History | Books » A történetírás története

A történetírás története 1.) Historiográfia fordítása: a.) Akik a történelmet tudománynak tekintik -> történettudomány története (ennek kialakulása, fejlődése) b.) Akik szerint nem csak a szaktörténészek dolga a történelem; pl filozófusok, ill. a történelemmel való foglalkozás a művészetekhez, az irodalomhoz közelebb áll, nem tudományos tevékenység -> történetírás története 2.) Témakörök: I.) A historiográfia fogalma és a középkori történetírás (ókor és középkor II.) 16.-18 sz-i történetírás (átmeneti időszak, ekkor kezdődik a történelem III.) 19. sz-i német historizmus IV.) történelem ellenes, újkortól kezdve van szemléletváltás) önállósodásának folyamata) 19. sz-i angol-francia történetírás, pozitivizmus (Comte, eredeti források alapján) V.) A dualizmus kori magyar történetírás VII.) A két világháború közötti magyar történetírás VI.) Szellemtörténet VIII.)

Szekfű Gyula, Mályusz Elemér, Szabó István IX.) A 20. sz-i történetfilozófiai iskolák (20 sz-ban középpontba a X.) Amerikai történetírás XII.) Francia és angol történetírás a 20. sz-ban (Annales iskola, gyökeresen XI.) társadalomtörténet kerül a középpontba) Szcientista történetírás (természettudomány a minta) átalakítja a történelemről való gondolkodást) XIII.) Német és olasz történetírás a háború után XIV.) Kelet-európai történetírás (Lukács György, marxizmus) XV.) A háború utáni magyar történetírás 1 I.) A historiográfia fogalma és a középkori történetírás: a.) historiográfia fogalma: - Akik tudományként fogják fel 4 korszakot különböztetnek meg, mely révén fokozatosan vált tudománnyá: 1.) Ókor és Középkor: A 16 sz -ig az irodalom és a történelem nem válik el egymástól, történetfilozófia sincs. Ez a korszak ahistórikus, nincs érzéke a történelemhez. A középkori

egyetem nem foglalkozik történelemmel.  1809 Humbold egyetemi reformja: a bölcsész fakultás már nem előkészítő, hanem önállóvá válik. (a 17 sz -ban vannak olyan egyetemek, ahol tanítanak történelmet, de csak a vallásuk történetét) 2.) 16-18 sz: átmeneti, kritikai időszak Ekkor kezdődik a történelem leválása. Kritikai történetírás révén kezdenek eredeti források alapján történelmet írni pl. Bonfini: Magyarország története (ez az első kritikai munka nálunk) Fontosak a jezsuita történetírók: pl. oklevelek olvasása, periodikus történetírás, kezd képzetséggé válni. Megjelenik a történetfilozófia Condorcet) (Vico, Herder, Voltaire, Montesqieu, 3.) 19 sz: létrejön a professzionális történetírás (mint szakma létrejön). Német történetírás hozta létre az való bánni tudás intézményrendszerrel együtt, Humbold, Ranke. Fontos a szemináriumi rendszer: forrásokkal megtanítása, a

segédtudományok alkalmazása (heraldika, diplomatika, ephigraphica pl.) Ekkor alakult ki az egyiptológia, a szakfolyóiratok, amelyekben csak azok publikálhattak, akik 2 eredeti források alapján alkottak valami újat s ellenőrizhetők (hivatkozások). Tudós tanári képzés folyt Ez gyökeresen szemben állt a pozitivizmussal. o Pozitivizmus: August Comte. A természettudományokat tekintette mintának, mivel szerinte a tudomány az, ami bizonyos, meghatározott modelleket követ. („A történelem akkor válik tudománnyá, ha matematikává lesz”) Fontosak az általános törtvényszerűségek, Comte szociológiává akarta változtatni a történelmet (törvényszerűségeket keresett a történelemben s meg akarta jósolni azt) „Der Primat der Außenpolitik”: külpolitika történetének általános elsőbbsége (belpolitika elsőbbsége a 20. sz-ban lesz) 4.) 20 sz: modern történetírás Modern társadalomtudománnyá akarták alakítani a

történelmet.  Szcientista történetírás: a természettudományokat tekintette mintának, de ez még mindig nem tudomány, mert elbeszélő jellegű történetírás még mindig, s a tudomány az, amelyik elemez, összefüggéseket próbál feltárni, modelleket alkot (azt keresi a történelemben, ami állandó, így modellt lehet rá alkotni) o Braudel: Földrajzi viszonyokkal foglalkozik, rokontudományokra helyezi a hangsúlyt (a történetírás forrásbázisának kibővítése). Ettől kezdve kezdenek el foglalkozni az előző korok gazdaságával, népességével stb. -> innen jönnek az elméletek, a történész ezeket használja fel. Írott források mellett nem írott források bevonása (néprajz, antropológia, régészet) 1. idő: hosszú idő 2. idő: konjuktúrális idő (30-40év) 3. idő: felszíni idő (az eseménytörténet ideje) o Földrajzi szemlélet: a történetírás alapvető kerete az állam 3 Földrajzilag és történetileg

létrejött egységek: regionalizmus (Franciaország) szekcionalizmus (Amerika küzdelme) története=szekciók  ez már nem politikatörténet, hanem elemző történelem Ez a fajta történetírás 1970-es évekig tart o A belpolitika elsőbbségének elve: baloldali, progresszív, társadalmi konfliktusok a középpontban (nem azt hangsúlyozzák, ami összetartja, hanem ami széthúzza a társadalmat) o 5 szcientista iskola: 1.) „New History” (1912, Amerika) 2.) „Annales” (1929) 3.) „Past and Perfect” (1959, angol, Hobsbaum) 4.) „Geschichte und Gesellschaft” (1975) 5.) néhány marxizáló iskola (a marxizmusból azt vették át, ami ezekkel az elméletekkel rokon) o science: 20. sz., modernista iskola, a természettudományokhoz áll közelebb, elemzőbb, modellek felállítása scholarship: 19. sz, Ranke, scholar=aki forrásokkal dolgozik scientification: folyamatos tudománnyá párhuzamosan halad a társadalom modernizációjával

válás, o 1970-es évek: posztmodern történetírás, megkérdőjelezi a történelemmel való történelemfelfogást, modernizációját, pl.: foglalkozás a modernizációt, lényegét, a a társadalom Focault: a modernizáció egyáltalán nem hozta meg azt a felszabadulást, amit a felvilágosodástól ígért. A modernizáció az ember soha nem látott elnyomását hozta meg, nem biztos, hogy a polgárosodás mindenkinek pozitív, rámutat a korábbi értékekre, határokra, rámutat, hogy van egy csomó olyan elem, ami kiszorult a modernizációból (pl. 4 Eu.-án kívüliek, kiszorultak a történelemből a nők) Megkérdőjeleződik a történelem tudományosságába vetett hit (tele van szépírói, retorikus elemekkel) White: többféle értelmezése van a történelemnek; a történelem és az irodalom között nincs éles különbség, melyik szeletet választja ki a történész; az teljesen önkényes (egy „story-t” mond el, többféle

narratíva létezik)  a történelem nem rekonstrukció, hanem konstrukció: bárminek lehet története, mi hozzuk létre, emberi alkotás, fikció, alapvetően nem tudomány, hanem morális-esztétikai alkotás G. Noiriel: A történetírás válsága EHESS (az egyik csúcsa a történelemmel foglalkozásnak, Noiriel ennek az egyik igazgatója) való 1. tudás: valamilyen forrást elő kell bányásznia (mi igaz a történelemben) 2. hat: milyen intézményeken belül működik, hol? 3. emlékezés: egy nemzet vagy közösség kollektív emlékezete (nemcsak történészek, hanem a kívülállók, egy közösség is megkonstruálhatja saját történelmét, egy közösség maga dönti el, hogy mit felejt el, mit tart meg, - hogy milyen jellegű identitást határoz meg magának Thomas Kuhn tudományfilozófiája: nem korszak, hanem paradigma (vannak olyan átfogó modellek, minták, amelyeket bizonyos ideig követtek)  paradigmaelmélet: nincs

fejlődés a paradigmák között, nem modernebbek az új paradigmák, csak mások. Ezeket a paradigmákat Ny. Eu-ban alakították ki, amelyeket a többi történetírás követett b.) középkori történetírás:  előzmények- az Ókor: 5 A szeminárium-rendszer és az egyetem még elképzelhetetlen, nincs forráskutatás, nem beszélhetünk történetfilozófiáról sem. A legjellemzőbb az uralkodók tetteinek lejegyzése, dicsőítése. Egyetlen filozófiai elképzelés létezik, a körforgásé. Az ókorban nincs általános történelem, saját koruktól írnak, nincs benne perspektíva, változás, fejlődés. Mindig a (szubsztancionalizmus) valóság végső lényegét keresik. A korabeli történetírók az irodalom egy-egy fajtáját művelik: epikus író: a külvilág felé fordul drámai Thükudidész) író: saját korának konfliktusairól ír. (pl.: Ezek a történetírók nem csupán leírják az eseményeket, gyakori közös jellemző a

