Content extract
					
					A masszázs története     A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások  közé tartozik.  A francia massage szó, görög eredetű, s gyúrást jelent massein (dörzsölni) szóból ered. Az arab mass (nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.     A masszázs világtörténete India   I.e  4000.-ben Indiában léteztek már fürdők, melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak a jóga mellett.  Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték.  Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna a gonoszt nyomni a testből.  Ie. 1800 táján keletkezett az ajurvédikus kezelési mód, mely gyógykezelések elmaradhatatlan részét képezi a masszázs.     Egyiptomi Birodalom Az egyiptomi Birodalomban
a múmiakészítések során alaposan megismerték az emberi test felépítését, ami fejlett orvostudomány  kialakulását eredményezte.  A talpon keresztüli gyógyítás alkalmazásának első bizonyítéka egy egyiptomi orvos sírkamrájában talált közel 5000 éves falfestmény volt, de ezen kívül is számos lelet és adat bizonyítja, hogy a masszázs elterjedt gyógymód volt.      Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (a tudásra vágyó orvosok is - pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak).  Egyiptomban minden testrésznek külön szakorvosa volt. A masszázst sebek és betegségek gyógyítására egyaránt használták, mágikus erőt tulajdonítottak neki.     Kína  Az i.e 3 századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással
foglalkozók számára. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része leírja a meridián-rendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét).      A masszázst orvospapok végezték, és a test aktív  és passzív tornájával (Qi gung) kombinálták. Innen ered az akupresszúra tudománya.  A masszázs tehát a hagyományos kínai orvoslás  része, filozófiai alapja a taoizmus. Az akupunktúrás pontokon keresztül harmonizálja a belső szervek közötti ( Qi) egyensúlyát.     Görögország  A testkultúrának, a mozgásnak és az egészségnek  nagy a szerepe.  Az  ókori görögök ügyeltek a mozgásra, a táplálkozásra, sokat voltak friss levegőn, fürdőztek és masszázsra jártak, ivókúrát tartottak (Ókori Wellness ).   A görögök a masszázst alkalmazták a sportolók  edzésével kapcsolatban, de gyógyító célzattal
is.)     Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa,   Herodikosz-tól  (ie. 482-347) tanulta a masszázs módszereit, és az Officina Medici c. munkájában ír a masszázs élettani hatásairól.  Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt.  Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket!!!  Ő ismerte fel először a masszázs legfőbb ellenjavallatát, mely szerint „lázas beteget masszírozni nem szabad.”     A Római Birodalom A Görög kultúrát a Római Birodalom magába szívta és alkalmazta.  Galenus (isz. 131-201) átvette Hippokratesz tanait, és "Tripsis c. (Egészség megóvásáról) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. Pl már reumás betegeknél is alkalmazta és bővítette az addig alkalmazott masszázsfogások repertoárját. A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes
gyógyhatások adagolásában. Általánosan elterjedt végeztetett masszázs.  a  rabszolgák  által      Oribasius Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos a római  udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszírozásával foglalkozott, és enciklopédikus munkájában összefoglalta máig is érvényes észrevételeit, javaslatait és gyakorlatát. „Julius Caesart idegzsábája miatt naponta masszírozták.”  Celsius  a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt.     Középkor  A Római Birodalom bukása után a természettudományok hanyatlásnak indultak. Visszaesés következett be az orvostudományban, csökkent a testkultusz is. Európában a masszázs feledésbe merült. Ebben a káoszban az egyház átvette az uralmat a tudományok felett, és az oktatás és a tanulás egyaránt
kizárólagos joga lett.     Arab  Itt csak a 11. században emelkedik meg az egyház  túlsúlya, így a korai középkorban itt a legmagasabb színvonalú a kultúra, és ezzel együtt az orvostudományuk is a leghaladóbb volt.  Avicenna (isz. 980-1037) arab orvos tovább vitte Galenus tanait.    Az "Orvosi törvények könyvé"-ben részletesen ismerteti többek között a masszázst, valamint a hidroterápiával és a diétával összekapcsolt masszázsformákat.     Magyarország  A táltosok, akik a törzsközösségben élő magyarok papjai voltak, egyben gyógyítással is foglalkoztak. A kereszténység elterjedése után a papi gyógyítás vált uralkodóvá, a táltosokat üldözték . A kolostorok mellett betegápolás céljára ispotályokat rendeztek be. A gyógyító papok és apácák sokat átvettek a pogány tapasztalatokból . Mátyás király (1443 - 1490) udvarában ún. dögönyözők végeztek masszázshoz hasonló módszeres gyakorlatokat. A
