History | High school » Az athéni demokrácia kialakulása és Kr.e. V. századi fénykora

Az athéni demokrácia kialakulása és Kr.e V századi fénykora A Kr.e V századra az ókori Hellász több poliszában demokratikus rendszer alakult ki, amely ugyan jelentősen különbözött napjaink liberális demokráciáitól, ám mégis előzményüknek tekintik. Az ókori poliszdemokráciák közül a legismertebb az athéni A Kr.e VIII századra a görög poliszok túlnépesedtek, ezért a felesleges lakosságot a Földközi- és Fekete-tenger környékén alapított gyarmatvárosokba telepítették. A Kre VIIIVI század között zajló gyarmatosítás következtében fellendült a tengerkereskedelem és a hajózás az anyavárosok és távoli telepeik között Az élénk árucsere lebonyolítására vertpénzeket kezdtek használni. A görögök főként gabonát importáltak, ennek ellenértékeként pedig kézműipari termékeket exportáltak, így megnőtt a kézművesség jelentősége Ugyanekkor alakult át a harcászat is. Korábban a harci kocsisalakulatok alkották

a hadseregek fő ütőerejét, ebben a korban azonban elterjedt a hoplita (nehézgyalogos) harcmodor, valamint megnőtt a tengeri flották szerepe. Ezek a változások jelentősen átrendezték a poliszok társadalmi viszonyait. A vezető réteg, a kiváltságos arisztokrácia társadalmi súlya csökkent, a démosz (köznép, foglalkozásuk szerint: iparosok, kereskedők, parasztok) jelentősége viszont növekedett, hiszen az utóbbiak működtették a gazdaságot és ők szolgáltak nagyobb számban poliszuk hadseregében. A démosz gazdagabb iparos és kereskedő csoportjai részt kívántak venni a polisz ügyeinek intézésében, részesedni akartak a hatalomból, ezért szembekerültek az arisztokráciával, amely kizárólagos politikai vezető szerepének megőrzésére törekedett Az eladósodott parasztok az adósrabszolgaság megszüntetését és megélhetésükhöz elegendő földet követeltek Athén a hagyomány szerint az ősi időkben királyság volt, ám később

arisztokraták vezette köztársasággá alakult át. A polgárok jogait és kötelességeit a származásuk alapján állapították meg Athéni polgárnak számított az, aki valamelyik helyi nemzetség tagja volt és földtulajdonnal rendelkezett Évente kilenc arkhónt (főtisztviselőt) választottak – az arisztokraták közül – a városállam ügyeinek intézésére, akik hivatali idejük lejárta után a politika ellenőrzésével és bíráskodással foglalkozó Areioszpagosz (Árész hadisten dombjának tanácsa) tagjai lettek. Drakón arkhón intézkedései Az athéni démosz és arisztokrácia közötti ellentétek kialakulása idején, Kr.e 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket is alkotott. Az utóbbiak kegyetlen szigorukról váltak hírhedté (innen ered a drákói szigor kifejezés), ugyanakkor mindenkire nézve egyformán kötelezőek voltak és az arisztokrata bírák nem értelmezhették ezeket önkényesen A

társadalmat vagyoni alapon osztotta fel, a politikai jogokat nem a származástól, hanem az ingatlanvagyon (földbirtok) nagyságától függően biztosította Ez a jelentős földvagyonnal rendelkező arisztokráciának kedvezett. A démosz problémái nem oldódtak meg: a gazdagabbak nem viselhettek tisztségeket (Drakón ugyanis nem a jövedelmet vette alapul, hanem a vagyont), a parasztokat továbbra is fenyegette az adósrabszolgaság. Az elégedetlenség csaknem polgárháborúhoz vezetett, amit csak újabb mélyreható reformok árán kerültek el. Szolón arkhón reformjai Kr.e 594-ben Szolónt választották arkhónná Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot (az adósoknak nem kellett visszafizetniük tartozásaikat), és eltörölte az adósrabszolgaság intézményét Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt tartozásaiért A szegényparasztok „a terhek lerázásának” (görögül szeiszaktheiának) nevezték ezeket az

intézkedéseket, ám nem sokáig hálálkodtak jótevőjüknek, hanem földosztást követeltek Szolón a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be. A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel rendelkezők alkották az első osztályt (ötszázmérősök). A második osztályt lovasoknak nevezték, valószínűleg azért, mert évi 300500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat tartani Az ökörfogatosoknak nevezett harmadik csoportba 200-300 mérősök, a szegénynapszámosok negyedik osztályába a 200 mérőnél kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak. E beosztás alapján fizették az ad ót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai jogok is. Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában, de csak a három felső osztály tagjai tölthettek be tisztségeket. Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a