retorikus, moralizáló jelleg. A görögöknél a történelem csak vélekedés, doxa, művészet. Polybisz már átfogó történelemszemlélettel rendelkezik. Drámai történelemmel foglalkozik, s Róma felemelkedését, hatalmát abban látja, hogy jól ötvözi az államformákat illetve váltogatja azokat. (Így nála a történelem nem más, mint az államformák váltakozása. Ezt a szemléletet veszi át Vico is: a történelem körforgás)  A középkori történetírás megalapozója- Szent Ágoston: De Civitate Dei című munkája sem igazán történetfilozófiai mű, ennek csak az utolsó 5 könyve foglalkozik történetfilozófiával (össz.25 könyvből áll) Ágoston szerint a történelem valami rossznak a terméke, az igazság nem itt van. Két részre osztja a világot, s ez a két rész harcol: civitate diaboli (az ördög, a változás világa) és civitate Dei (az örök igazság, időtlen nem a változás világa). A földi világ ennek a kettőnek

a keveréke (a jónak és a rossznak). Szerinte minden földi állam a rosszhoz tartozik alapvetően (a hatalomért folytatott harc, szenvedélyek mozgatják), ezért pusztulásra vannak ítélve. Ebből vezeti le a birodalmak pusztulását, s egymásutániságát. Szerinte csak a kereszténység felvétele után van esélye az államoknak, hogy megvalósítsák a Civitas Deit. 6  Firenzei Joachim: a fejlődést az isteni három személyhez köti: Atya: házas ember (munka korszaka) Fiú: világi pap = tanulás (átmeneti korszak) Szentlélek: remete = szemlélődés (történelem végső célja)  Általános jellemzők: a) A középkor mindenesetre egyre világiasabb, így a 11-12. századra jellemző az úgynevezett kettős igazság tétele (hit igazsága, értelem igazsága – ratio – fides). Nem keres okokat, se következményeket pl. évkönyvek, krónikák: felsorolás nincs ok-okozati viszony a 14-15. századtól kezdve valamilyen magyarázat b)

ökumenikus, egyetemes: tárgya keresztény közösségek, tehát nem a népek története (majd az újkorban van nemzetszemlélet). Az egyetemesség nem terjed Európán túl c) gondviselésszerűség: mindent az isteni gondviselés irányít d) apokaliptikus: valamiféle végcél felé halad e) periodicitás: megjelenik valamiféle időbeli (alapja a birodalmak egymásutánisága) elrendezés  Középkori történetírás műfajai: a) krónika, világkrónika: a keresztény egyházatyák kezdték el megírni (virágkor 11.-12 sz) itt megvalósul a szent Ágostoni elv (a cél Isten országának a megvalósítása, jellemző a 11-12. században az államok körforgása, s a történelem átfogó értelmezése, apostoli jelleg) Fő vonulata a pápaság és a császárság védelme (elsősorban pápaság) pl.: Freisingeni Ottó, Firenzei Joachim b) évkönyv: a legprimitívebbek, mivel csak a közvetlen környezetében történt eseményeket írja le (Európán kívül a

19. századig az évkönyv maradt a legfontosabb műfaj pl: araboknál, India, Kína, a cél az uralkodó tetteinek dicsőítése)pl.: Sankt Gallen- i évnykönyv 7 c) gesta: gyökeresen ellentétben áll a krónikával, mivel egy-egy nép története. Általában világi személy írja, szélesebb látókörű, többet foglalkozik a nemzet történetével. pl: Bene Venerabilis, Sacto Grammaticus d) legenda: kifejezetten morális jellegű, szentek életrajza e) vita: életrajz; egy személy vagy szent élete, valamiféle morális jellege volt, pl.: Vita Caroli Magni  A középkori magyar történetírás: Alapvető műfaj a Geszta. Emellett van vita (Nagy Lajosról), néhány évkönyv, viszont nincs világkrónika, a Thúróczy Krónika is a geszta műfajába tartozik, hisz csak a magyarok történetével foglalkozik. A geszták az előző munkák folytatásai (ha valaki neki kezd egynek szó szerint átveszi az előzőt s csak az azóta eltelt időt írja le maga).

Bonfini az első, aki eredet források alapján dolgozik (A magyarok története) A társadalom fejlődésével különböztetünk meg: összefüggésben 3 időszakot 1) ősgesta (11. sz körül) 2) László kori gesta 3) III. István kori gesta A különböző munkák között különbség, hogy szerzőjük, hogy értelmezi a nemzetet, azaz kit értenek magyarok alatt: o első időszakban (11-12. század) a király azonos a nemzettel ld: ősgesta, László gesztája, III. István korabeli geszta o 13-14. században a gesztákban a király háttérbe szorul, a nemzet története egy szélesebb társadalmi réteg története. (nagybirtokos arisztokrácia+király = nemzet) o 15-16. századtól a rendi országgyűlési nemesek emancipációja (köznemesség) o 13.-14 sz-i gesták: megfogalmazzák a communitas teóriákat (Gesta Hungarorum, Kézay 1282, V. István kori gesta 1272, Képes Krónika 1358) • Anonymus: törzsgyökeres arisztokrácia=communitas 8 • Ákos

mester gestája (V. István kori): megfogalmazza a Communitas teóriát, nála is az arisztokrácia története, de nemcsak a törzsgyökereseké • Kézai Simon: ebbe már beleértődik az arisztokrácia mellett a köznemesség is. Hun-magyar rokonság tézise • Képes Krónika: I. László a középpontban, mint lovagkirály Szélesebb társadalmi réteg bemutatása • Thuróczy Krónika (1488): teljesen átveszi a korábbiakat. Mátyás áll a középpontban, mint a köznemesi érdekek megfogalmazója. „fatum, fortuna, virtus,” fogalmak megjelenése: szerinte is a történelmet az eleve elrendelés irányítja, de vannak szerencsés pillanatok, amikor kezébe veheti az ember az irányítást, de csak akkor, ha rendelkezik erénnyel. (de itt ez nem a keresztény erkölcsöket érti, hanem az állam érdekeinek szolgálását, ebből látszik, hogy a földi állam elvei felülkeverednek, lásd később Machiavelli) II.) A 16. -18 sz-i történetírás: a.) 16-18

sz-i egyetemes történetírás: 9 - átmeneti időszak, kritikai jellegű - megkezdődik az eredeti források alapján írott történetírás, de még nem válik el teljesen a történelem és az irodalom - megkezdődik a történetfilozófia kialakulása (18. sz, a történelemnek a valláshoz, a filozófiához való viszonya) - ez a fajta kritikus történetírás nem egyenlő a felvilágosodással, bár a felvilágosodásnak is van kritikus nézete - alapvető eszköz a forrás: bizonyítás lábjegyzettel és forrásokkal (nem a Bibliából, nem folytatták az előző munkákat) - megkezdődik a források összevetése, a történész az, aki újat alkot - az intézményi keretek kialakulásának kezdete - 5 nagy történeti iskola létezett: 1. itáliai humanizmus: o 15 sz. vége, 16 sz eleje o Lorenzo Vallace: a filológia megindítása: antik szerzők kiadása lábjegyzetekkel o pl. Konstantinuszi adománylevél hamis => nem kell mindent elfogadni o Aenas

Silvius Piccolomini: nem irodalmi már teljesen, kozmográfia, földrajzi körülmények vizsgálata, aminek alapján a történeti események végbemennek o Flavio Biondo: Róma története, Szicília története A régészetnek és az antikvárius iskolának a megalapítója, nem irodalmi művek alapján írt, hanem eredeti források alapján próbált dolgozni (teljesen új szempont, nálunk Bonfini) 2. francia legisták: o Cuvads, La Poeliniére, E. Pasquier, Hoteman o A francia királyi udvarban szolgáltak, ügyvédek voltak; az ítélet meghozatalához össze kellett szedniük a korábbi ítéleteket, eseteket. Ezeket oklevelekben találták meg, el kellett dönteniük, hogy igaz vagy hamis –e az adott oklevél. 10 o J. Bodin: Az abszolutista államról, ő nem legista, de ide tartozik, mert a saját államelméleti munkájának megalapozásához nézte meg a forrásokat. megismerésnek 3 módszere létezik: A 1.) természet megismerése 2.) Isten

megismerése 3.) a történelem megismerése Különbséget tesz elsődleges ok: isteni gondviselés, másodlagos okok: földrajzi körülmények között. Választ ad arra, hogy hogyan befolyásolják a földrajzi körülmények a történelmi eseményeket: minden népnek van valami egyedi adottsága a földrajzi körülmények miatt (a földrajzi körülmények determinálnak) 2000évenként áthelyeződik egy-egy terület hangsúlya 3. jezsuita történetírás/ forrásgyűjtő iskola: o vallási mozgalmak hatása, ellenreformáció=> saját felekezetük igazságának bizonyításához hitelesebb, eredeti forrásokat használnak (saját felekezetük története, szentjeik) o Németalföldről: Bollandisták, mauriusok (Mabillon, Tillemont) Franciaországból: o A németalföldi egyetemeken megindítják az egyik legfontosabb forráskiadványt: „Acta Sanctorum” o Kialakulnak a segédtudományok (oklevéltan, paleográfia), már van külön tanszék

