Középiskola > Műelemzések > Timár Mihály kettős élete

Timár Mihály, Jókai "az arany ember" című regényének főse lelkiismeretes, becsületes ember. Nem lopott soha senki pénzéből, pedig megtehette volna. Sorsa úgy alakult, hogy életét két helyen éli, az egyik helyen elismerést, tiszteletet, megbecsülést kap, élete másik színterén pedig szeretet, szerelmet és boldogságot .

Mihály egy szerencsés véletlen folytán mesés kincsekhez jut, erkölcsileg eléggé megkérdőjelezhető módon. Egy árva leány kincse az, de nem akarja azt a lányt nevelő családnak odaadni, mert biztos benne, hogy azok eltékozolnák, ugyanakkor szeretné a lány helyzetét megkönnyíteni, életét boldoggá tenni, hiszen beleszeretett. Lelki vívódása ekkor kezdődik, lelkiismerete szerint ő tolvaj, hiszen a kincs nem az övé. Ő azt a kincset befekteti, és minden üzlet, vállalkozás, amihez hozzákezd, kész aranybányává válik, hamar szerez magának hírnevet, ezért őt az "arany emberként" kezdik emlegetni. Feleségül veszi Tíméát, de hamar rájön, hogy a lány szerelmet nem, csak hálát érez iránta. Lelke kissé megnyugszik, hiszen már visszaadta a pénzt, amit tőle elvett, de Tíméa nem őt szerette, és ez pokollá tette mindkettejük életét. Mihály menekült otthonról, a munkába temetkezett, és ebben megnyugvást talált. Hideg fejjel gondolkodott az üzleti életben, és minden sikerült neki, de nem kapott szerelmet a feleségétől, és ez arra késztette, hogy visszamenjen a "senki szigetére". Mihály 3 évvel ezelőtt járt ott először, akkor is csak egy napot töltött el a sziget lakóival, mégis szeretetet és megértést tanúsítottak iránta. Most, hogy újra itt volt, ismét megtalálta azt a nyugalmat, amit sehol máshol. Noémi iránta érzett őszinte szerelmét viszonozza. Itt a szigeten boldogság veszi körül, a társadalom, és a pénz, az üzlet nem hiányzik neki, de lelkiismerete nem hagyja nyugodni, mivel Komáromban a hagyta a feleségét aki hűségesen de boldogtalanul várja és ezzel saját magát teszi tönkre. Mihály magát vádolja ezért a helyzetért, hiszen ő nem kérdezte, Tíméát, hogy szereti-e, csak a saját érzéseivel törődött, amikor feleségül vette. Mihály a "senki szigetét" és Komáromot egyaránt otthonának tekinti, ám ez további bonyodalmakhoz vezet, mert Noémi gyermeket szül Mihálynak. Így már két "lopás" szárad a lelkén, ellopta Tíméa boldogságát, és Noémi szívét is. Amíg nem dönt a két élete között, szenvedés vár a feleségére, rá, és Noémire egyaránt.

Első fia halála után összeomlik, magát érzi felelősnek. Kétségbeesett gondolat fordul meg a fejében, megpróbálja lezárni komáromi életét, és elmegy a "senki szigetére" meghalni, azzal a gondolattal, hogy Noémivel közösen vetnek véget életüknek. A szigetre érve azonban olyan meglepetés fogadja, amitől azonnal elszállnak komor, kétségbeesett gondolatai. Amíg ő távol volt, megszületett másik fia, Mihály újra élni akar. Teréza anya halálával viszont egyértelmű döntéshelyzetbe kerül, mert Noémit nem hagyhatja egyedül, tehát neki mellette a helye. Mihály kihallgatja felesége beszélgetését azzal a férfival, akibe Timea szerelmes, és megtudja, hogy felesége nem hajlandó tőle elválni, nem azért, mert szereti őt, hanem azért, mert hálát érez iránta, és megesküdött, sosem hagyja el. Mihály reménytelennek érzi sorsát, nem tudja feloldani a kialakult helyzetet. Elutazik a balatoni villájukba, hogy nyugodtan gondolkodhasson, és Krisztyán Tódor váratlan felbukkanása és tragédiája adja a nem várt megoldást a kezébe. Komáromi életét végleg lezárja, tulajdonképpen megszökik Timea mellől és végleg a senki szigetére költözik. Hogy lelkiismerete teljesen nyugodt legyen, küld egy levelet feleségének, amiben tájékoztatja arról, hogy élete veszélyben van a hálószobájában lévő festmény mögött lévő rejtekhely miatt. A sors iróniája, hogy ennek a levélnek az elküldésével kételyt ébresztett Tíméában, hogy vajon meghalt-e valóban a férje, nem követett-e el esküszegést és lehet-e maradéktalanul boldog a szeretett férfival.

Mihály sok bonyadalmat okozott, és lelkiismerete szerint sokat lopott, de sikerült ezt mind helyreigazítani, és végül a szeretet választotta egy pénz nélküli szigeten a gazdagság helyett.

Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

A Magyar Autonóm Tartomány 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi (székely) magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta.

Splényi katonatisztből és ludovikás oktatóból lett a székesfőváros Detektívtestületének első vezetője, vagyis a Thaisz-korszak utáni budapesti rendőrség detektívfőnöke. Splényi báró azonban nem csupán erről híres: ő volt a „nemzet csalogánya”, Blaha Lujza harmadik férje, aki mellett a nagyasszony, a báró 1909-ben bekövetkezett haláláig kitartott.

• Varga-Timár-Horváth - Fűrész helyett lézersugár / 2008, 2 oldal
  
  
• Kelemen-Timár - Utazó biológusok / 2017, 7 oldal
  
  
• Timár Krisztina - Csend a fényben és beszéd a sötétségben, az én utazásaim Emily Bronte költészetében / 2010, 11 oldal
  
  
• Tímári László - Közlekedési balesetek büntetőjogi elbírálása / 2007, 8 oldal
  
  
• Timaru Kast Sándor - A kelta-magyar rokonság / 2005, 9 oldal
  
  

A történet a XVII. századi Erdélyben játszódik, Apafi Mihály (1632-1690) erdélyi fejedelem uralkodása idején. Apafit 1661-ben a törökök választották fejedelemmé, de hatalmának gyakorlását a törökök és a Habsburgok egyaránt akadályozták. Apafi a szulának hűségesküt tett, de a császári udvarral és a királyi Magyarországgal is tartania kellett a kapcsolatot. Megpróbálta elérni...

A regény közlését „A Hon” című napilap 1872. január 1-jén kezdte meg. Valószínű, hogy ekkor a mű nagy része, esetleg már az egész készen állt. Könyvalakban is ugyanebben az évben jelent meg. Jókai két életrajzírója, Mikszáth és Eötvös Károly egybehangzóan állítják, hogy egy regénye sem készült olyan gyorsan, mint „Az arany ember”. S Balatonfüreden...

A romantika forrása az a társadalmi méreteket öltő illúzióvesztés volt, amely a francia forradalom után fogta el főleg Nyugat-Európa népeit. A romantikusok kiábrándultak a józanészbe és a korlátlan fejlődésbe vetett hitükből, valamint csalódtak a polgári eszményekben. A politikai háttér megnyilvánult a kor művészetében, úgy a képzőművészetekben, mint a zenében és az...