tisztviselők ellenőrzésével bízta meg. Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált, s amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat. Kibővítette a polgárjogot, ugyanis egyik határozata nyomán athéni polgárnak tekintettek mindenkit, akinek a szülei is azok voltak, tehát a földtulajdon nem számított többé a politikai jogok feltételének. Lehetővé tette, hogy az Athénban letelepedett idegenek (metoikoszok) a népgyűlés engedélyével polgárjogot kaphassanak. A származáson és rokonságon alapuló nemzetségek bomlásnak indultak, az összes poliszpolgár összetartozása vált meghatározóvá. Reformjaival Szolón megalapozta a később kialakuló demokratikus rendszert. Hivatali idejének lejárta után Szolón külföldre utazott, nehogy reformjai visszavonására vagy továbbfejlesztésére kényszerítsék. Rendszerével csak a kézművesek és kereskedők

voltak elégedettek, az arisztokraták a Kre 594 előtti rendszer visszaállítására törekedtek, a hegyvidéken élő szegényparasztok pedig földosztást követeltek. A változtatáshoz azonban egyik csoportnak sem volt elegendő ereje. A türannisz kora (Kr. e 560-510) Peiszisztratosz, Kr.e 560-ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén feletti hatalmat Rendszerét, törvénytelen uralmát türannisznak (zsarnokságnak), őt magát türannosznak (zsarnoknak) nevezték. A türannisz olyan politikai rendszer, amelyet törvénytelen eszközökkel hoz létre és tart fenn egy politikus Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott a kihalt arisztokrata családok birtokaiból. A tengeri kereskedelmet fejlesztette, piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön Nagy építkezéseket kezdeményezett, amelyeken munkához jutottak a kézművesek. Támogatta a démosz kedvelt istenének, Dionüszosznak a tiszteletét, a Dionüszosz-ünnepeken előadott

misztériumjátékokból fejlődött ki később a drámai műfaj és a színjátszás. Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették Ugyanakkor még híveit is igyekezett távol tartani a politikától, például úgy, hogy „kiszálló” bíróságokat szervezett, amelyek a városon kívül, a falvakban ítélkeztek, így a parasztok ritkábban jártak Athénban, nem vettek részt a népgyűlésen. A démosz kedvelte a Kr.e 527-ben elhunyt türannoszt, de helyére lépő fiainak már nem sok tekintély jutott. Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiászt a spártaiak katonai erővel űzték el Kr.e 510-ben A türannisz bukása után megindult a politikai küzdelem a démosz érdekeit képviselő demokrata politikusok és az arisztokraták között a hatalomért, melyből Kleiszthenész reformjainak köszönhetően a demokraták kerültek ki győztesen. Kialakult a demokrácia Kleiszthenész arkhón (Kr. e 508) reformjai Mind az arisztokratikus

állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta akadályozni. A lakosságot a területi elv alapján osztotta fel. Athén városállam területét három sávra osztotta: tengerpartra, belső mezőgazdasági területekre és a v árosra. Minden sávban tíz-tíz harmadot szervezett Mindhárom sávból kisorsoltak egy harmadot, s ezek a véletlenszerűen összesorsolt harmadok alkottak egy phülét, azaz politikai, katonai, közigazgatási egységet A phülé-rendszer jelentősége: A társadalmat területi alapon osztja fel, csökken a vérségi-rokonsági rendszer jelentősége, amely korábban az arisztokraták uralmát biztosította. Mivel a tengerparton és a városban a démosz kézművesei és kereskedői éltek nagy számban, az arisztokraták legfeljebb a mezőgazdasági vidéken szerezhettek politikai befolyást, s így a démosz mind a tíz phülében túlsúlyba került. A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt. Munkájában minden 20