(a vallási tanulmányokon belül), lábjegyzetek az igazolhatóság miatt o A magyar történetírásban állam- és politika centrikus 4. Staatenkunde: o Németalföldről indul, Pufendorf, Leibiz o Kezd kialakulni az intézményesülés, az egyes államoknak a különböző szempontokból történő 11 történetleírása (pl. népesség, földrajzi viszonyok, statisztika) o statisztikai viszonyok módszerek, vizsgálata, eredetiséget, birtok kérdőívek és helytörténeti ellenőrizhetőség nemzetiségi biztosítják az kutatások, o Szemben a jezsuitákkal nem csak politikatörténet, hanem ipari, kereskedelmi, technikai stb.  nemcsak a királynak a története: kollektív jelenségek, technikatörténet pl. civilizációtörténet, 5. kései német felvilágosodás: o 1734 a Göttingeni Egyetem felállítása: az első történeti tanszék felállítása, de nem állandó o Gatterer, Schölzer, Heeren: képzik a történészeket;

forráskritika, az első történeti kézikönyv megjelenése, segédtudományok, az első történeti folyóirat megindulása  irodalom és történelem leválik egymásról, leválik a vallásról és a filozófiáról is, de alapvetően részleges jelenség, a 19. sz –ban alakul ki a professzionalizmus - műfajok, műnemek kérdése: átmenetiség; félig irodalmi, félig történészi művek, ellenőrizhetőbbek, racionálisabbak - kortörténet: gyökeresen különbözik a gestától - Cumden, Bullinger, Remanus, Tunanus-> a közelmúltnak és a jelennek a története - memoár irodalom: egy személy látásmódja - világkrónika: egyetemes alapon próbálják összeszedni a történelmet - az irodalomtól teljesen különbözőek: Acta Sanctorum, Staatenkunde - történetfilozófiák megjelenése, a történelmet valami önálló tárgyú dolognak tekinti - Bacon: megpróbálja elkülöníteni, hogy miben különbözik a tudomány, a művészet, a

költészet stb. 12  a legalacsonyabb rendűnek tekinti a történelmet, mert még a költészetnek is alárendelődik. - Sokan azt gondolják, hogy a történelemben nincsenek általánosítások, csak egyedi esetekkel foglalkozik - Montesqieau: A rómaiak nagysága és hanyatlása, A törvények szellemére Történetírói munka, általános mondanivaló, földrajzi szemlélet (a földrajzi körülmények determinálják egy állam politikai lehetőségeit; pl. Róma földrajzi adottságai a köztársaságra voltak alkalmasak - Voltaire: XIV. Lajos százada, Esszé a különböző nemzetek és népek erkölcseiről (nemcsak Eu., hanem Kína, India története is) 4 alapvető korszakot határozott meg: 1.) athéni demokrácia, Periklész 2.) Augusztus 3.) itáliai reneszánsz 4.) XIV Lajos százada A kultúra és a tudományok fejlődése szempontjából kiemelkedő korszakok, megalkotja kultúrtörténet fogalmát azért, hogy ne csak politikatörténet

legyen - a felvilágosodás alapvetően ahistórikus - Condorcet: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története 10 korszak van az emberiség történetében (9+1 a jövő), matematikus, azt az általános törvényszerűséget akarja megtalálni, ami körbefogja az egész történelmet, saját korából ítéli meg az eseményeket, a tudomány arra való, hogy törvényszerűségeket keressenek és megjósolják a jövőt: a világ nem lesz más, mint egy világállam, nem lesznek nemzetek, egy nyelv lesz A modellt, a képletet keresi a történelemben, ettől válik tudománytalanná - Vico: Az új tudomány, a felvilágosodás optimista hitével szemben álló racionalizmus 13 Megpróbálja megfogalmazni, hogy természettudományok a történelemtől: miben különböznek a a.) természet: valami kész, befejezett, törvényszerűségek, objektum és szubjektum szétválik b.) történelem: fontosabbnak tartja ennek megismerését a természet és az

Isten megismerésénél, a történelem az ember saját alkotása, szubjektum és objektum nem válik szét; a történelemnek az ember egyszerre szubjektuma és objektuma, Bennem és a múltbeli cselekvőben van valami közös (szubjektum és objektum azonossága) Azért ragaszkodik ahhoz, hogy a történelem nem kész és alakítható, mert csak így lehet erkölcsi kérdéseket feltenni, nem lehet megjósolni a jövőt 3 alapvető korszak: 1.) istenek korszaka 2.) hősök korszaka 3.) emberek korszaka -> ehhez államberendezkedések: 1.) isteni királyságok 2.) arisztokratikus berendezkedések 3.) demokrácia -> a megismerés módja: 1.) hit által 2.) metafizika, költészet, filozófia által 3.) racionális tudományok Alapvetően nem fejlődést lát, Vico számára ez egy negatív folyamat, felbomlás Egy társadalmat a nyelvek különbözősége tart össze, ha a demokráciában a haszon és a tömeg kerül előtérbe, akkor romlás következik (ez egyfajta

körforgás). Ez a fajta pusztulás (körforgás) nem végleges, a történelem egyfajta spirál, ebben nincs jövő, nincs törvényszerűség. történelemben. Meg 14 kell találni az észszerűséget a - Herder: Kant nagy ellenfele Minden ismeret, minden igazság kultúrafüggő. A népek individualitásának (a nemzeti géniusz= népszellem fogalma) tétele: minden népnek van valamilyen sajátossága, ezeket kell kifejteni, fejleszteni; nem azt kell keresni, ami közös, ami általános, hanem a különbözőséget. Az a fontos, hogy valami eredetit fejezzen ki, meg kell őriznie minden népnek az egyediségét  nincs jövőkép, se általánosítás (térben s időben egyedi), hagyományok megőrzése Egy valami közös a különböző népekben: a humanitás, mindenki hozzátesz valamit (itt kezdődik a historizmus)  nem ahistórikus, a múltban keresi az igazságot - Machiavelli: Itália története Politikai szüzsé, a cél szentesíti az

eszközt, saját államelmélet - Bodin: Ad faviem Az ismeretek különböző rétegei, K-ről Ny-ra 2000 évenként helyeződik át a kultúra központja b.) 16-18 sz-i magyar történetírás: - 3 alapvető korszak, nálunk nincs felvilágosodás - a 18. sz –ban már vannak történeti tanszékek: Nagyszombat (Pestre költözik) -> jezsuita egyetem; címertan, pecséttan külön tanszék - műfajok: kortörténet, históriás ének, memoárok, naplók, emlékiratok (pl. Oláh Miklós, Forgács György) - földrajzi szemlélet megjelenése - Oláh Miklós: Hungária saját korának természeti viszonyainak leírása - itáliai hatás: korábbi források összevetése - tacitista: -> saját korának története drámai, pesszimista <- liviusi történetírás: optimista, humanista - 4 nagy történeti iskola: 1. humanista iskola: Bonfini és köre 15 2. francia legisták: Jacques Bongaos (korábbi nagy történetírókat szedett össze) 3. Jezsuita

forrásgyűjtők: 1635 Nagyszombati egyetem felállítása az alapja Timon Sámuel, Kis Hevenesy Gábor, Katona István, Pray György, Sínai Miklós -> saját felekezetük forrásainak segédtudományok professzorai összegyűjtése, Katona István: Historia Critica regnum Hungariae 145 kötet, magyar királyok kritikai története Résztudományok megindulása Kollár Ádám: intézménytörténet Komoly őstörténet művelése: A magyarság finnugor eredetének felvetése és megtalálása (Sajnovics János és Hell Miksa) 4. Staatenkunde (protestáns műfaj) Az állam leírása különböző szempontok – néprajz, földrajz, esztétika- alapján. feldolgozzák, kiadják. A korábbi történeti műveket újra Megalapítója Bél Mátyás: Notitia Hungariae antiquae, mediae, novae- statisztikai kérdőívek alapján, helytörténet eredeti forrásokkal. Az országot 4 részre osztva, megyénként vizsgálta Ebből csak a középső készült el a Dunán

inneni kerület. Szintetikus, gazdasági- társadalmi viszonyokat is vizsgál, s Erdélyt is leírja. -> ez már nem irodalom, kevesebb a retorikai jelleg, szélesebb társadalmi rétegek Benkő József: A magyar nép története vonatkozásban készítette el - Berzeviczy Gergely: saját korának paraszti viszonyai - 18. sz vége- 19 sz eleje: o Budai Ézsaiás: a klasszika filológia megindítója 16 1730, erdélyi o Feszler Ignác Aurél, Engel István Keresztély (a göttingeni kései felvilágosodás, nem csak diplomáciatörténet, németül írtak) politikatörténet, - 1825 Horváth I.: Rajzolatok a magyar nép legrégibb történeteiből forráskezelés, A magyar a világ legrégibb népe; szittyák-> székelyek -> magyarok, sumér-magyar rokonság (etimológiai alapon) A történelem fő célja: a múlt iránti lelkesedés felkeltése, valami nagy ős keresése (naív etimologizálás, németellenes tartalom) - Horváth Mihály: 1849 a

Szemere kormány vallás és közoktatásügyi minisztere Az ipar és kereskedelem története az utolsó három évszázadban Magyarországon reálisabb, nem őstörténet, a történelemnek az a célja, hogy valami reális képet adjon az iparról, kereskedelemről, városiasodásról, civilizációról (sok tekintetben mennyire vagyunk lemaradva) 17 III.) A 19 sz-i történetírás: - új paradigma: a történelem önállósodása, professzionális történetírás, a németek elsőként, s a többi ország csak követi - a történelemnek megnő a szerepe, leválik az irodalomról, filozófiáról, teológiáról, ekkor intézményesül - történetfilozófia ekkor fogalmazódik meg, a filozófia központi kérdésévé válik a történelem - Hegel: egyfajta megalapítója ennek a historizmusnak természet és szellem, természet kultúrtudományok megkülönböztetése és kultúra, szellem sein: werden: nem kapcsolható dolgokkal kultúra kész, befejezett

lét, időhöz a szellem, a történelem, a foglalkozik, a dolgok végső állapotát vizsgálja természettudomány, állandóságot keresi és létezése, a időben létrejövés, való a dolgokat az időbeliségben, az változásában keresi  másfajta megismerési mód szükséges: 18 Verstand: Vernunft: a dolgok végső lényegére, célokra. ésszerű értelemszerű megismerés: ható ok: Milyen körülménynek értékekre rákérdezés, állandóságára kérdez rá -> megismerés: nem lehet törvényszerűséget (nem megfogalmazni külső való a lehet megjósolni a jövőt) -> engedelmeskedik fő kérdések: Mi a változás iránya, mi a célja? A dolgok mögött meghúzódó gondolatok, eszmék megfogalmazása a történelem egyik célja, értelme Hegel szerint a történelem célja, lényege: a szabadság tudatában való előrehaladás (itt a szabadság nem a liberális értelemben vett szabadság, hanem az