török megszállás idején terjedt el a fürdő kultúra, és vele együtt a masszázs gyakorlata is.     Velence 14. 15 században A reneszánsz korabeli mester, Hyeronimus Mercurialis (isz. 15301606) Velencében írt “De Arte Gymnastica” c. művében leírta a testgyakorlatok, fürdők és a masszázs együttes alkalmazásának módszereit és jótékony hatásukat.     Anglia   12. sz Francis Fuller brit orvos sürgette, hogy a masszázst orvosok végezzék, mert azzal az anatómiai ismerettel, amivel ők orvosként rendelkeznek, kifejezetten gyógyító hatású, míg ha ismeretekben szegényebbek végzik, kontármunka.  A  masszázst elkezdik tanítani az orvosi egyetemen. Európában az 1500-as évektől kezdték gyógyító célzattal használni a masszázst. Ambroise Pare fiziológiai és anatómiai ismeretekre alapozza a masszázst.   A XVII. sz angol W Harvey felfedezte a vérkeringést, ami  ésszerű indoklását adta a masszírozás irányának, mely
egybeesik a keringés irányával.  az 1800-as években megalakul az első masszírozó magánintézet, alapítója W. Beveridga, aki maga is masszírozó volt. Az intézetben dolgoztak gyúrók (rubber), akik a bőrben tapintott lerakódásokat célzott dörzsölő fogásokkal dörzsölték szét.Úgy vélték, hogy ezek a legtöbb betegség okozói.   Angliában     Cook (XVIII. sz) írásai arról tudósítanak bennünket, hogy Ausztráliában és tahiti szigetén az őslakosok dörzsöléssel enyhítették a fáradtságot. Jáva szigetén pedig egy speciális masszázstechnikát fogamzásgátlásra használtak. 1779-es beszámolója szerint fájdalmas isiászából azután gyógyult meg, hogy tizenkét tahiti nő a feje búbjától a talpáig alaposan megmasszírozta.     A felvilágosodás Az első modern tudományos alapokra épülő feljegyzéseket egy svéd vívómester, Pehr Henrik Ling (1776 -1839) írta, mellyel megteremtette a modern torna és masszázs alapjait.
Ismertette a masszázs technikáját, fogásait, hatásait és javallatait Innen ered a “svéd masszázs” elnevezés. A svéd masszázsiskolának számos angol, német, orosz, francia képviselője volt. Így terjedhetett el a masszázs Európában, majd Amerikában is átvették. Ezzel közel egy időben Finnországban is kialakult egy sajátos, egyszerű, regeneráló, frissítő, gyógyító módszer a finn masszázs, amit ötvöztek az ottani szauna kultúrával.     XIX. század  A Német  Mosengeil és a holland J.G Mezger (18391901), aki Ling tanítványa volt, összegyűjtötték az addigi tapasztalatokat, és 1867-ben egy könyvet adtak ki a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai is lehetnek.   Hoffa,  Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban
megírt "Masszázs kézikönyve" című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.     XX. század  Head  és Mackenzie az ideg reflektorikus összefüggéseket is kihasználták.  Head felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrfelület bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki.   1898-ban   Ezt  a felismert szegmentális összefüggést 1917-ben Mackenzie továbbfejlesztette és bebizonyította, hogy a megbetegedett belső szervekhez tartozó izmokban is elváltozások keletkeznek.      1929-ben  Ruhman bevezette az dörzsölő, valamint a masszázsfogásokat.  ujjbegyes bőreltoló   (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász,  saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz.   H. Teirich Leube és W Kholrausch
tíz év alatt  kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.      1952-ben  Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst   Elméletét  és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.  Vogler 1928-as évben kezdte "periostealis kezelés" néven a csonthártyakezelést alkalmazni.  1953-ban P. Vogler és H Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket,      A tudomány fejlődése  mellett, ez a terápia is egyre változik, megtartva alapjait.   A masszázs eljárásokat két külön álló vonal  fémjelzi, az Ázsiai és az Európai stílus, melynek vannak találkozási pontjai, de "dogmatikus filozófiájuk" más és más