életévét betöltött polgár részt vehetett. Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről. Amikor a népgyűlés nem ülésezett, helyette a bulé intézte a kisebb jelentőségű ügyeket. Feladatai: javaslatokat tesz a népgyűlésnek, előre megtárgyalja a törvényjavaslatokat, kisebb jelentőségű ügyekben döntéseket hoz. Minden phülé évente ötven, harminc éven felüli tagot sorsolt a buléba, amelyet Kleiszthenész ötszázak tanácsává alakított át. A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egy-egy, összesen tíz sztratégoszt választottak. Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra lehetett őket választani. Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is. Kleiszthenész az Areioszpagosz feladatát a tisztségviselők ellenőrzésére szűkítette. A türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével

lépett fel. Évente megkérdezték a népgyűlést, hogy ki az a politikus, aki türanniszra törekszik, és a legtöbb szavazatot kapott személyt tíz évre száműzték Athénból. A szavazás csak akkor volt érvényes, ha legalább hatezer polgár leadta a voksát. Ezzel a módszerrel azonban nem csak a valóban zsarnokságra törekvőket sikerült kiszűrni, hanem egyes befolyásos személyek felhasználhatták politikai ellenfeleik eltávolítására. Kleiszthenész megteremtette a d emokrácia intézményeit, de a r endszer csak kevesek egyenlőségét biztosította. Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai, jogot, a kilencven százalékot kitevő nők, betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem. Athén a görög-perzsa háborúk korában A Kr.e 5 század első felében zajló Perzsia elleni háborúk során Athén elpusztult, ennek ellenére a háború végére megerősödött, s Hellász egyik vezető poliszává vált. Kre 478-ban az

athéniak vezetésével alakult meg a poliszok perzsaellenes koalíciója, a déloszi szövetség. Még a háború alatt, Kr.e 461-ben demokratikus reformokat vezettek be: megszüntették az Areioszpagosz tisztviselő-ellenőrzési jogát, így minden politikai befolyását elvesztette. Eltörölték Szolón rendelkezését, miszerint tisztségeket csak vagyonos polgárok tölthetnek be Ezzel megvalósult a politikai egyenlőség, a teljes demokrácia. A demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben minden athéni származású felnőtt férfira, vagyis polgárra ugyanazok a törvények vonatkoznak, és egyenlő politikai jogokkal rendelkeznek. A betelepült idegenekre (metoikoszok), a szabad nőkre és kiskorúakra, valamint a rabszolgákra ezek a jogok nem érvényesek, ők nem részesei a demokráciának. Az athéni demokrácia virágkora a Kr.eV század közepén, Periklész kora A Kr.e V század közepének legtekintélyesebb athéni politikusa Periklész volt, akinek neve már

az ókori történetírók számára összeforrt a demokráciával. Kleiszthenész rokonaként előkelő családban született. Élete során húsz alkalommal - tizenöt éven át megszakítás nélkül - választották sztratégosszá. Népszerűségét részben kiváló képességeinek, részben a szegények érdekében tett javaslatainak köszönhette Elérte, hogy napidíjat fizessenek a szegényeknek az esküdtbíróságokban végzett munkájukért, így a kétkezi munkások is részt vállalhattak a közéletben. A színházlátogatásért is napidíjat fizettek a rászorulóknak Kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak, ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek A közkiadások egy részét a gazdagokra hárították, ezt nevezték leiturgiának. A hatalmas kiadásokat a betelepedett metoikoszok adóiból, a vámokból, az Athén déli részén lévő ezüstbányák jövedelméből fedezték, de törvénytelenül

felhasználták a déloszi szövetség kincstárában felhalmozott pénzeket is. A peloponnészoszi háború A demokratikus rendszer addig működhetett, amíg az emberek nem éltek vissza a jogaikkal. Amint a Spárta ellen vívott peloponnészoszi háború alatt (Kre 431-404) rosszabbodtak az életkörülmények, a s zegények egyszerűen eladták szavazatukat. Ez a rendszer devalválódásához (leértékelődéséhez) és hanyatlásához vezetett, majd a háború végén a győztes spártaiak felszámolták a demokráciát Athén elvesztette vezető szerepét A demokrácia ma Az ókori athéni demokrácia csak kevesekre vonatkozott, a nép nagy része nem részesedett a jogokból, ellenben a modern demokráciákban a politikai jog (választójog) minden felnőtt emberre érvényes. Az ókorban közvetlen demokrácia működött, vagyis az arra jogosultak személyesen vehettek részt a döntéshozatalban. Ma azonban képviseleti demokráciák állnak fenn, a polgárok

képviselőiken keresztül részesei a hatalomnak, nem közvetlenül. Az ókorban a többségi döntések után nem vették figyelembe a k isebbség véleményét, érdekeit, céljait, napjainkban azonban elvileg érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat is