Középiskola > Műelemzések > A Himnusz és a Szózat elemzése és összehasonlítása

A két vers írása között 13 évnyi különbség van, s ez időszak nagy változást jelentett a magyar társadalmi, politikai életben. Más a Szózat háttere, mint a Himnuszé.

Kölcsey 33 éves a Himnusz írásakor (1823). Ekkor még nem lát olyan társadalmi erőket, amelyek segíthetnének hazáján. Önmarcangoló tépelődéssel szemlélteti népét: "S ah szabadság nem virul / A holtnak véréből, / Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből!"

A költőnek ekkor még csak könnyei vannak, csak könyörögni, csak imádkozni tud, de tenni, cselekedni még nem.

Vörösmarty 36 éves a Szózat születésekor (1836). Életkorukban tehát csak 3 év a különbség, de mennyivel más a kor: a Szózat abban a válságos történelmi pillanatban keletkezett, amikor nyílt szakításra került sor a magyarság és a bécsi udvar között. A reformországgyűlések hangulatában, lázában ég az ország. Hűségre akarja nevelni a nemzet vezetőit, az egész népet. A kortárs magyarokhoz intéz szózatot Vörösmarty a legszentebb ügy, a haza érdekében. Alapgondolata megegyezik Kölcseyével, a nemzet "ezredévi szenvedése" révén kiérdemelte a "jobb kor" eljövetelét.

Jellemző mindkét versre a cím, a kezdő szó is. Himnusz: vallásos óda, a költő a hazát emeli vallásos témává. Költeményét visszahelyezi a múltba, a "zivataros századokba", a török hódoltság korába, s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe. Isten az első szava a versnek, tőle vár segítséget Kölcsey. A Himnusz Istene kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől. Ettől kapja a költemény mély vallásos jellegét, imaformáját. Vörösmarty azonban az egyes szám 2. személy használatával közvetlen, bensőséges kapcsolatot létesít az olvasóval.

Szózat: magasztos tartalmú és hangszerelésű felhívás a magyarokhoz, az egész nemzethez. A forma és a verszene csupa izgatott, zaklatott ellentmondást rejt magában. Haza a vers első szava, érte, miatta szól a honfiakhoz.

Mindkét vers keretes mű. A keretnek, a kezdő rész megismétlésének a vers végén ugyanaz a szerepe, mint a refrénnek. A legfontosabb mondanivaló megismétlésével bocsátja el a költő olvasóit.

A Himnusz második szava: "áldd meg" a kérés tartalmát fogalmazza meg. A harmadik szó azt mutatja, akire a kérés irányul. A zárókeretben megváltozik ez a sorrend. Ige lesz a mondatkezdő szó. Kölcsey a versben kifejezett gondolatainak hatására az utolsó szakaszban úgy látja, az országot oly mértékű pusztulás érte, hogy már csak Isten szánalma segíthet rajta.

A keret első részében szereplő kifejezések: "Jó kedvvel, bőséggel... Ha küzd ellenséggel" is kicserélődnek lemondást, fájdalmat árasztó képekre: "Kit vészek hányának... Tengerén kínjának". E képek igazolják a szánd ige jogosságát.

A Szózat első szava a vers témája: a haza. A cselekvés szava csak a harmadik szó. A zárókeretben a Himnuszéhoz hasonlóan itt is az ige kerül a mondat élére. Itt is található más változás a vers kezdetéhez képest. A "bölcsőd" és a "sírod" helyett "éltetőd" s "elbukál" szavakat használ a költő.

Versének következő részében mindkét költő a múltat idézi vissza. A megidézett múlt tartalma azonban nagyon különbözik egymástól. Kölcsey a boldog egyéni és nemzeti élet elsődleges feltételét a természetben látja. Megvan a lehetősége a magyarnak a boldog életre, hiszen Istentől nagyszerű ajándékokat kapott: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását a föld termékeny gazdagságát ("Kárpát szent bérce... S merre zúgnak habjai / Tiszának, Dunának". Megszemélyesítés, szóhangulat, alliteráció teszi e záróképet érzékletessé: "S nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára."), a győztes honvédő háborúkat, s Mátyás király Bécset is megalázó hódítását. Majd a következő szakaszban a balsors évszázadainak ijesztő képeit halmozza egymásra. Bűneink miatt jogos az Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár a sorscsapások, a nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát.

A Szózat költője azt idézi vissza a magyar múltból, amire a jelennek a legnagyobb szüksége van: harci erényeit. Történelmi tudat nélkül nincsen nemzeti öntudat! A múlt magyarjának eredményeit vetíti kora embere elé, hogy erőt adó példaképe legyen a jelen megpróbáltatásainak vállalásában. A bölcső és a sír metaforák jelzik, hogy az egyes ember részére nincs a hazán kívül életlehetőség, a "nagy világ" nem adhat otthont számára ("Itt élned, halnod kell"). Az alliterációk gyakorisága, a múlt idejű igealakok (küzdtenek, elhulltanak) használata ünnepélyes komolyságot ad a stílusnak.

