Arcok > Történelmi arcok > Mihail Szergejevics Gorbacsov (1931 - 2022)

1931. március 2-án született Privolnoye-ben, a Szovjetunióban. 1955-ben jogi egyetemet végzett, de szakmájában nem dolgozott egy napot sem, hanem inkább a politikai életet választotta. [1] [2]

1955-től 1962-ig Sztavropolban a Komszomol első titkára volt, 1970-ben pedig a Sztavropol-vidéki pártbizottság első titkárává nevezték ki. [1]

Gorbacsovot 1978-ban, Moszkvában a Központi Bizottság titkárává választották; mezőgazdasági ügyekkel foglalkozott. Országos viszonylatban nem sikerült akkora sikereket elérnie az agrárpolitika terén, mint Sztavropolban sőt, az 1978-1983 közötti időszak agrárpolitikáját súlyos válság jellemezte. [1]

A fentiek ellenére Gorbacsov pályája folyamatosan felfelé ívelt. Bekerült a Politikai Bizottságba, ahol Szuszlov és Jurij Andropov (magyarországi szovjet nagykövet az 1956-os forradalom idején) lettek a fő támogatói. Amikor Andropov főtitkár lett, Gorbacsovot tekintette lehetséges utódjának – arra számított, hogy Gorbacsovot mint fiatal politikust alkalmassá teheti arra, hogy folytassa az általa megkezdett utat. [1]

1985. március 11-én választották meg az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkárává, amely tisztség viselése alatt hatalmas mértékű változások mentek végbe mind a Szovjetunióban, mind annak nemzetközi kapcsolataiban. [1]

Amikor Gorbacsov a párt főtitkára lett, a 60-as évek fiatal pártértelmiségeivel vette körül magát, mint például J. Ligacsov vagy Borisz Jelcin. A glasznoszty (nyíltság), a peresztrojka (átalakítás) és az uszkorenyije (gyorsítás) hármas jelszavával láttak neki a reformokhoz. [1]

1988-ban, a pártválasztások idején 89 ezer pártvezetőt cseréltek le, majd ugyanebben az évben a XIX. pártkonferencián szétválasztották a párt és a tanácsok szerepkörét. [1]

1989-ben a népi küldöttek évi kongresszusán Gorbacsovot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökévé választották. [1]

1989. decemberében találkozott idősebb George Bush amerikai elnökkel Máltán, ahol közösen megegyeztek abban, hogy „a fegyverkezési versenynek, a bizalmatlanságnak, a pszichológiai és ideológiai párharcnak egyszer és mindenkorra vége kell, hogy legyen.” [1]

1990. márciusában a Szovjetunió népi küldötteinek III. rendkívüli kongresszusán Gorbacsovot választották a Szovjetunió elnökévé, s létrehozták az államfői tisztséget is. Ezáltal Gorbacsov papíron nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Sztálin vagy Brezsnyev, a gyakorlatban azonban kevésbé tudta használni ezt a hatalmat. [1]

1990-ben kiszorította a Bizottságból a brezsnyevi politikával szimpatizálókat, s a Politikai Bizottság helyett egyre nagyobb szerepet tulajdonított az Elnöki Tanácsnak, melyben Jakovlev és Sevardnadze játszottak döntő szerepet. [1]

A központi hatalom kivételével – melyet sikeresen kezében tartott – a helyi szintű vezetés egyre inkább kicsúszott a kezéből, a megindult önállósodási folyamatok következtében. [1]

1990-ben a balti államok ki is nyilvánították függetlenségüket, az országok élére pedig a korábbi pártklientúra tagjai álltak. Az USA 1991-ben ismerte el az önálló Észtországot, Lettországot és Litvániát. [1]

1990-ben az Oroszországi Kommunista Párt Jelcin és Popov vezetésével kivált a Szovjetunió Kommunista Pártjából, az Orosz Föderáció népi küldötteinek kongresszusa pedig elfogadta Oroszország Függetlenségi Nyilatkozatát. [1]

Az Oroszországi Szovjet Szocialista Köztársaság legfelsőbb Tanácsa elnökévé Jelcint választották, így Moszkvában két hatalmi centrum jött létre: a szovjet és az orosz. Képviselői, Gorbacsov és Jelcin között egyre inkább mélyült az ellentét, ami később nyílt szakítást eredményezett. [1]

Gorbacsov nem tudta tisztázni a puccsistákkal való kapcsolatát, ezért elveszítette a nép támogatását, Jelcin azonban egyre nagyobb befolyásra tett szert. [1]

1991. augusztus 24-én Gorbacsov visszatért Moszkvába, hogy lemondjon pártfőtitkári tisztségéről. 1991. november 6-án Jelcin elnöki rendelettel tiltotta be a Szovjetunió Kommunista pártját, amelynek vagyonát elkobozták. Új kormány jött létre, amelynek tagjai mind demokraták voltak. [1]

