1847. október 2-án született a németországi Poznanban (ma Lengyelország). Apja Robert von Hindenburg katonatiszt, édesanyja Luise, aki ápolónő volt. Családja katonai múltja a XIII. századig vezethető vissza, így nem meglepő, hogy rövid gimnáziumi évei után ő is követte a családi hagyományt. [1] [2]
1859-ben belépett a Wahlsatt-i tiszti iskolába, s 1863-ban már tiszti rangot szerzett. 1866. április 7-én a 3. gárda hadnagyaként részt vett a Königgrätz-i ütközetben, majd a franciák ellen vívott 1870-71-es háborúban is. 1872. április 13-án kinevezték főhadnagynak, majd 1877-ben a vezérkarba is beválasztották. 1879-ben feleségül vette Gertrud von Sperlinget, akitől két lánya és egy fia született. 1890. november 25-től a hadügyminisztérium 2. hadosztályának főnökeként dolgozott. [1] [2]
1896. augusztus 14-től vezérkari főnök volt Oldenburgban, 1900-tól pedig a 28. hadosztály parancsnoka volt Karlsruhe-ban. [1] [2]
1911-ben önként visszavonult, de 1914-ben, az első világháború kitörésekor visszahívták nyugdíjából, hogy a 28. hadosztály főparancsnokává nevezzék ki. A hatalmas orosz túlerővel szemben elért tannenbergi győzelme nagy népszerűséget szerzett neki, ezért is nevezték ki vezértábornaggyá. Azóta is él a “tannenbergi győzelem” mítosza. [1] [2]
1916. augusztusában Falkenhayn utódaként főparancsnok lett, s Ludendorff-fal együtt kvázi diktátora lett Németországnak, minden erőt a háború folytatására mozgósítva. Ebben az évben kezdte meg nagy fegyverkezési programját, ami a Hindenburg-program nevet kapta. A nyugati fronton rövid ideig sikerült megmentenie seregét a vereségtől, de a kapituláció végül elkerülhetetlenné vált. [1] [2]
1918-ban megpróbálta megmenteni a német monarchiát, emellett pedig II. Vilmosnak azt javasolta, hogy hagyja el az országot. Az új kormánnyal együttműködésben megpróbálta a belső ellentéteket is megszüntetni. 1919. június 25-én visszalépett vezérkari posztjáról és elhagyta utolsó szolgálati helyét, Karlberget, majd letelepedett Hannoverben, ahol a Seelstrasse lakosa lett. Ma is tábla jelzi egykori otthonát. Folyamatosan utazgatott a birodalomban, de főleg Kelet-Poroszországot kedvelte. [1] [2]
1919. november 18-án vallomást tett a német nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága előtt – ekkor született a “tőrdöfés-legenda”, mely szerint Németország az első világháborút a baloldal és a zsidóság hátországbeli aknamunkája miatt veszítette el. Ebben az évben jött létre Hitler elnökletével a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt.
Az 1919. március 29-én lezajlott elnökválasztáson egyik jelölt sem kapott elegendő szavazatot, így Hindenburgot kérték meg, hogy válassza ki a megfelelő jelöltet. Az akkor 77 éves öregember Friedrich Ebertet választotta és május 12-én fel is eskette. [1] [2] [4]
1925-ben Ebert halála után Hindenburg került az elnöki székbe. A stresemanni-külpolitika ekkor érte el első jelentős sikereit, elismertetve Németország politikai egyenjogúságát. Mindez ismét megnövelte a demokratikus erők szavazótáborát. Az 1928-as választás után Stresemann javaslatára helyreállították a szociáldemokrata és a polgári nagy koalíciót, szilárd parlamenti alapot teremtve a kormányzat számára. Erre azért is nagy szükség volt, mert az 1929-ben elfogadott Young-terv heves belső ellenállást váltott ki. [1] [2]
A Young-terv egyrészt csökkentette a Németország számára korábban rögzített jóvátételi kötelezettségeket, másrészt a németek egy nemzetközi kölcsön, a Young-kölcsön kibocsátása révén kívánták finanszírozni az országot terhelő évi törlesztéseket. [5]
1930. március 25-én Hindenburg a parlament jóváhagyása nélkül Heinrich Brüninget nevezte ki kancellárnak. Ekkor kezdődött az úgynevezett Prasidalkabinett időszaka, ami azt jelentette, hogy a kancellár többé nem függött a parlamenttől. 1932-ben a birodalmi elnökválasztáson Hindenburg elsöprő győzelmet aratott, de Hitler pártja már 37,4%-ot kapott a parlamenti választásokon.. [1] [2]
Május 30-án elbocsátotta Brüning 2. kabinetjét, s helyette Franz Von Papent nevezte ki. Papen igyekezett visszaszorítani a nácikat és kommunistákat, terve azonban csak államcsínnyel sikerült. Hindenburggal egyetértésben azzal akarta a nácik választási győzelmét semlegesíteni, hogy a kormányzati hatalom részesévé teszi őket, ami eleve megtépázza népszerűségüket. Hindenburg ezért újabb választásokat hirdetett ki, amin a nácik 4%-al kevesebb szavazatot kaptak, de hatalmuk így sem csökkent lényeges mértékben.
