Arts | Art History » A 17. századi francia klasszicizmus

A 17. századi francia klasszicizmus A 17. század közepén Franciaországban új stílus: a klasszicizmus (classis = osztály; classicus = első osztályba tartozó)  Jellemzi: az antikvitás tisztelete és követése, a szigorú formákhoz kötődés a barokk mértéktelenségével, miszticizmusával, szertelenségével szemben  Idő: XVII. század; XIII és XIV Lajos uralkodása. Richelieu, Mazarin, Colbert politikai és gazdasági tevékenykedésének időszaka.  17. század második fele, Franciaország, XIV. Lajos (Napkirály) uralkodása (1643-1715) alatt bontakozott ki (Európába többi részén barokk hódít)  XIV. Lajos uralkodói érdeke:   rend, nyugalom, ésszerűség ezeket az erényeket kérte számon művészein is Jellemzői továbbá: Valószerűség  Ésszerűség  áttekinthető szerkezet  belső harmónia  Társadalmi háttér: az abszolút monarchia időszaka;  a király és a polgárság történelmi

kompromisszuma, melynek lényege, hogy a király megvédi az arisztokráciával és klérussal (=egyház) szemben a polgárságot, s ezzel elősegíti a saját érdekében is annak gazdasági megerősödését.  Társadalmi háttér: Ennek érdekében a polgárság lemond az önálló ideológiáról és szervezkedésről.  Az élet minden területét áthatja a józan ész nevében fellépő központi akarat és irányítás.  Ez érvényesül a művészetek területén is.  XIV. Lajos (1643–1715), a Napkirály korában az ízlést az udvar (az irodalmi illedelmesség) és a város (a polgári józanság) határozza meg.  Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodik.   „Az állam én vagyok.” François Girandon: Apolló és a nimfák Esztétika: A XVII. század elején fellobbanó vitákat, azok tanulságait Boileau foglalja össze Art poetique című munkájában.  A józan ész nevében a

legmagasabb szintű esztétikához kell visszanyúlni (Arisztotelész, Horatius),  s a művészi gyakorlatban is az antik szerzőket kell utánozni.  Boileau előírásokat fogalmaz meg a műalkotással szemben.  A témában hasznos oldalak: http://enciklopedia.fazekashu/memo/Nicolas Boileau b.htm  Vagy  http://www.sulinethu/tovabbtan/felveteli/ttk uj/8het/esztetika/arspoetica.html  További képek  http://enciklopedia.fazekashu/tarsmuv/klassz icizmus.htm  Követelmények Két alapelv: a mértéktartás  a józan ész elve  Mértéktartás, distancia elve: A színpadi mű cselekménye nem érintheti a királyt és közvetlen környezetét, ezért a cselekményt időben vagy térben el kell távolítani, meg kell szüntetni a ‘hic et nunc’ (=itt és most) állapotot.  Ezért a témát leggyakrabban az antik mitológiából veszik.  A cselekmény nem sértheti a jó ízlést és az erkölcsöket, nem történhet erőszakos jelenet,

szeméremsértő tett.  A dráma nyelvezete sem sértheti a jó ízlést.  Megkötötték a versformát is.  A józan ész, a raison követelménye:  Arisztotelész félreértelmezése folytán követelmény lesz a hármas egység elve. „De bennünket az Ész vezet szabálya rendjén: úgy kívánjuk, legyen jól formált a cselekmény, történjék egy eset, egy helyen, egy napon: kezdettől végig azt lássuk a színpadon” A józan ész, a raison követelménye A hely egysége: A klasszicista tragédia szigorú követelményei között a háttérdíszlet palotát, palotabelsőt ábrázolt – festve. (Néhány esetben két helyszínt is felfestettek, s a színész azzal jelezte a helyszín változását, hogy a másik díszlet elé állt.)  Az idő egysége: 24, 36 óra.  A cselekmény egysége: A cselekménynek kitérők nélkül, egyenes vonalúan kell haladnia a végkifejlet felé.  A klasszicista színházban nincs véletlen;  fedett

helyen; a színpadot a nézőtértől függöny választja el (de a kosztümök 17. századiak) s ezzel kezdetét veszi a színművek felvonásokra osztása.  A színészek férfiak és nők.  Ekkor alakul ki a színpad mai formája az ún. kukucskáló színpad  A francia klasszicista dráma arisztokratikus színház (közönsége az arisztokrácia)  cselekménye egyszerű, egy vonalon halad előre, lélekelemző természetű  nem szenvedélyesek a hősök, hanem kötelességtudatuk erős  hármas egység  színház: fedett, függönyt használtak, felvonásokra tagolódott, nők is játszottak, de mellőzték díszleteket  drámák verses formájúak (alexandrinus, magyarra hat és feles jambusokban)   tragédiaíró: Corneille (1606-1684) – 1636 Cid,  Racine (1639-1699) – 1677: Phaedra   komédiaíró: Molière (1622-1673)