1991. december 8-án Jelcin megegyezett az ukrán és a belorusz elnökkel, hogy a Szovjetuniót felszámoltnak tekintik, s létrehozzák helyette a Független Államok Közösségét (FÁK). Gorbacsov december 8-át követően egyeztető tárgyalásokat folytatott Jelcinnel – sikertelenül, így 1991. december 25-én lemondott szövetségi elnöki tisztségéről. [1]

Az elkövetkező 10 évben több országban megfordult, ahol a hidegháború enyhítésében játszott szerepéért neves egyetemek – mint az ottawai Carleton University, valamint a Durham University – doktori címben részesítették. [2]

2001-ben megalapította az Oroszországi Szociáldemokrata Pártot, amelynek 2004-ig volt az elnöke. Ekkor párttársai eltávolították az elnöki székből, mivel nem értettek egyet az általa képviselt politikával.

2004-ben Borisz Jelcinnel együtt keményen kritizálta Valagyimir Putyin orosz elnök erőszakos csecsenföldi politikáját, mely Csecsenföld autonómiához való jogának erőteljes korlátozására irányult.

2008-ban bejelentette, hogy visszatér az orosz politikába, Alekszandr Lebegyev volt KGB-tiszttel együtt, az Oroszországi Független Demokrata Párt színeiben.

Hosszan tartó betegség után, életének 92. évében halt meg Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője.

Forrás:

[1] http://www.sulinet.hu/tori/szakkor/szunincs/szuszunt.htm
[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Mikhail_Gorbachev

Az AK-47 szovjet gyártású gépkarabélytípust, amit mindenki Kalasnyikovként ismer, illetve amerikai riválisát, az M16-ost ma is előszeretettel használják a különböző országok hadseregei. Cikkünkben rámutatunk a kézifegyverek felhasználási területeire, a köztük lévő különbségekre, az összehasonlítást pedig egy videóval zárjuk.

Az anarchizmus egy politikai filozófia, ami magába foglalja azokat az elméleteket és meggyőződéseket, melyek támogatják mindennemű kötelező érvényű kormányzat eltörlését. Története során a libertarianizmus gyakorolt rá hatást, így többnyire annak baloldali formájának tekintik.

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. 1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal.

• Mihail Kolcov - Spanyolországi napló / 1975, 275 oldal
  
  
• Mihail Afanaszjevics Bulgakov - A mester és margarita, olvasónapló / 2024, 31 oldal
  
  
• Mihail Bakunyin - A párizsi kommün és az állam eszméje / 2004, 11 oldal
  
  
• Mihail Bakunyin - Isten és az állam (részlet) / 1871, 17 oldal
  
  
• Mihail Bakunyin - Forradalmi katekizmus / 2004, 13 oldal
  
  

(Jelenetek a falusi életből négy felvonásban) Szereplők: - Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov, nyugalmazott egyetemi tanár - Jelena Andrejevna, a felesége, 27 éves - Szofja Alekszandrovna (Szonya), Szerebrjakov leánya az első házasságából - Marija Vasziljevna Vojnyickaja, titkos tanácsos özvegye, a professzor első feleségének anyja - Ivan Petrovics Vojnyickij, a fia -...

Mihail Bulgakov (1891-1940) írásművészetének legjellegzetesebb vonása az álomképek, a szatíra, a realitás és a fantasztikum sajátos ötvözése. Tragikummal fenyegető jeleneteiben is gyakran ragyog fel líraiság vagy komikum. Alaptémája kezdettől a felelősségvállalás, az értelmiség helyzete és szerepköre, idővel műveinek középpontjába kerül az ember és a totális hatalom konfliktusa...

Főbb szereplők: - Andrej Jefimics Ragin – orvos - Jevgenyij Fjodorovics Hobotov – orvos - Szergej Szergejevics – felcser - Darjuska – Ragin doktor háziasszonya - Mihail Averjanics – postamester, Ragin doktor barátja - Mojszejka és Ivan Dimitrics Gromov – a 6-os számú kórterem két lakója A mű Oroszországban, egy kisváros kórházában játszódik...

Mihail Szergejevics Gorbacsov kortársai:

- Charles De Gaulle
- Winston Churchill
- Joszif Visszarionovics Sztálin
- Edmund Veesenmayer
- Francisco Franco
- Michinomiya Hirohitó
- Mao Ce Tung
- Csang Kaj-sek
- Kim Ir Szen
- Vjacseszlav Mihajlovics Molotov
- Dwight David Eisenhower
- Josip Broz Tito
- George Catlett Marshall
- David Ben Gurion
- Ho Si Minh
- Nyikita Szergejevics Hruscsov
- John Fitzgerald Kennedy
- Fidel Castro
- Willy Brandt
- Margaret Thatcher
- Richard Milhous Nixon
- Henry Kissinger
- Augusto Pinochet
- Lech Walesa
- Ronald Wilson Reagan
- Nicolae Ceauşescu
- Nelson Mandela
- Martin Luther King, Jr.
- Moamer Kadhafi