Középiskola > Kötelező olvasmányok > Aiszkhülosz - Áldozatvivők

A mű Aiszkhülosz – Agamemnón c. művének folytatása, amelyben Oresztész visszatér.

Főbb szereplők:

- Oresztész – Agamemnón fia
- Püladész
- Elektra – Agamemnón leánya
- Dajka
- Klütaimnésztre
- Aigiszthosz
- Szolga
- Az argoszi rabnők kara

A cselekmény Argoszban, az Agamemnón palotája előtti téren játszódik.

Tíz év távollét után Phokiszból tér haza Agamemnón fia, Oresztész, Püladésszel, kísérőjével együtt. Első útja apja sírjához vezet, ahol elhelyezi hajfürtjét, de imájában megzavarják a gyászruhát viselő nők. Püladésszel úgy döntenek, hogy egyelőre nem fedik fel kilétüket, hanem gyorsan elrejtőznek. A gyászruhát viselő nők között felismerik Oresztész testvérét, Elektrát.

Az asszonyokat Klütaimnésztre küldte férje sírjához, mert rémálmok gyötörték, s kérte, hogy az asszonyok időként menjenek, és férje sírjánál engesztelő áldozatot mutassanak be. A gyászoló asszonyok azonban azért imádkoznak a mindenkori áldozat bemutatásánál, hogy megérkezzen Agamemnón fia, Oresztész és bosszút álljon apja haláláért.

Az áldozat bemutatásánál Elektra levág egy tincset hajából, amit a sírra helyez. Ekkor veszi észre, hogy valaki már odatett egy hajfürtöt, s reméli, hogy nem más az illető, mint testvére, Oresztész.

Oresztész és Püladész felfedi magát, odamegy a gyászoló asszonyokhoz. Elektra és testvére felismerik egymást, Oresztész pedig elmondja, hogy valójában miért jött haza. Apollón parancsát követi, mely úgy szól, hogy bosszulja meg apja halálát. Elmondja, milyen tervet ötlött ki, s azt is, hogyan akar végezni apja gyilkosaival. Elektra imádkozik testvéréért és terve sikeréért.

Oresztész, kísérőjével együtt a palota kapujához megy, s miután az egyik szolgával kihívatja a királynőt, Klütaimnésztrát, elmondja, hogy ők Phthiótiszból érkezett vándorok, s azzal a hírrel jöttek, hogy Oresztész meghalt.

A királynő a férfi lakosztályba kíséri őket, míg ő maga átmegy a női lakosztályba értesíteni Aigiszthoszt. Mindeközben a kar azért imádkozik, hogy sikerüljön Oresztész terve. A királynő egy dajkát küld Aigiszthoszhoz azzal az üzenettel, hogy Aigiszthosz vigyen magával fegyvereseket. A kar intézkedik, s kéri a dajkát, hogy az üzenetből hagyja ki a fegyveresekre vonatkozó részt, s csak maga Aigiszthosz menjen a vendégekhez.

Mikor Aigiszthosz visszatér, Oresztész bosszút áll rajta. A királynő már csak Aigiszthosz segélykiáltására lesz figyelmes, s fegyvert keresne, de kinyílik az ajtó és ott áll Oresztész, Aigiszthosz holttestével. Klütaimnésztra az életéért könyörög. Figyelmezteti Oresztészt, hogy ő az, aki életet adott neki, mégis csak az anyja és nagyon bánja, hogy aljas módon végzett saját férjével, Agamemnónnal. Püladész azonban felhívja Oresztész figyelmét Apollón parancsára, ezért Oresztész végez édesanyjával is.

A kar boldogan zengi Oresztész győzelmét. Ezek után Oresztész Apollón szentélyébe készül Delphoiba, azonban hirtelen rosszul lesz. Rémlátomások törnek elő, s az anyja kiömlött véréből támadt bosszúistenek kezdik gyötörni.

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.

Néhány éve vonták ki a forgalomból az 1 és 2 forintos magyar érméket. Cikkünk az infláció áldozatává vált érméknek állít emléket a forint magyarországi történetének bemutatásával. A forint (más nyelveken florin és gulden néven is) a történelem során több országban is használt pénznem volt. A magyar forint (HUF) ma Magyarország hivatalos fizetőeszköze.

Államalapításunk ünnepén I. István szentté avatásának napjára (1083. augusztus 20.) emlékezünk. A történelem során Szent István alakja és augusztus 20-a mindenki számára másként értelmezett és ideologizált ünneplést jelentett, amely 1991-től Államalapító Szent István napjaként ismét hivatalos állami és egyházi ünnep lett.

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók...

A Fanni hagyományai valójában egy ifjú hajadon, Fanni naplója. A naplót egy ismeretlen férfi küldi el az Uránia szerkesztőségébe azokkal a levelekkel együtt, amelyeket Fanni a barátnőjének írt. A lány története szomorú, hiszen édesanyja korán meghalt, s édesapja új asszonya nem törődik a lánnyal. Megtudjuk, hogy apja ridegen bánik leányával, s mostohája sem túl kedves hozzá...

A mű eredete: Az 1774-ben írt regény alapját három esemény képezi: Goethe reménytelen szerelme egy wetzlari hivatalnok lányába, Charlotte Buffba; az író egy Brentano nevű firenzei kereskedő feleségével való viszonya; valamint a braunschweigi követségi titkár, Jerusalem Károly reménytelen, majd 1772. október 29-én öngyilkosságba torkolló szerelme Herdt pfalzi titkár felesége...