Dolgozatom során Lengyel Balázs állítását kívánom megerősíteni. A Kortárs c. folyóiratban megjelent cikk állítása szerint Kemény János, a XVII. században alkotó önéletíró műve nem csak egy egyszerű memoár, hanem „modern író kezére valló, realista társadalmi regénynek is beillő alkotás”.
Az alátámasztás első pilléreként az írói szándék kérdését kell megvizsgálni. A Keményről szóló szakirodalom többnyire elveti azt a gondolatot, hogy az önéletírás célja pusztán politikai önigazolás volna. V. Windish Éva az Önéletírás bevezetőjében kifejti, hogy – miként a mű alcíme is mutatja – az író számított az olvasóközönségre, nem csak önmaga számára írta meg az emlékeit. Fogságban született ez a mű, s a cél a halál torkában már nem lehetett a politika, hanem sokkal inkább az őszinte vallomástétel, önmagával és a múlttal való megbékélés, és az emlékhagyás, az alkotás.
Ha az írói szándék tisztázott, második pillérként azt kell megvizsgálni, hogy mi az, amiben Ke-mény János Önéletírása mégis különbözik, kiemelkedik a memoárok közül.
A Kemény-szakirodalom döntő része egybehangzóan dicséri az elfeledett alkotót és művét. Újítónak nevezik a maga korában, írói stílusa, elbeszélésmódja, környezet-és jellemábrázolása miatt. A legkiemeltebb dicséretet a páratlan közvetlenség és a már-már realisztikusan precíz ábrázolásmód kapja. A szerkezet kötetlensége lehetővé teszi azt, hogy az író mesélő kedve szabadon szárnyaljon, ez közvetlenséget eredményez. A jellemábrázolás kidolgozott, gyakran kitérőket tesz egy-egy új személy bemutatására. Pályaképet ad, anekdotázik, vagy külső-belső tulajdonságait sorolja fel. 20-30 év távla-tából is meghökkentően precíz leírást ad az emberekről, jellemekről, eseményekről, tárgyakról, s mindezt objektíven adja elő, közvetlen, s mégis érzelemmentes marad. Ebben különbözik a korabeli külföldi memoárirodalomtól, mely „jellegzetesen alanyi és reflexív, s ez a befelé forduló jellege hatá-rolja el az elbeszélés más válfajaitól.
Az alátámasztás harmadik pilléreként azt kell megvizsgálni, hogy miben rejlik a mű különleges modernsége. Egy ízben V. Windish Éva írja róla: „A leíró, mesélő részekben az író hosszadalmas körmondatokat ró egymás után, szinte nem tudva megállítani a gondolatok áramlását, olykor el is té-vedve szövevényükben.” A gondolatok szabad áramlása modernséget sejtet.
A realista regényirodalom mesterei a valóság totális ábrázolására törekedtek. Kemény olyan totális leírást ad a 17. századi Erdélyről, akárcsak Balzac a francia kapitalizmusról. Németh László fo-galmazta meg orosz fordításai kapcsán: „A társadalmi regények kiválóságának biztos jele, hogy idők multával történelmi regényekké válnak”. Kemény János memoárja kiválóságát bizonyítja, hogy ma már méltán nevezhetjük történelminek. „Egy olyan korban, amikor az európai irodalomban még meg sem született a társadalmi regény, nálunk a történelmi helyzet, az állandó veszélyeztetettség létrehozta a műfajához szükséges írói magatartást.”
Kemény memoárját összehasonlítva a korabeli külföldi regényformákkal – kiváltképp a pika-reszk regénnyel és a regénymemoárokkal – megfeleléseket találhatunk. Lengyel Balázs Lesage Gil Blasával veti egybe a művet. Gil Blas változatos kalandjai széttördelik a szerkezetet, de egy-egy ta-nulságot is rejtenek. Az Önéletírás szerkezete szintén laza, az események áradata bőséggel tárul elénk. Mindkét esetben kalandról kalandra lépő, laza történetsort olvasunk, melyet a főhős személye tart egybe. Egyik esetben a kalandot az író találja ki, a másikban pedig a történelem teremti. „A Gil Blas előadásmódja nem epikusabb, szerkezete nem zártabb, ábrázolása nem objektívebb, jellemei nem elevenebbek.”–állapítja meg Lengyel Balázs az említett cikkben.
A fenti érvekből levonható a konklúzió: Kemény János Önéletírása „modern író kezére valló, realista társadalmi regénynek is beillő alkotás”.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A vikingek
A vikingek skandináv származású hajósok és harcosok, akik a 8. és a 11. század között indultak rablóportyáikra vagy hódító hadjárataikra. Ismertek normann (északi ember), rusz vagy varég néven is. A viking szó nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely pejoratív mellékzönge nélkül kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett.
A bűnüldözés mesterei: Török János
Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.
Amit Koszovóról tudni illik
Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Puszták Népe
Műfaja irodalmi szociográfia, mely átmenet a tudományos szociológia és a szépirodalom között. Olyan társadalomrajz, mely a tudományos leírás és a művészi megjelenítés elemeit egyaránt magában foglalja. A Puszták népe szabatos társadalomrajz, ugyanakkor emlékezéssel átszőtt önéletrajz is. Beleszövődnek saját emlékei is az írónak, bár mint a 3. fejezetben mondja, nem önmagáról...
Zrínyi Miklós élete és a Szigeti veszedelem elemzése
A barokk
A 13-16. században a polgárság rést tudott ütni a feudalizmus rendszerén, de a társadalom uralkodó osztályává mégsem válhatott. A feltételek még nem tették lehetővé a polgárság végső diadalát.
A 16. század végétől kezdve újra megszilárdult a feudalizmus, létrejöttek az uralkodó hatalmán alapuló monarchiák. A megingott katolikus egyház is...
Arany János - Kertben, Szondi két apródja, Epilógus c. költemények elemzése
Arany János: Kertben
Kertben című versében Arany, mint magányos kertész jelenik meg, aki búsan dolgozgat gyümölcsfái között, majd elgondolkodik a szomszédban látható jelenten. Ahol a férj meghalt feleségének készít koporsót néhány ócska bútorból. Műfaja elégia, mert szomorú hangvételű lírai költemény.
A költő kertészkedés közben mutatja be önmagát. Ez a tény...