x) függvényhez:  (αk ak + βk bk ).  Z2π lim (f (x) − sn (x))2 dx = 0.  k=1  A tn (x) definı́ciójából könnyű ellenőrizni, hogy:  n∞  0  Z2π t2n (x)dx = 2πα02 + π 0  (a2k + b2k ).  k=1  0  f (x) sin kxdx =  f (x) cos kxdx + βk 0  f (x)2 dx = 2πa20 + π    Z2π  2πα0 a0 + π  ∞ X  2. tétel (Parseval-formula) Ha a 2π szerint periodikus f (x) Riemann-integrálható a [0, 2π] intervallumban, akkor  Z2π α0  (a2k + b2k ).  A következő, itt nem bizonyı́tott állı́tás azt mondja ki, hogy itt egyenlőség áll:  !  k=1  0  n X  k=1  0  0  Ã  ,  Mivel ez minden n ≥ 1 esetén igaz, ezért  0  Z2π  Z2π  (a2k + b2k ) k=1  k=1  0  f (x)tn (x)dx.  Z2π  De  !  n X 
ahonnan kapjuk, hogy  0  Z2π  ,  A minimum esetén:  2  (f (x) − tn (x)) dx 0  0  (a2k + b2k ) k=1  aminek a minimuma α0 = a0 , αk = ak , βk = bk esetén lesz, ahonnan már következik a tétel.   Z2π 2  (f (x) − sn (x)) dx ≤  !  n X  n X  (αk2 + βk2 ). Példa: A Parseval formulát használjuk az ½ 1, 0 < x < π, f (x) = 2, π < x ≤ 2π  k=1  Ezért  Z2π Z2π n X 2 (αk2 +βk2 )− függvény esetén! (f (x)−tn (x)) dx = f 2 (x)dx+2πα02 +π k =1 Megoldás: Tudjuk, hogy a nem-nulla Fourier0 0 együtthatók: Ã ! n X 3 −2 2 2πα0 a0 + π (αk ak + βk bk ) = , k = 1, 2, .   a0 = , b2k−1 = 2 (2k − 1)π k=1 3     Ezért  (b) Határozza meg f (2kπ) értéleit úgy, hogy f (x) mindenhol folytonos legyen!  Z2π 2  f (x) dx = 2πa20 + π  5π =  ∞ X  (a2k + b2k ) =  Megoldás: A határozott integrál definı́ciója alapján:  k=1  0  µ ¶ 1 4π 1 4, 5π − 2 1 + 2 + 2 + .   , π 3 5  1 a0 = 2π  ahonnan rendezés után 
továbbá 1 ak = π  1 π2 1 = 1 + 2 + 2 + . 8 3 5  3.  Fourier-sor genciája  pontonkénti  xdx = π, 0  Z2π x cos kxdx = 0    · ¸2π Z2π sin kx  1  sin kx x − dx = π k k 0  konver-  0  ·  A következőkben arra keressünk választ, hogy a fent kapott Fourier-sor milyen feltételek esetén állı́tja elő az f (x) 2π periodikus függvényt. Ehhez szükség van a következő definicióra:  ¸2π  1 cos kx = 0, π k2 0 és 1 bk = π  2. definı́ció Az f (x) függvény szakaszosan folytonos az I intervallumon, ha véges sok pont kivételével az f (x) folytonos és ahol szakadása van, ott létezik a bal és jobboldali határérték.    ·  Z2π x sin kxdx = 0  ¸2π  cos kx 1 −x − π k 0 1 π  A fenti definı́cióra támaszkodva már megadhatjuk, hogy a Fourier-sor milyen kapcsolatban van az f (x)-szel.  Ã  Z2π 0   cos kx  − dx = k  ¸2π ! cos(2kπ) sin kx 2 −2π + =− . 2 k k k 0 ·  Így a
Fourier-sor: µ ¶ sin 2x sin 3x + + .  π − 2 sin x + 2 3  3. tétel Tegyük fel, hogy az f (x) és f 0 (x) függvények szakaszosan folytonosak a [0, 2π]-ben. Ekkor a Fouriersor értéke az f (x) folytonossági pontjaiban megegyezik f (x)-szel, mı́g szakadási pontokban a bal és jobboldali határérték átlagát veszi fel.  A konvergenciáról szóló tétel alapján az f (2kπ) = π választás kell ahhoz, hogy a Fourier-sor előállı́tsa a függvényt a szakadási helyen.  A fenti, nem bizonyı́tott tétel következménye:  Megjegyezzük, hogy az x = következőt adja:  Következmény: Ha a 2π szerint peiodikus f (x) függvény olyan, hogy a [0, 2π] intervallum felbontható véges sok intervallumra úgy, hogy egy részintervallumon a függvény monoton és folytonos, a szakadási pontokban létezik a bal ill. jobboldali határérték, akkor a Fourier-sor előállı́tja a függvényt az f (x) folytonossági
