Content extract
					
					A BELSŐ ÉS KÜLSŐ ERŐK ÖSSZMUNKÁJA Állandóan, de intenzitásukat tekintve ritmusosan működnek A belső erők természeti földrajza: a kőzetburok felszínén mutatkozó belső indíttatású mozgásjelenségek leírásával, értelmezésével, térbeli törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozik Belső erők  nehézségi erő földmágnesesség magmás folyamatok - térfogatváltozások - konvekciós anyagáramlások geokémiai folyamatok a Föld égitest voltából fakadó mozgások Munkájuk eredménye a földfelszín szerkezeti formáinak - a domborzat alapvonásainak - kialakítása     A KÜLSŐ ERŐK végzik a szerkezeti formák átalakítását A külső erők energiaforrása a napsugárzás A földfelszín változatos formakincse a belső és külső erők egymástól térben és időben elválaszthatatlan párharcának eredménye. A jelenlegi formakincs elhaló és keletkező formáival az ellentétes hatások pillanatnyi állásáról tanúskodik     A
NEHÉZSÉGI ERŐ A földrajzi burokban lejátszódó mozgásjelenségek egyik hatótényezője a nehézségi erő. A Földön (a vele együtt forgó tömegekre) a gravitáción kívül a centrifugális erő is hat. A két erő vektori eredője a NEHÉZSÉGI ERŐ, amely a sarkokon nagyobb (983,232 gal), az Egyenlítőn kisebb (978,046 gal). Gravitációs térben a szabadon eső test gyorsulása egyenlő a térerősséggel (gal = 1 cm/s2 gyorsulás).     A nehézségi erő tehát az általános tömegvonzás (gravitáció) Földünkön sajátosan megnyilvánuló formája     A nehézségi gyorsulás abszolút értékének (gal, milligal) mérése: graviméter Eötvös-inga műholdak pályarendellenességei A földrajzi szélességnek megfelelő számított nehézségi gyorsulás és az észlelt érték különbsége a gravitációs térerő rendellenesség, a GRAVITÁCIÓS ANOMÁLIA Az anomáliák a Föld anyagi (sűrűségi) inhomogenitásának következményei.     Módosító
tényezők: tengerszint feletti magasság helyi geoidundulációk laterális tömeghatások     A gravitációs anomália korrekciói: magassági, szélességi korrekció  Reziduális Bouguer-anomália: a felszínközeli rétegek hatása     A FÖLDMÁGNESSÉG A Föld mágneses tere - iránytű Mágneses térerősség = az egységnyi mágneses töltésre kifejtett erő. Mértéke a gauss (Γ) százezred része a gamma (γ) A mágneses tér szerkezete: 1. A Föld forgástengelyével kb 11,5°-ot bezáró dipólus (rúdmágnes) adja a térerő kb. 90%-át Az É-i pólus alatt negatív töltés. 2. A maradék ún non-dipol rész a kéreg mágneses inhomogenitásából ered     Az excentrikus dipol földfelszíni pontjai nem átellenes földi pontok. A pólusok helye változik az időben.  Erővonalak: Deklináció - izogon térkép Inklináció (mágneses egyenlítő) - izoklin térkép     A földmágnesség oka: Dinamóelmélet: a földbelső inhomogenitásaiból származó
termoelektromos áramok a forgás következtében mágneses teret indukálnak. Térerősség anomáliák: terresztrikus (belső anyagáramlások) lokális (pl. érctömegek) A térerő időbeli változásai: - Dipólmomentum csökkenése (az utóbbi évtizedek tendenciája) - Szekuláris, évszakos, napi és aperiódikus változások     Paleomágneses kutatások Termoremanens mágnesezettség: Curie-pont (300-600° C) alatt a megszilárduló kőzet elemi mágnesei rendeződnek az aktuális tér szerint.  Pólusvándorlás     A mágneses tér átfordulása (normál, fordított v. reverz)  Az óceánfenék szétáramlása (spreading)     A fordulatok kora: radiometrikus kormeghatározás a spreading sebessége Magnetosztratigráfia epocha event Brunhes 0,7 mill. év Blake Matuyama 2,5 mill. év Jaramillo Olduvai Gauss 3,3 mill. év Gilbert 4,6 mill. év     A FÖLD BELSŐ HŐJE A földrajzi jelenségek, folyamatok egyik alapenergiája. Inszolációs réteg és a semleges
hőmérsékleti szint.  Geotermikus grádiens = egységnyi mélységre jutó hőmérséklet-változás. Földi átlaga 3° C/100 m A gradiens reciproka az a mélység, amelyben a hőmérséklet 1° C-kal emelkedik. Magyarországon a reciprok átlaga 20-22 m/C°. Anomáliák. Geoizotermák A hő eredete: radioaktív bomlás. A geotermikus energia hasznosítása.     A FÖLD BELSŐ SZERKEZETE A földkéreg mélyebb részeiről csak közvetett információk vannak: gravitációs adatok, földrengések, kozmikus analógiák     A Föld gömbhéjas szerkezete     A földfelszín vízszintes és függőleges tagolódása Hipszografikus görbe: a tenger és a szárazföld ellentéte; planetáris összehasonlítás     KÉREGMOZGÁSOK Permanenciatan Beaumont (1852), Suess (1909), Stille (1922)  Függőleges mozgások Izosztatikus mozgások     glaciális izosztázia     denudációs-akkumulációs izosztázia     plutonikus izosztázia  epirogenetikus mozgások     Jelenlegi függőleges
szintváltozások     Vízszintes mozgások Kontinensvándorlás Wegener (1912), Mélyáramlatok Holmes (1931) Óceánfenék szétáramlása     Globális lemeztektonika Lemezek és mozgásaik        A földkéreg szerkezetét alakító folyamatok Orogenezis, tektogenezis földtani-földrajzi értelmezése. Diszlokáció, (geo)tektonikus mozgások Hegységképződési elméletek: zsugorodás, tágulás, pulzáció geoszinklinális elmélet - Bubnoff ciklusai geotumor     Hegységképződés a lemeztektonika szerint: Szigetív típusú Kordillera típusú Alp-Himalája típusú     Tektogenezis (tektonikus mozgások) törések, vetődések  áthajló (inverz) vető normál vető     Kiemelkedés vető mentén (Peloponniszosz)     balos vető  Sasbérc – árok szerkezet     antiklinális Gyűrődések alaptípusai  szinklinális     Gyűrődések alaptípusai: ferde redők  áttolódás     Gyűrt hegység belső szerkezete