érzékiségtől, a természeti közvetlenségtől való megszabadulás; visszavezeti a dolgok végső értelmére az öntudat legmagasabb fokát, amikor az ember célokért él=> Hegel szabadságfogalma a tudatában való előrehaladás) A szabadság fokozatai: -> Kelet: egy ember szabad – építészet -> antik: több ember szabadsága -> kereszténység: minden ember szabadsága A kezdeti időszakban a külső körülmények még nagyon meghatározóak Az anyag és szellem egyensúlya-> görög szobrászat A kereszténységben az öntudat legmagasabb foka a költészet, zene -> a legkevésbé korlátozott szellem Az állam: nem az ideális államot fogalmazza meg, hanem a már fennálló megértését és megjavítását. Az államalapítás a kultúrafejlődés egyik foka, ezért fontos lehet egy államnak a története, az állam, mint a kultúra fejlődésének biztosítója 3 fajta történetírást különböztet meg: 1. eredeti: közvetlen résztvevők

2. reflektált: értelmi 3. filozófiai: ésszerű Legfontosabb kérdések Hegel számára: igazság, szabadság, jóság szépség 19 Nem lehet megszerkeszteni, hanem mindegyik létrejön és fokozatai vannak; a történelemnek ezt kell megvizsgálni és értelmezni pl. a középkor a jelenhez vezető út egyik fokozata Hegelnek magához a szaktudományhoz kevés köze volt, de sok olyan dolgot fogalmazott meg, ami kifejezte a történelem értelmét-> motivációt biztosított - Theodor von Ranke: „a modern történettudomány atyja” Professzionalizmus, professzionális történetírás kezdete: ő volt az első történész, az első, aki eredeti források alapján írta meg munkáit. Létrehozta a történetírásnak az apparátusát, munkáit vissza lehet ellenőrizni 3 korszaka volt: 1.) 1830-as évekig 2.) 1848/49-es forradalomig (középpontban: porosz történelem) 1832 Historische Politische Zeitschrift 3.) 1848 után: poroszpárti, a liberális értékek

nem felelnek meg, a 16-18sz-i francia-angol történelemmel foglalkozott o „Wie es eigenltlich gewesen”: a történelmet úgy kell megírni ahogy tulajdonképpen volt-> az objektív történetírás elvének megfogalmazása a történetírásban, a történelemben igaz az, amire van forrás(így lehet bizonyítani) o A történelemben nem az az igaz, ami állandó, ami törvényszerű, mivel a történelemben nincsenek törvényszerűségek, s ha a történelemben a törvényszerűségeket keressük, akkor tudománytalanná tesszük. o „Minden korszak azonos távolságban van Istentől” (Jede Epoche ist unmittelbar zu Gott) Minden kor önmagából kell megérteni, s nem általánosítani (A megértés a fontos) E szerint nincs sötét középkor, nem lehet különbséget tenni a korszakok között, nem lehet alacsonyabb rendű egyik sem. Az eszmék a történelem meghatározói nem a gazdaság vagy nem a társadalom. o „Primat der Außenpolitik”: a politikai

eseménytörténetek, nagy egyéniségek története (Ranke porosz párti volt 48-49-ben szerinte is kell egy erős állam). Ez alapvetően egy konzervatív filozófiát jelent, hiszen a történelem a hatalomért való küzdelem, ebből azonban kimaradnak a társadalmi kérdései, a belső problémák. Ranke-nél a történelem a nagy egyéniségek története, s elutasítja a liberalizmust. Fontos a diplomáciatörténet - A forráskritika és a lábjegyzet központi jelentőségű. 20 - Ekkoriban hozzák létre az egyiptológiát. - tudományos apparátus létrejötte. - alapvető forráskiadványok létrejötte: „Monumenta Germaniae Historica” Az egész nemzet történelmére vonatkozik; ehhez már képzettség kell, hogy összeszedjék, ezt követte egész Eu., fontos a forrásokkal való bánni tudás - Szakfolyóiratok megindulása: „Historische Zeitschrift” 1859 (máig is létező) Ettől kezdve csak olyan jelenhetett meg, ami új, ellenőrizhető, kell, hogy

legyen benne recenziós rész (a történeti irodalom ismerete miatt) - Szemináriumi rendszer létrejötte: a forrásokkal való bánni tudás elsajátításának helyszíne, Eredeti forrásokkal foglalkoztak (olvasás, eredetiségének meghatározása)  ettől kezdve a történész az, aki önmaga állít valamit valamiről - a politikai életet is befolyásolta a történelem-> német egység kérdése: o vita: Ficker(osztrák) – Sybel (porosz) vita: Középkori Német-római császárság politikája -> porosz pártiak: káros volt az itáliai politika, mert hozzájárult a német egység felbomlásához, a Német aranybullához (kisnémet egység) -> az itáliai politika hasznos volt, mert-> eu.-i univerzalizmus, katolikus egység létrehozása (nagynémet egység) o poroszpárti történészek: Sybel, J. Droysen, Freitschke A németeknek a szlávokkal szembeni felsőbbrendűsége, antiszemitizmus o ellenirányzat (Rankeval, Hegellel szemben):

kialakulása 1860-as, 1870-es évek, legjelentősebb képviselője: Nietsche A történelem hasznáról és káráról A múltnak a jelenből való megítélése, nem kell mindent elfogadni, ami a múltban megtörtént  az előzőekkel szemben Nietsche egy antihistórikus felfogást képvisel, szerinte káros a jelenre a túl sok történeti tudás „A történész az, aki mindent tud a kínai, indiai vallásról, világnézetről, de saját magáról nincsen nézete => pedig ez lenne a legfontosabb, az alkotás lenne a cél, ennek elősegítése kellene legyen a középpontban Nietsche szerint a görögök az igazi nép, mivel nincs érzékük a történelemhez és a cselekvéshez, a szenvedélyek irányítják, a történelem teljesen értelmetlen, az értelmet legfeljebb a tudósok viszik bele. Igazából csak akkor van értelme, ha a múltból le tudnak vonni a jelenre valamilyen hasznos következtetést (valami útmutató, párhuzam kimutatása) - a század utolsó

harmada: 21 o résztudományok kialakulása: ókortörténet (a németeknél alakul ki, Mauwsen), szellemtörténet (Drysen, Dilltren, Burkhard, Froetke, a vallás, a filozófia nemcsak függelék, ez a történelem igazi területe) o a különböző történeti tanszékek szétválása o barokk, reneszánsz stb. kategóriák megfogalmazása, szintetikus történetírás o német alkotmány és jogtörténet: (Belox, Hintze, Echorn) az abszolutizmust ők találták ki, mint modern polgári államberendezkedés előkészítőjét, az eu.-i alkotmányok összehasonlító története o német szociológia: valamilyen elméletet, modellt akart megfogalmazni (Max Weber, Töhnie) Elemzővé tenni a történetírást, közösség és társadalom szembeállítása: a közösség sokkal inkább élő kultúrán alapul, az újkor fejlődése inkább a o német haszon felé mutat településtörténet: Volksboden és a Kulturboden kategóriái (politikai mondanivaló,

történelem és földrajz egyben, statisztika, nyelvészet, demográfia elengedhetetlen) - századfordulón: Karl Lamprecht vita: o A német kultúrtörténet és a német gazdaságtörténet című Lamprecht mű váltotta ki a vitát o Lamprecht a pozitivizmus elvét akarta megvalósítani o vita: egyéni/ egyedi vagy kollektív jelenségek legyenek a történelem tárgyában => vannak visszatérő jelenségek (pl. gazdaságtörténetben) o Ranke követői szerint ez egyfajta materialista nézet (nagy egyéniségek kiszorítása) o Lamprecht vereséget szenvedett, mert diszkreditálódott a műve, mivel nem tartotta fontosnak a forráskritikát, ezért pontatlan lett - 1975-ig a Ranke-i történetírás maradt vezető szerepben, ekkor a német történetírás elvesztette vezető szerepét (elavult volt a többihez képest a 20. sz -ban) 22 IV.) 19 sz-i angol-francia történetírás: - követő jellegű történetírás - a francia forradalom kérdésével kezdődik