A győzelem azonban nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erőt képviselő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább folytatódott. Megoldásként az akkori miniszterelnök Papen, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, amelyben az NSDAP és a Centrumpárt alkotja a kormányzó erőt. Hindenburg végül jobb meggyőződése ellenére – a kormányválság lezárásának érdekében – elfogadta ezt a javaslatot, így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakíthatott kormányt, bár igaz, hogy ekkor még a weimari alkotmány keretei között. [1] [2]
Hitler nyomására Hindenburg hamarosan feloszlatta a parlamentet, s újabb választásokat irt ki március 5-ére. Február 27-én a nácik felgyújtották a Reichstag-ot, hogy a kommunistákra tereljék a gyanút. Az 1933. márciusi választásokon a nácik 43,9%-ot szereztek. Az újonnan megválasztott parlament első ülésén Hitler beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot, amit a képviselők megszavaztak. Megnyílt az út a totális diktatúra felé. [1] [2]
A novemberi választásokon már csak a nácik indulhattak, így természetes, hogy a hatalom az övék lett, immáron formálisan is.
Hindenburg 1934. augusztus 2-án halt meg Neudeckben. Testét Marburgban helyezték örök nyugalomra. [1] [2]
Később róla nevezték el a német Ferdinand von Zeppelin gróf által tervezett egyik hidrogéntöltésű utasszállító léghajót, a Hindenburgot, mely később New York légterében kigyulladt és hamuvá égett.
Forrás:
[1] http://www.dhm.de
[2] http://de.wikipedia.org/wiki/Paul_von_Hindenburg
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/NSDAP
[4] http://www.palya.hu/dolgozat/dolgozat.cfm?id=320
[5] http://www.freeweb.hu/djeno/moninteu/bis.htm
A LEGO az egyik legsikeresebb építőjáték védjegye. Az eredetileg kis családi vállalkozás napjainkra a világ egyik legelismertebb játékgyártójává nőtte ki magát. A cég nevét 1934-ben találta ki az alapító. Alapja a "leg godt" kifejezés, ami dánul annyit tesz: "jót játszani". (Elterjedt, de téves az a feltételezés, hogy a szó latin eredetű és azt jelenti: "összerakok", mivel a lego latinul azt jelenti, hogy olvasok).
A PápaA pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.
A római ColosseumA Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma. Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát.
Kapcsolódó doksikI. Petőfi pályaképe (rövid életútja) Magánéleti nehézségek 1823-ban született Kiskőrösön. Később anyagi gondjai merülnek fel a Petrovics családnak, Petőfi rosszul tanul, így apja kitagadja a családból. Megjelenik A borozó című bemutatkozó verse. Többször is színészkedésből és Országgyűlési Tudósítások másolásából tartja fenn magát. Pesten kap állást...
Örkény István - TótékBevezetés költészetébe: A groteszk hangú művek jelentik pályája csúcspontját. Az In memoriam dr. K. H. G. drámai párbeszéd. A „német őr” és „dr. K. H. G.” a szereplők. Az egyikük diplomás magyar ember, választékos németséggel beszél, ismeri a német irodalom klasszikusait, lealacsonyító kényszermunkát végez („a lódögnek a gödröt...
Az ember tragédiájaMadách Imrét számos, egymás hatását felerősítő körülmény késztette főműve megírására (Európa társadalmi, gazdasági és tudományos élete forradalmi átalakulásokon ment át, Magyarországon a tíz éve elvesztett szabadságharc után ismét kiéleződött a politikai helyzet, és nem utolsó sorban saját személyes válsága is motiválta). Az ember tragédiája filozofikus síkra emeli az...
Paul von Hindenburg kortársai:
- Otto Von Bismarck
- Alexandria Viktória
- Lev Davidovics Trockij
- Thomas Woodrow Wilson
- Georges Benjamin Clemenceau
- Jozef Pilsudski
- Charles De Gaulle
- Benito Mussolini
- Winston Churchill
- Franklin Delano Roosevelt
- Joszif Visszarionovics Sztálin
- Edmund Veesenmayer
- Nyikolaj Buharin
- Adolf Hitler
- Hermann Göring
- Reinhard Heydrich
- Joseph Goebbels
- Heinrich Luitpold Himmler
- Theodor Herzl
- Francisco Franco
- Jozef Tiso
- Michinomiya Hirohitó
- Mao Ce Tung
- Csang Kaj-sek
- Kim Ir Szen
- Vjacseszlav Mihajlovics Molotov
- Joachim von Ribbentrop
- Erwin Rommel
- Isoroku Yamamoto
- Dwight David Eisenhower
- Josip Broz Tito
- George Catlett Marshall
- David Ben Gurion
- Ho Si Minh
- Nyikita Szergejevics Hruscsov
- Willy Brandt
- Richard Milhous Nixon
- Henry Kissinger
- Augusto Pinochet
- Lech Walesa
- Ronald Wilson Reagan
- Vlagyimir Iljics Lenin
- Mahatma Gandhi