pontjaiban és a szakadási helyeken a Fourier-sor az f (x) ottani bal és jobboldali határérték átlagát veszi fel.  π 2  helyettesı́tés a  π π sin 2π sin 3π = f ( ) = π − 2(sin π + + + .) = 2 2 2 3 π − 2(1 −  1 1 + − + .   ), 3 5  ezért  π 1 1 = 1 − + − +., 4 3 5 ami nem olyan meglepő, mivel tanultuk, hogy  Példák: 1. (a) Fejtsük Fourier-sorba az f (x) = x,  Z2π  arctgx = x −  ha 0 < x < 2π  x5 x3 + − +. 3 5  ha −1 < x < 1,  ami a fentiek alapján x = 1 (és x = −1) esetén is igaz.  2π szerint periodikus függvényt! 4     2. Fejtsük Fourier-sorba az  tehát a Fourier-sor nem tartalmaz szinuszos tagokat, emiatt ezt a Fourier-sort tiszta koszinuszos Fouriersornak mondjuk.  f (x) = sin3 x függvényt!  2. Most legyen f (x) egy páratlan függvény Ekkor f (x) páratlansága miatt  Olyan a0 , ak , bk valós számokat kell találnunk, amelyekkel sin3 x = a0 +  ∞ X  1 a0 = 2π  (ak cos kx + bk sin
kx).  A linearizációs formulák szerint:  1 ak = π  1 − cos 2x sin x = sin x = sin x sin x = 2 2  1 a0 = 2π  Z2π 0  −π  1 f (x)dx = π  Z2π 0  1 f (x) cos kxdx = π 2 π  Z2π  Ekkor f (x) Zπ f (x)dx, 0  azaz  0  0  1 f (x) sin kxdx = π  Zπ f (x) sin kxdx = −π  Zπ f (x) sin kxdx, 0  0≤x≤π  0  8 f (x) = π  Zπ f (x) cos kxdx =  µ ¶ sin 3x sin 5x sin x + + + . 33 53  2. Magyarázza meg, hogy a korábban kiszámolt  −π  f (x) = x,  Zπ  0 < x < 2π  2π szerint periodikus függvény Fourier-sora miért nem tartalmaz koszinuszos tagot!  f (x) cos kxdx. 0  1 f (x) sin kxdx = π  −π  Megoldás: A függvényt a [−π, 0] intervallumon úgy egészı́tjük ki, hogy a [−π, π] intervallumban páratlan legyen. Erre a függvényre már alkalmazhatom a fenti képleteket. A részleteket mellőzve a következőt kapjuk b2k = 0 Zπ 2 8 x(π − x) sin(2k − 1)xdx = , b2k−1 = π (2k − 1)3 π  Megoldás: Tekintsük a g(x) = f (x)
− π2 függvényt. Ez már páratlan lesz, emiatt az ő Fourier-sora csak szinuszos tagokat tartalmaz. Ehhez a Fourier-sorhoz hozzáadva π2 -et megkapjuk f (x) Fourier-sorát.  Mivel f (x) sin kx páratlan, ezért 1 bk = π  f (x) cos kxdx = 0  függvényt!  továbbá f (x) cos kx párossága miatt 1 ak = π  Z2π  f (x) = x(π − x)  −π  Zπ  Zπ  1. Fejtsük tiszta szinuszos Fourier-sorba az  g(x)dx.  1 f (x)dx = 2π  −π  Példák:  Zπ  1. Legyen f (x) egy páros függvény párossága miatt  f (x)dx = 0,  emiatt ez a Fourier-sor csak szinuszos tagokat tartalmaz, ezért ezt tiszta szinuszos Fourier-sornak mondjuk.  A továbbiakban felhasználjuk, hogy ha g(x) egy 2π szerint periodikus függvény, akkor a [π, 2π] intervallumon vett integrál megegyezik a [−π, 0] intervallumon vett integrállal, ezért  0  0  1 f (x) cos kxdx = π  2 π  Az alábbiakban azt gondoljuk meg, hogy páros és páratlan függvények esetén hogyan
egyszerűsödik le az együtthatók kiszámı́tása.  g(x)dx =  Z2π  1 bk = π  Páros és páratlan függvények  Z2π  Zπ  Mivel f (x) sin kx páros, ezért  1 1 sin x − sin x cos 2x = 2 2 1 1 3 1 sin x − (sin 3x + sin(−x)) = sin x − sin 3x, 2 4 4 4 azaz a nemnulla Fourier-együtthatóák: b1 = 43 és b3 = − 41 .  4.  0  1 f (x)dx = 2π  továbbá f (x) cos kx páratlansága miatt  k=1  3  Z2π  Zπ f (x) sin kxdx = 0., −π  5     5. T szerint periodikus függvények Fourier-sora Tegyük fel, hogy f (x) egy T szerint periodikus, a [0, T ]-ben Riemann integrálható függvény. Ekkor őt a következő alakú Fourier-sorba fejthetjük: a0 +  ∞ X  ak cos  k=1  2kπ 2kπ x + bk sin x, T T  ahol 1 a0 = T  ak =  2 T  és 2 bk = T  ZT f (x)dx, 0  ZT f (x) cos  2kπ xdx T  f (x) sin  2kπ xdx. T  0  ZT 0  A konvergenciára hasonló tétel mondható ki, mint ami a 2π szrint periodikus függvényekre vonatkozik. A részleteket
mellőzzük.  6