- ők is inkább még történetírók; különbség közöttük, hogy milyen szempontból értelmezik a francia forradalmat (egyáltalán meddig tart a forradalom, Napóleon oda tartozik még?) - a 19. sz első felének jelentős történetírói: a.) francia: Michelet, Thiery, Thiers, Louis Blanc, Miguet, Taine b.) angol: Carclyle, Burke - a politikai nézeteiknek megfelelően ítélték meg a francia forradalmat. - A politikai eseményekre koncentrálnak, a társadalmi háttér hiányos, vagy teljesen hiányzik. - A szabadság szemszögéből tekintik a történelmet, ezért kulcsesemény számukra a francia forradalom világtörténeti szempontjából is. Michelet, Thierry, Miguet, Thiers: liberális szemléletűek, a történelem szerintük a szabadság története, s ebben a francia nemzet különleges szerepet tölt be. A forradalom belső, társadalmi konfliktusaira nem fordítottak figyelmet  A francia forradalom osztatlan szemlélete (nem a forradalom irányzatai,

fázisai között tettek különbséget, hanem ez a francia nemzetnek a különlegessége + a forradalom exportja) 23 - Taine, Tocquille: pozitivizmus, kritikusak a jakobinusokkal és a gironde-val szemben, szerintük alapvetően nem volt szükség a forradalomra. - Thiers alapvetően nacionalista volt, s Napóleon időszakát állította középpontba. - Tocqueville már konzervatívabb, s ő az alkotmányos monarchia (Ancien Regime) időszakát tekintette a legfontosabbnak (vagyis az első időszakát a forradalomnak, azaz az alkotmányos királyságot még elfogadta valamennyire) Vizsgálta a demokrácia problémáit is, s szerinte az amerikaiaké és az oroszoké a jövő. A gond Tocqueville szerint az, hogy a tömegdemokrácia elnyomja a kisebbség véleményét, s a tömegdemokrácia szerinte diktatúrához vezet. Úgy véli, hogy a jakobinus diktatúra megvalósítja a demokráciát, hiszen amikor a tömeg bekerül a hatalomba, az az eredeti célok deformálódását

jelenti. Így a jakobinus diktatúra Toqueville szerint kisiklás. - Taine (1828-1893): még Toquevill-nél is konzervatívabb, szemléletmódja az úgynevezett miliőelmélet: Életmű-elemzés esetén analízis fő szempontja a személyiség irányultsága a faj, a pillanat és a környezet hármasságának meghatározottságában. Szerinte a francia forradalom egyik szakasza sem jelentett pozitív átalakulást. A forradalom szerinte csőcselék uralma, így szégyellni való része a történelemnek. Taine szerint a filozófia, a művészet, s az irodalom a fontos, s ugyanakkor úgy véli, hogy az egyes nemzetek az idő, a faj és a környezet függésében lehet bemutatni. Taine (szerint az emberi tevékenységet az irodalomban, a művészetben kell bemutatni. Be kell mutatni a természeti környezetet az antropológiai feltételeket, a konkrét időbeli tényezőket. Ez a naturalizmus alapja Taine úgy véli, hogy a társadalmi közeg sok mindent meghatároz, determinál.

Szerinte a forradalom a csőcselék megmozdulása, az elit vezetést tartja fontosnak - Carlyle: A Másokról című munkájában úgy véli, hogy a forradalom nem más, mint nagy egyéniségek története, a történelem=biográfia (ez a vezető műfaj), romantikus beállítódás. Szerinte e történelem célja nem más, mint a múlt iránti lelkesedés felkeltése. - Edmund Burke: konzervatív kritikát fogalmaz meg, s úgy véli, hogy a polgári átalakulás mintája az angol történelem kell, hogy legyen. Elveti a forradalom dicsőséges voltát (Az angolok számár a forradalom semmiképp sem jelenthet véres átalakulást. Burke forradalomellenességet fogalmaz meg, s úgy véli, hogy az arisztokráciát sem szabad veszélyeztetni. - Macalay: első munkája az angol forradalmat dolgozza fel. A legfontosabb mozzanat szerinte az angol polgárosodás, s úgy véli, ezt a whigek valósították meg. Az angol történelem szerinte nem más, mint a középosztály

története. Magyarországon Macaulay-nak nagy hatása volt Legfontosabb műfaj szerinte az esszé, s nem használt sok lábjegyzetet, s a történészi munka közel áll az irodalomhoz. (Szalay Lászlónak is ő volt a példaképe) Anglia története II Jakab 24 trónra lépésétől c. munkája, úgy fogalmaz, hogy a dicsőséges forradalom a legnagyobb esemény. - Thierry: a fajok küzdelme a történelem - Pozitivizmus: 19. században kialakult társadalomtudományi elmélet Ismeretekre csak tapasztalati tudományok révén tehetünk szert, megjelenik az empirizmus és a természettudományos módszerek. Megteremtőjének A Comte számít Az elnevezés pedig Saint Simon-tól származik. Az irodalomtudományi pozitivizmus legnagyobb hatású elgondolása Taine- féle miliőelmélet. A pozitivizmus előbbre mutató irányzat, hiszen tudományos módszereket alkalmaznak. Fő céljuk a tudományos történetírás megteremtése természettudományos minták alapján.

Fontos náluk a gazdaság és a társadalomtörténet Nem a nagy hősök, történetek bemutatására törekszenek. A tömegre, az események fő vonásaira, a fejlődés történetére koncentrálnak. Gyökeresen más, mint amit Ranke fogalmazott meg Az irányzat az 1830-as években tűnik fel, legfontosabb képviselők: o A. Comte (az egyetemi előadásaiban kezdte) o Saint-Simon o Littré o Draaper (amerikai) o J. S Mill (az egyéni szabadság köreinek megvonására koncentrál Mill, akinek az egyéni liberális szabadság a legfontosabb. Mill szerint az állam a szabadság eszköze. Úgy véli, hogy a konkrét tényekből levont általánosítás a lényeg. A természetben az előzményeket és az okokat kell vizsgálni, s ebből magyarázatot találni.) o H. Spencer o Lecky o Hipolit Tain Megteremtik a szociológiát, mely hosszabb tendenciákra koncentrál. A történelem – mivel csak egyes dolgokkal foglalkozik – szerintük csak akkor lesz tudomány, ha

szociológiává válik (ez antihistorizmus). A társadalomban is törvényszerűséget keresnek Az emberi tevékenységet mutatják be, annak környezetét, az antropológiai hátteret és a konkrét időbeli kezdeteket.  Comte: a pozitivizmus atyja, ő fogalmazta meg lényegét a legradikálisabban: a) természettudományok a minta b) a történelemben a törvényszerűségek, az általánosítások a fontosak => meg lehet jósolni a jövőt 25 3 stádium elmélete (a történelem fejlődésének törvényszerű stádiumai): 1) vallási (Luther): hit, vallás a középpontban, -> hierarchikus társadalom, 2) metafizikai (francia forradalom kora): filozófia, költészet a vezető megismerési mód-> arisztokratikus, feudális berendezkedés 3) pozitív stádium (saját kora): a pozitív tudományok előtérbe kerülése, konkrét kérdésekre keresi a választ, végső kérdések helyett előtérbe kerül a társadalom megjavításához szükséges ismeret,

intézményrendszer, személyek -> demokratikus berendezkedés  A történelem Comte szerint ezen a 3 stádiumon megy végbe, s mindez egy igen racionális folyamat. Így alapvető gondolat a fejlődés feltétezése, s a fejlődést kell szerinte vizsgálni az egész történelemben. Csak a modern kort érdemes vizsgálni Hódítás helyett pedig a kooperáció, békés termelőmunka kellene, hogy jellemezze a társadalmat. A külpolitika elsőbbsége helyébe a belpolitika elsőbbsége lép A történelem lényege: a racionalizmus, de ez nem más, mint egy óhaj a történelemmel szemben, mert Comte a társadalom megjavítását akarta (hozzátenni a jelenhez). Nevek és évszámok nélküli történelmet akart. Legfontosabb cáfolója: saját maga, azt jósolta, hogy megszűnnek a nemzetállamok, nem lesznek háborúk, előtérbe kerül a kereskedelem, a tudományok.  Ahistórikus álláspont, szerinte a történelemre nincs szükség Comte a történelem

szempontjából egy dilettáns volt, számára a szociológia volt fontos  H. Spencer: A szociológia alapelvei c munkájában Spencer úgy véli, hogy a természettudomány és a történelem között nincs alapvető különbség, a természettudomány az alapelve a történelemnek. Számára a biológia a legfontosabb tudomány Nagy hangsúlyt fektet a társadalomtörténetre, s ebben is törvényszerűségeket keres (hatott Jászi Oszkárra). Úgy véli, a társadalom mindig egyre magasabb rendű, s így bonyolultabb s hatékonyabb (integráció – dezintegráció törvénye). Spencer sokat foglalkozott a társadalom vizsgálatával, s 3 fejlődési fokozatot különböztetett meg, de nem konkretizálja, hogy pontosan, melyik társadalomra vonatkozik ez: 1) tribalizmus (törzsi időszak) 2) militarizmus (elvileg egyenlő a feudalizmussal, állami egységek) 3) Indusztrializmus (saját kora, ipar, kereskedelem, munkamegosztás, magával hozza a nemzeti keret lebontását)

26 A nemzet a fejlődésnek csak egy lépcsőfoka, a társadalmi modernizáció megjelenése a történelem fő szüzséje. A történelemből azt akarja kiolvasni, ami közös a népek történetében A matematika nemzetközi nyelv.  A Buckle- vita: Buckle Az angol civilizáció története c. munkája nyomán kialakuló paradigma- vita, alapvető kérdése, hogy a pozitivizmus vagy Ranke legyen-e a követendő paradigma, azaz hogy mi válik mintává a történettudományban (mi legyen a történetírás mintája). Buckle könyvében megpróbálta lefordítani a Comte-i elveket a történelemre. A pozitivizmus civilizáció történet, a fejlődés fő városainak a bemutatására törekszenek, s szerinte az iparágak történettudományok hordozzák a fejlődés fő alapjait. Buckle nem nemzeti történetírást akar, figyelme az egyetemi történetre irányul, s úgy vélte az angol történelmet is más civilizációk fejlődésével összegezve kell bemutatni.