Mindkét versben két idősík dominál: a Himnusz 7. versszaka szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen reménytelenségébe. Ettől kezdve a kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben (a dicső múlt nagyságával szembeállítja a jelen törpeségét: vár - kőhalom, kedv s öröm - halálhörgés, siralom, szabadság - kínzó rabság).

A Szózatban a 7. versszaktól kezdve egy másik idősík, a jövő dominál. Kölcsey a "kínzó rabságból" nem tud előre mutatni. Vörösmarty a nagyszerű halál lehetőségén kívül elképzelhetőnek tart egy jobb kort. A Szózat valláshoz kötött motívuma itt található: százezrek buzgó imádsága száll a jobb korért az Isten felé. Ezzel az áhított jobb korral szemben megjelenik az élet vagy a halál alternatívájának negatív pólusa: a megsemmisülés látomása.

A Himnusz költője a nemzeti fájdalmat tudatosítja, melyből szabadság már nem virulhat. A Szózat költője a címzettektől várja hazája felvirágoztatását (az utolsó versszakban az állítmány a szakasz élére kerül, s így a korábbi kérés, felszólítás nyomatékos paranccsá erősödik), kezükben van a haza sorsa. A "jobb kor" eljövetelének bizonyosságát retorikai eszközeivel szinte rákényszeríti az olvasóra. A Himnusz befejezése eltér a Szózatétól: - nyilván nemcsak a költő szemléletéből, hanem műfajából is adódóan - könyörgéssel zárul.

Mindkét vers időmértékes lüktetésű. Ellentétes jellegű lábak szülik a ritmust: a Himnuszban a trocheusok, a Szózatban a jambusok. A lábak különböző jellege összefügg a versek hangulatával.

A két költemény nemzeti költeményünkké, nemzeti énekünkké lett, immár több mint egy évszázada ihleti költőinket és egész népünket önvizsgálatra, múltunkkal való szembenézésre, rendíthetetlen hazaszeretetre.

A rozsomák egy 60-90 cm hosszú, 15-30 kg-os medvealkatú ragadozó. Soha nem hátrál, nem ismeri a félelmet, hiszen a medvéket is képes legyőzni kis termete ellenére. Viszonylag gyorsnak és erősnek is mondható, hiszen képes 100 kg-os állattetemeket is elvonszolni, s a jávorszarvas nagyságú állatokat is képes elejteni.

Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.

Amikor a spanyolok 1492-ben elérték a Karib szigeteket, három fő embercsoportot találtak. Mindannyian Dél-Amerikából vándoroltak a szigetekre viszonylag a közelmúltban. A kis számú ciboney indiánok (vagy Siboney) Hispaniola és Kuba észak-nyugati csücskén éltek. A Bahamákon, Nagy-Antillákon és Trinidadon az arawak indiánok települtek le. A karibok a Virgin-szigetek, és a Kis-Antillák számos szigetét valamint Trinidad északnyugati részét birtokolták.

• Kapitány Ákos - A környezetvédelem finanszírozása az Európai Unióban / 1999, 69 oldal
  
  
• Haskó György - Oszthatóság algoritmusfelezéssel / 2010, 16 oldal
  
  
• Gauranga Das - A védikus asztrológia kézikönyve / 2002, 272 oldal
  
  
• Alapszintű újraélesztés / 2009, 1 oldal
  
  
• Benkes Mihály - A hiányzó szociáldemokrácia / 1996, 3 oldal
  
  

A tizenkilencedik század elején a magyarság az idegen elnyomás hatására válságba jutott. A nemzeti összetartozás egyetlen ismérve ekkor a közösen beszélt nyelv volt, ám ez is hanyatlott, és fennállt a veszélye annak, hogy a magyar nemzet – Herder jóslatának megfelelően – megszűnik létezni, beolvad a környező népek közé. Az önállóságot tehát csak a nyelv útján lehetett...

A reneszánsz elnevezés a középkort követő XIV-XVI. Századot felölelő kultúrtörténeti korszak neve, s a hozzá tartozó korstílus megnevezése. Kiindulópontja Észak-Itália volt. A reneszánsz szó újjászületést jelent, mely érzékelteti a középkorral való szembehelyezkedés és az antikvitáshoz való visszatérés igényét. Eszmerendszerére jellemző, hogy a középkori...

Szereplők: - Candide - Kunigunda, Thunder-ten-Tronckh báró húga - Thunder-ten-Tronckh báró - Pangloss úr, német filozófus - Jacques, holland anabaptista - Don Issacar, zsidó kalmár - Don Fernando d'Ibaraa y Figueora y Mascarenes y Lampourdos - y Souza, Buenos Aires kormányzója - Cacambo, Candide szolgája - Vanderdendur úr, holland hajótulajdonos - Martin, amszterdami tudós -...