Bemutatja az angol társadalom sajátosságait, és összehasonlítva az angol a legmagasabb rendű lesz alatta vannak pl.: a skót vagy akár a spanyol társadalom is. Összehasonlító történelmet kell írni Nincsenek lábjegyzetek, hasonló lesz az újságíráshoz. A vitának ugyanaz lett a sorsa mint a Lamprecht – vitának. Buckle ellenfelei közöt van Lord Lacton (v. Axton?) is, aki dilettantizmussal vádolta Buckle-t A vita más résztvevői: Freeman, Froude, Seeley, Strubbs. A pozitivizmus tele van tehát hibákkal, így dilettáns lett Miből vezethetők le a törvényszerűségek? Csak másodlagos forrásokra támaszkodnak, pedig történelmileg az igaz, amit forrással igazolnak.  Felerősödik Ranke hatása, módszerei, újításai hatására újra forráskiadványok születnek, az ő irányvonala válik irányadóvá. Vagyis fontos a forrásokkal való bánni tudás, beindul a szemináriumrendszer, nagy hangsúlyt kap – segédtudományok oktatása.  Fő

intézmények (német mintára): o Forráskiadványok: • • minta: Monumenta Germani Historica „Rolls, Recueil”: középkori és újkori angol-francia történelemmel kapcsolatos legfontosabb elbeszélő jellegű források  ezek már történészek o Szakfolyóiratok: • • minta: Historische Zeitschrift • Revue Historique • (Ranke-i minta) English Historical Review: 1886 programadó tanulmány-> Lord Acton, Journal style csak olyan cikkek jelenhettek meg, amik újak, megfelelő bizonyító apparátussal rendelkeztek + történeti irodalomról tájékoztató rész 27 • • Ecole des Chartes (oklevelek iskolája) Ecole Pratique des hautes études: az első nagy kollektív történeti szintézisek létrejötte o Kézikönyvek: • • Seeignobor Langbois o Szemináriumi rendszer o rokon és segédtudományok létrejötte • • • • sinológia orientalisztika G. Maspero: egyiptomi régészeti előadások Renau: összevetette a Bibliát

az eredeti forrásokkal o történeti tanszékek létrejötte o intézménytörténet: Fustel se Coulanges-> hogyan nézett ki az intézményrendszer, a hadsereg, honnan erednek a városi intézmények stb. - Seignolos- Seignion vita: o Seignolos: hagyományos történetírás o Seignion: statisztikát, szociológiát kellene használni - Születik még 2 irányzat:  marxizáló irányzat: A század végén jelenik meg. Aulard, Mathiez, Jaures Nincsenek források, antropológia, régészet, hanem szerintük a történelem a társadalmi konfliktusok története (a nemzeti szuverenitás helyett a társadalmi szuverenitás története)  szélső jobboldali történetírás: Gobineau: Esszé az emberi fajok egyenlőségéről. (később Chamberlain) Három alapvető fajt különböztet meg: fehér, sárga, fekete. E között a 3 faj között hierarchia van. Minden szinthez különböző értékrend kapcsolódik A fehérek voltak a germánok, az alacsonyabb rendűek pedig

a sárgák és a feketék (a germánok ellentéte).A történelem pedig nem más, mint a fajok keveredése, de pont ez a probléma. Fő feladat a faji higiénia megőrzése, tehát ne legyen keveredés. A francia történelemben ez úgy jön elő, hogy a gall parasztság emancipálódni akart és a fajelméletével az osztályok közötti különbséget akarta felmutatni Gobineau. 28 V.) A dualizmus kori magyar történetírás - 19. sz i Eu-ban: professzionális történetírás: a pozitivizmus vereséget szenvedett a nagyobb vitákban - reformkori historiográfiáról nem beszélhetünk, bár vannak történetírók, (Horváth Mihály, Szalay László) és történetírói munkák, de ezeket nem lehet rendszerezni. Eseménytörténetre koncentrálnak, nincs benne általánosítás, társadalmi háttér. Politikai álláspont viszont érződik Középpontban a nemesség áll s a Habsburg-ellenesség, a Habsburgokkal szembeni függetlenség. - a professzionális

történetírás intézményei nemzeti keretek között jöttek létre - szakszerűség csak félig meddig jön létre (még félig újságírás) - 1867: kialakul a magyar történetírás intézményrendszere, német minta alapján (ranke- i történetírás). A szakma történész ekkor alakul ki, azelőtt csak történetírók voltak Fő kérdéssé az eredeti források kezelése volt. Forrásgyűjtemények, levéltárak születnek A komoly történészek Nyugaton tanultak (Németalföld, Párizs). - legfontosabb intézmények: o Magyar Történeti Társulat: 1867 • • történetírói tevékenység, a magyar történelem feltárása cél: a dicsőséges nemzeti múlt feltárása 29 • • • összefogja a kialakult történeti kutatásokat módszeres gyűjtés, kiadások különböző arisztokrata családok beadják okleveleiket  1875 Országos Levéltár (ig. Bauer Gyula, majd Csánky Dezső) o Forráskiadványok: • Monumenta Hungariae Historica:

mintaértékű lesz (Középkori és újkori magyar okleveles források rendi országgyűlések iratai, külpolitikai iratok.) Ez nem irodalmi nem filozófiai, szakszerű folytatása a jezsuiták munkájának, nem egyháztörténeti gyűjtemény, hanem az egész nemzettel foglalkozik. A középkori téma a rendi függetlenségi mozgalom, a közjogi függetlenség kérdése. Ennek hordozója főként a nemesség, így ez lényegében az ő történetírásuk marad. Középpontban lényegében a 16-17 századi rendi országgyűlések, közjogi kérdések, Habsburgoktól való különválás. o Szakfolyóiratok: • Századok: 1867, minta: Historische Zeitschrift Csak bizonyító anyaggal ellátott tanulmányok jelennek meg benne, van külön forráskiadási rész, s rengeteg lábjegyzetet használnak. • • • Középpontban a nemzeti problematika áll. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle: 1894-1906, csak időszakosan működött, utódja: Agrártörténeti Szemle 1954-től

Történelmi Szemle: 1912: egyetemes történelemmel is foglalkozik Levéltári közlemények: 1924, főprofilja a forrásközlés o Szemináriumi rendszer: • Elsősorban Maczali Henrik és Fejérpataki László (első diplomatikai szeminárium) nyomán indult be, mely legfontosabb feladatának az elsődleges forrásokban való jártasságot tartotta. Bölcsészkarok, történeti tanszékek jönnek létre Budapesten, Kolozsváron, de nálunk töredékes csak a szemináriumi rendszer. Sokan szerezték képesítésüket Bécsben, az Österreichisches Institut für Geschichtsforschung falai között. Emellett még • tanultak: Párizsban, Berlinben. Magyarországon részleges volt a szemináriumi rendszer: c) paleográfia (Fejérpataki László, Hajnal István - diplomatika) d) numizmatika (Hóman Bálint – magyar pénztörténet- Árpád-kori, Károly Róbert gazdaságpolitikája 1301-ig) 30 e) geneológia (Nagy Iván magyar családtörténet 6 kötetben) f)

történeti földrajz (Csánky Dezső, a Hunyadiak korával foglalkozik, majd munkájának folytatója Győrffy György) - nagy szintézisek: o Az első magyar kollektív szintézis az 1896-os millenáris történet (A magyar nemzet története), Szilágyi Sándor szerkesztésében, de ez nem egységes, birodalmi jellegű, középpontban össztörténeti kérdésekkel, s optimista szemléletű. Írói: Acsády Ignác, - Viták: Angyal Dávid Marczali Henrik) o Szekfű- vita: A száműzött Rákóczi 1913, Rákóczi álmodozó, realitásokkal nem tisztában lévő figura o 1871-74: Pauler Gyula 2 cikke a Századokban-> szerinte érdemes lenne megfontolni a pozitívizmus elméleteit a magyar történetírásban. (nem ment át a történetírásba, politikatörténet a meghatározó) o ugor-török vita: eredetkérdés, Vámbéry Ármin (ellensúlyozni kell a dákóromán elméletet egy dicső múlttal) - Irányzatok: 1) népies realista iskola: Ipolyi Arnold, Ráth Károly,

Nagy Iván, Tagányi Károly A parasztság története van a középpontban; mindennapok története, birtokviszonyok  pozitivista elvek: kollektív jelenségek története legyen a történelem Rokontudományokkal való kooperáció (néprajz, nyelvészet, földrajz, statisztika) Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia (magyar nép ősi eredete, vita: idealizálás) Helyneveket, személyneveket gyűjtenek, a nemzetiségek történetével is foglalkoznak. Helytörténeti kutatások elindulása, településviszonyok, vármegyei monográfiák monográfiák írása: birtokviszonyok, 2) nemzeti romantikus iskola: lényegében a régies – realista irányzattal szemen jött létre. Nagy egyéniségekre koncentrálnak, céljuk a múlt iránti lelkesedés felkeverése, irodalmi forrásokat használnak. Hősök és árulók keresése, mint pl: Rákóczi- Károlyi, Kossuth- Görgey. Fontos az alkotmányos függetlenség kérdése, a vármegyék és Erdély története: Nincs

munkáiban elemzés, társadalmi háttér, vagy szociológiai vizsgálat. A köznemesség történetírása. Az egyik központ Debrecen 31 • • Thaly Kálmán: Rákóczi kori művelődési viszonyok, népdalok hamisítása Timon Ákos: Szent Korona Tan egyik képviselője (Szent Korona-tana: ez már intézménytörténet, az első magyar alkotmány és történetszintézis létrehozása, szabadság iránti érzelem tana: nálunk sohasem volt abszolutizmus, hisz erős a • • parlamentünk. A magyar alkotmány fejlődése megelőzi az angolt és a franciát) Hajnik Imre: összehasonlította a magyar és nyugat-eu.-i alkotmányos fejlődést Eckhardt Ferenc: alkotmánytörténész, 1939-ben bebizonyította hogy a Szent Korona-tana Werbőczy után jött létre, nálunk később jött létre a parlament mint a francia és az angol és ez csak csonka rendiség, csak a köznemesség érdekeit nézi, nincs polgárság. A magyar rendi fejlődés valamilyen átmenet a nyugati

és keleti közt a csehvel és a lengyellel párhuzamos. 3) gazdaság és társadalomtörténeti iskola: Folyóiratuk a Magyar gazdaságtörténeti szemle. A népies- realistákhoz közelítenek. Háttérbe szorul a politikatörténet Folyóiratuk a Modern Gazdaságtörténeti Szemle. Belső társadalmi konfliktusokra, szélesebb társadalmi rétegek történetére koncentrálnak. Megszületik az első parasztságtörténet A népesség száma és összetétele, s a művelődés érdekli őket. Alapvetően elemző jellegű irányzat Létrejön az első művelődéstörténeti tanszék Pesten. Képviselői: • Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. Első összefoglaló mű, a jobbágyság • emancipációja, Magyarország népessége-> elemző történetírás • mindent átvett a töröktől • • • Takács Sándor: művelődéstörténeti tanulmányok, szerinte a magyar művelődés sok Tagányi Károly: levéltáros volt Frakói Vilmos: Hunyadi

Mátyásról monográfia, Martinovicsról életrajz Márki Sándor: Dózsa, Rákóczi monográfia Marczali Henrik 4) bécsi-magyar történeti iskola: Művelődés-, település- és intézménytörténeti írások. Többnyire fontosnak tartották az alkotmányos függetlenséget, de hittek a Monarchia fennállásában, a világtörténeti szükségességében. Foglalkoztak a russzisztikával a Balkán történetével. Pángermánizmus, pánszlávizmus – a magyarok egyedül gyengék ezért együtt kell működni a Habsburgokkal, vagyis a magyar állam szuverenitását csak egy nagyhatalomra támaszkodva érheti el. Részben szembeáll a hazai irányzatokkal 32 Képviselői: Károlyi Árpád, Tarlóczi, Angyal Dávid, Szekfű Gyula 5) hivatalos történetíráson kívüli irányzatok: c) polgári radikálisok: Jászi Oszkár, 20. század című folyóirat, célkitűzésük a pozitivista elvek megvalósítása. A nemzetállamok kialakulásával és a nemzeti kérdéssel

foglalkoztak. A Habsburg Monarchia keretein belül gondolkoztak Igazi tudománynak tekintette magát, a szociológia volt a legfontosabb, viszont dilettánsnak minősítették; mivel nem voltak járatosak az elsődleges forrásokban (Jászi a másodlagos forrásokat összeollózta). Munkáik politikai propagandák voltak, pl Ágoston Péter: a nagybirtok rablás. d) történeti materializmus: Szabó Ervin, fő műve az 1848/49-es szabadságharcról. A marxizmust akarta meghonosítani, szerinte 48/49 osztályharc. Társadalomtörténtet akart írni, de megmaradt politikatörténetnek/ politikai eseménytörténetnek. VI.) Szellemtörténet: - a két világháború közötti időszak jelensége, a magyar történetírásban ezt az időszakot hívják szellemtörténetnek (Geistesgeschichte) - Előzmények: 18.sz: • • 19.sz: Herder-> a történelemmel kapcsolatos nézetei, filozófiája, népszellem fogalma (nemzetkarakterológiának nevezik a két világháború között)

Voltaire: különböző nemzetek szellemiségéről, különbözőségéről beszél, a kultúrtörténet fogalmát ő találta ki • Hegel: természettudományok és szellemtudományok különbözőségének tétele, állami kérdések központba állítása, a történelemben az eszmék és ezek • megvalósulása a legfontosabb Ranke: a külpolitika elsőbbségének tételével, „wie es eigentlich gewesen” , filológia központba állítása, a minden korszak azonos távolságban van • Istenhez (haladás tagadása) Spengler: a különböző civilizációk felbomlása, hanyatlása 33 • Nietsche: „Kulturkampf”-> az állam nélküli, politika nélküli történelem, saját korának racionalitása, vallás, filozófia hiányzik saját korából - különböző álláspontok: a) van egy saját ismeretelmélete: b) van egy saját lét elmélete c) van egy saját politikai filozófiája d) van egy saját kultúrkritikát fogalmazó része a) van egy

saját ismeretelmélete: o o o o o o természet, természettudományok és a kultúrtudományok elkülönítésére vonatkozó törekvés először itt jelenik meg a történelemnek a természettudományokkal szembeni különbsége a természettudományoknak már kultúrtudományoknak még nincs ilyen megvan a saját megismerési módja, a a legfontosabbnak tekintik a történelmet a kultúr- és a szellemtudományok közül pozitivizmussal szemben álló nézetek a szellemtudományok szerint: • • A természetet magyarázzuk általános törvényszerűségekből, előzményekből A történelem tárgya: időbeli és térbeli; a történelmet és a kultúrát megértjük, abban van a különbség, hogy hogyan értelmezzük (Erklärung, Verstehen) o Wilhelm Diltliey: a természettudományokban a külső oldala, míg a szellemtudományokban a dolgok belső oldala. A cél érdekel bennünket, a beleérzés módszere (Einführung) A korábbi élmények újra

átélése, ehhez a pszichológia tud a leginkább segíteni. A biográfiát tekintette a legfontosabbnak (az esemény elbeszélése a különböző történelmi folyamatnak) o valamilyen új magyarázatot kerestek, nem az események felsorolását (pl. Szekfű) o Heinrich Rickert, Wilhelm Windelband: az idiografikus és monotetikus tudományok közötti különbségek megfogalmazói: • • • neokantiánus iskola, a természettudományokból jönnek megközelítésmódjukban különböznek mindkettő filozófia 34 • • o o idiografikus: leíró jellegű, egyéni, egyedi nomotetikus: törvényszerűségek neokantiánus iskola: csak ismeretelméleti kérdésekkel foglalkoztak. Kant: csak egyfajta ismeretet tételez fel. Neokantiánusok: a dolgok lényegére, céljára kérdeznek rá Rickert: van persze a történelemben általánosítás, itt is vannak lényeges és lényegtelen dolgok. A történészi és szellemtudományok feladata az értékvonatkoztatás

(eldönteni, hogy mi fontos). Az a fontos, ami általános kultúrértékeket fejez ki és van mondanivalója o  óriási viták: ki határozza meg, mi az értékes? Max Weber: a valaha élt legnagyobb társadalomtudós, a szociológiához közelebb lévő álláspontok megfogalmazása. Ideál típus fogalma, a társadalomtudományok sajátossága, fogalmak, a valóságban nem létező fogalmak létrehozása, a fogalmak kozmoszának létrehozása, társadalomtudományok konstrukció ->elősegíti a dolgok megértését, vagy sem? pl. az uralkodó formák megfogalmazása o o Nem a valóságot adják vissza, hanem annak megértését segítik elő a történelem menetére vonatkozó álláspont, nem a történelem logikájára, hanem a céljára vonatkozó kérdések a magaskultúrára való összpontosítás: • • • o o o ekkor találták ki az olyan fogalmakat, mint reneszánsz, barokk stb. nem politikatörténet, hanem szintetikus történet Mi az alapja a

szintézisnek? szintetizáló erő= világnézetek fogalma a művészettörténetben a különböző korszakok elhatárolása: tudatosság megjelenése (pl. reneszánsz, gótika) a vallást, filozófiát, a művészetet tekintik a történelem igazi mozgatójának Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus. Kizárólag az eszmékben látja a kapitalizmus kialakításának okát. Kálvinizmus: eleve elrendelés, kiválasztottság, halvány o remény a kegyelemre, az állandó szorgoskodás a kiválasztottság jele Ernst Troeltsch: legjelentősebb vallásszociológus, vallástörténész, A protestantizmus jelentősége. A polgári világ és a kapitalizmus összefüggése, a protestantizmus mennyire segítette elő a modern világ kialakulását? c) politikai filozófiai rész: 35 o lényege, alapja: saját korát válságjelenségnek tekinti o Friedrich Meinecke: • • • • • Ranke után a második legnagyobb német történész Historische Zeitschrift

szerkesztője volt sokáig nem politikai eseménytörténet, hanem politikai eszmetörténet eszmék elemzésében próbál saját korának kérdéseire választ adni fő probléma: erkölcs kérdése: a) Világpolgárság és nemzetállam 1907: azok pozitívak, akik a katonai kérdéseket állították a középpontba b) A katonai politika: Machiavellivel kezdi c) az általános hadkötelezettség megteremtette az ellenfél/ellenséges ország teljes megsemmisítésére irányuló háborúkat d) kultúrfilozófiai rész: o nemcsak német jelenség: óriási hatással volt az angol, francia, orosz, magyar történetírásra o kultúrkritikai filozófia: nem politikai filozófiára koncentrál, nem történelem általános menetére vonatkozó kérdések; saját mag kulturális kritikáját fogalmazza meg, a saját kora problémáira keresi a választ, a válság okaira. - szellemtörténet kritikája: o túlságosan elitista, esszécista, hiányzik belőle a szociológia -

szellemtörténet jelentősége: az 1970-es években visszaköszön a posztmodernben (előtérbe kerül a történelem narratív, irodalmi jellege) 36 VII.) A két világháború közötti magyar történetírás: - Klebelsberg Kunó: a dualizmushoz képest neonacionalizmus határozta meg o neonacionalizmus: már nincs Habsburg-ellenesség (Trianon miatt oktalanná vált)  közjogi kérdések helyett: alsóbb társadalmi rétegek problémái  előtérben a konzervatív reform, felülről, állami eszközökkel: - Intézményrendszer: Széchenyi kerül a központba Kossuthhal szemben o Collegium Hungaricum (Róma, Berlin, Párizs, Bécs) 2 fő cél: a.) megismerjék az európai kultúrát, nyelveket b.) a magyar kultúrát közvetítsék o Bécsi Magyar Kutatóintézet: Feladata: a Bécsben lévő magyar történeti anyag feldolgozása forráskiadványa: Fontes Hungarie (a Monumenta Hung.-hoz hasonlít) Nem egyszerű forráskiadvány, hanem értelmeztek is - a

felbomlás okait keresték pl. nemzetiségi kérdés - Széchenyi iratai, naplója, kevésbé ismert művei -> ezeket tárta fel a Fontes + Habsburg nádorok életét - Folyóiratok: 37 o 1867 Századok: 1867-1929 főleg politikai írások 1929-től irányváltás: társadalomtörténet, technikatörténet, művészettörténet o Minerva: 1923-tól, a szellemtörténetet akarja megalapozni (Szerb Antal) Nem politikatörténet, hanem pl. barokk, romantika kutatások o Levéltári Közlemények: 1924-től, segédtudományok bevonása, 1936-tól Szerb Antal vezeti Társadalomtörténet és hivataltörténet o Összehasonlító Történetírás Szemléje: Külföldi írások recenziója, francia nyelvű a német orientáltsággal szemben (francia, angol támogatást akarta) Kosáry, Benda Kálmán A magyar történetírást nem egyszerű politikatörténetnek akarta bemutatni, hanem összehasonlító történelemként; pl. városiasodás, művelődés szempontjából -

Nagy Szintézisek: o Szekfű Gyula -Hóman Bálint (1928-1934) Magyar Történet: nem elsősorban állami történet, a magyarság attól függ, mennyire vette át az európai kultúrát Szellemtörténet jellemzi (barokk, reneszánsz, felvilágosodás), megvalósította a szintetikus történetírást o Egyetemes Történet (1934) Többszerzős (pl. Kerényi Károly, Hajnal István) szerk Szekfűék o Magyar Művelődéstörténet: 1939-től, szerk. Mályusz Elemér, szerzői úgy gondolták, hogy Szekfűék túlságosan németesen írtak, önálló szintézist akartak, de némileg szétesik o A magyar történetírás új útjai: (szerk. Hóman Bálint) 1931 Az egész korszak történelemszemléletét akarták meghatározni; a legfontosabb irány szerintük a szellemtörténet, így lesz igazán európai írás o Teleki Pál Intézet: Ez az előképe az 1949-ben megalapuló Magyar Történettudományi Intézetnek, ez az első önállóan működő intézet -

Segédtudományok és rokontudományok szerepe: o 1916 Hóman -> pénztörténet, 1921 Károly Róbert gazdaságpolitikája 38 o Hajnal I. –> paleografikus munkák  szintetikus történetírás alapjai, részei o Györffy -> néprajz o Teleki Pál -> földrajz o Babits, Szerb Antal, Halász G., Gombocz Zoltán  egész európai történetírásban alapvető sajátosság, hogy a segédés rokontudományokra helyeződik a hangsúly A szellemtörténetben nem lehet rokontudományok nélkül elemezni - Irányzatok: a.) Szekfű- féle szellemtörténeti irányzat: o Hóman, Eckhard, Joó Tibor, Kosáry Domokos o példaképe Szekfűnek: Ranke, Meinecker o 1942 Állam és nemzet (Szekfű): külpolitika elsőbbsége o fogalmak, melyeket Szekfű használ először együtt: patrimoniális állam, rendiség, abszolutizmus o a nemzet elsősorban történeti egység (a zsidóság is beletartozik -> a németek ezt kritizálták) b.) Mályusz Elemér- féle

népiségtörténet o Trianon után Szekfű fogalma a magyarságról alkalmatlan, politikai nemzet-> a határontúli magyarság miatt  politikai nemzet helyett: népi nemzet (nyelvi, kulturális egység) o néptalaj, kultúrtalaj fogalmak o fontos a várostörténet: van e önálló, magyar alapítású város o fontos a rokontudományok o a politika helyett a néptörténelem bemutatása o új forrásbázis: nem okleveles (mert a népnek nem volt), hanem személynevek, dűlőnevek, városrajzok o nem nagy egyéniségekre koncentrál o nyelv, leszármazás -> zsidóellenesség, német középosztály ellen, c.) Domanovszky Sándor- féle mezőgazdaság-történet: o Sinkovits István, részben Szabó István o mezőgazdasági témákból doktori értekezések, külön tanszéke volt o fogalmakat és modelleket próbáltak alkalmazni, következtetéseket levonni o Eltér, elkanyarodik Ny.-Eu-tól  a 15.-15 sz :termelő, adóztató nagybirtok 39  Ny. Eu: a

nagybirtok tóadóztató, kisbirtok bérleménnyé válik  Mo.: termeltető földesúri magánbirtok (nemesség megerősödése, a jobbágyság helyzetének fokozatos romlása o 1948 Szabó I.: a parasztság történetéről szóló művek, ez szintetizál, szerinte a társadalom azért nem annyira szélsőséges, mint K. Eu –ban, a jobbágy azért szabadabb, mert nyitva állt előtte a felemelkedés lehetősége, a magyar fejlődés átmenet K. és Ny között d.) Eckhard Ferenc- féle alkotmány- és jogtörténeti iskola: o Szent Korona Tan 1941 o külön tanszéke volt o 1946 Magyar alkotmány és jogtörténet o a magyar alkotmányos fejlődést Európai szempontból kell bemutatni o parlament -> van, de csak a 16.sz-tól, Magyarország fejlődése későbbi, mint a NY Eu-i és csonkább is, mert a köznemességé o a magyar alkotmánytörténet a cseh és lengyel alkotmánytörténethez hasonló e.) Hajnal István-féle egyetemes szociológia iskola: o a

középkori technika- és társadalomtörténet o célkitűzés: a történelem legyen elemző, modellező, a szociológiához, a pozitivizmushoz közelít o elsősorban német forrást alkalmazott (Gemeinschaft und Gesellschaft) o azt mondja, hogy a középkor több, mint az újkor, az újkor hanyatlás, a középkor racionálisabb, a céh több, mint a gyár/manufaktúra (nem az a cél, hogy minél többet, hanem hogy minél jobbat csinálj) f.) hivatalos történelmi irányzatokon kívüli irányzatok: o Németh László: ő fogalmazza meg a legjobban a népi szemléletet, író, de nála a történelem központi kérdés 1939 Kissebségben: kategorizál (pl. hígmagyar, törzsökös magyar, mély-magyar, jött- magyar) Az igazi irodalmi alkotásokat a mély-magyarok hozzák létre pl. Csokonai, Berzsenyi, Kemény, Ady, Szabó Dezső, Móricz A jött-magyarok erre nem képesek, csak szerveznek pl. Ignotus Megoldás: az idegenek kiszorítása a magyar nemzetből (nagyon

németellenes) Az irodalmon keresztül mutatja be a történelmet, a szellemtörténetből építkezett (Dilthey), viszont Szekfűt nem fogadta el 40 ERŐS VILMOS- A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÖRTÉNETE I. IRODALOMJEGYZÉK KONZULTÁCIÓS OLVASMÁNYOK     Condorcet: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története. Bp, 1986 G. W F Hegel: Bevezetés a világtörténet filozófiájába In: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Bp, 1979 Friedrich Nietzsche: A történelem hasznáról és káráról. Bp, 1989 José Ortega y Gasset: A történelem mint rendszer. In: Két történelmi esszé Bp, 1979 TOVÁBBI OLVASMÁNYOK       Georg G. Iggers: A német historizmus Bp, 1988 102-141o, 268-349o Irinyi Károly: Hajnal István Debreceniensis, 1963. szociológiai történetszemléletéről. Acta Universitatis Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp, 1967 Németh László: A magyarság és Európa. In: Sorskérdések

Bp, 1989 Gerard Noiriel: A történetírás válsága. Bp, 2001 69-189o; 237-263o Rathmann János: Herder eszméi. A historizmus útján Bp, 1983 VAGY  Kelemen János: Herder historicista nemzetfoglma. In: Az ész képe és tette Bp 2000 51-62 o R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban Bp, 1973 13163o 41    Tóth Zoltán: A régi társadalomtörténet sajátos kérdéseinek kialakulásáról. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. (Szerk: Bódy Zs-Ö Kovács J) Bp 2003 57-112 o Wilhelm Windelband: nomotetikus és idiografikus tudományok. In: Történelemelmélet II. (Szerk Gyurgyák J Kisantal Tamás) Bp 2006 121-133 o Max Weber: A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés „objektivitása”. In: Történelemelmélet II. (Szerk Gyurgyák J Kisantal Tamás) Bp 2006 281-323 o ÖSSZEFOGLALÓ MUNKÁK:   Ernst Breisach: Historigoráfia. Bp 2004 Gunst Péter: A magyar történetírás

története. Debrecen, 1995 42