Bár Arany János (1817-1882) inkább epikus műveit vallotta életútjának, elsősorban lírai költő. Költészetére jellemző a tárgyasítás. A verseiben megjelenő alapvető életérzés a keserű kiábrándultság, reménytelenség, rezignáció, bezártság, kirekesztettség. A tűnődő, töprengő, önvizsgáló magatartás vé-gigkíséri pályáján, gyakori a létösszegző, az önmegszólító vers. Műveit sajátos hangnem: az elégikus, illetve elégiko-ódai hangnem jellemzi. A patetikus emelkedettséggel párosul az erős fájdalom érzet, illetve az önirónia. Arany lírája az 1850-es években bontakozik ki legsokoldalúbban.
Kertben (1851)
A Kertben című mű a közöny, az emberi elidegenítés megjelenítője, egyrészt az énhez önváddal kötve, másrészt a társadalomra általánosítva fogalmazódik meg.
Az 1. vsz. egy életképi jelenetre épül, a nyugalom hordozója, a védettség, az idill megjelenítője. A „Kertészkedem mélán, nyugodtan” kezdősor a vershelyzet kijelölése. A sor megismétlődik az 5. vsz.-ban, és az utolsó vsz. is felidézi a képet, de egészen más hordozója lesz. Az utolsó 2 sor groteszk szembeállítás az életképi jelenet által felidézett harmóniával: a „magányos gerle” a kirekesztettség hordozója lesz, a halott nő képe pedig nyugtalanító hatást kelt a védettség érzetével szemben.
A 2.-4. vsz. egy újabb életképi jelenet, a szomszédban történt haláleset megjelenítése. A 4. vsz.-ban a „nehéz első betűt tanul” az anyaság szerepkörének megjelenítője. Az utolsó sorban a kisdedet verő cselédlány képe a tehetetlenség hordozója.
Az 5. vsz.-ban visszatérő első sor az erőltetett nyugalom, a közöny, az elzárkózás hordozója, a tevékenység feleslegesnek tűnik. A képhez a „fák sebei” metafora által a szív, lélek fájdalmai kapcso-lódnak. A „halotti ének” utalás a második vsz.-ra, de míg a közöny ott általánosítva fogalmazódott meg, itt az egyénhez kötődik, az én személyes jelenléte érzékelhető. Az utolsó két vsz. anaforikus kezdése, a „Közönyös a világ…” mondat egy fajta szentenciaszerű kijelentés az egész világra kiter-jesztve. Tárgyilagos, tényszerű közlés, hiányoznak az igék, nominalitás jellemzi. Ezt követi egy teljes metafora, melynek képi síkja a táncterem, fogalmi síkja pedig a világ. A táncterem képe a „sürög-forog”, „jő-megy” szókapcsolatok által a dinamizmus, a mozgalmasság érzetét idézi fel. Az utolsó vsz.-ban a hernyó hasonlat a mozgás felidézője, ezt azonban megelőzi egy híres metafora, melynek képi síkja az „önző, falékony húsdarab”, fogalmi síkja pedig az ember. A mű befejezésénél a kertész a halál képi megjelenítője lesz. A 6., 7. vsz. képei általánosító képek, melyek a közönyt általánosítva je-lenítik meg.
Letészem a lantot (1850. március 19.)
A Letészem a lantot című mű a versszaktestben és a refrénben megjelenő idő- és értékszembesí-tésre épül. A refrén az értékhiányos jelen kétségbeesését tükrözi, szembesít a versszaktestben felvilla-nó múlttal. A refrén a „lelkem ifjúsága” megszólításra épül, ami az ódai felütés jellemzője. Az oh in-dulatszó a személyesség, a zaklatottság hordozója. A „lettél”-„levél” figura etimologica kétszeresen is a múlt idő hordozója, a „levél” archaikus alakkal a fájdalom ünnepi emelkedettséggel párosul. A vers-szaktestben a jelen és a múlt közötti mozgás érvényesül. A vers felütése a cím megismétlése, a lant a költészet metonimikus hordozója (vö. a líra szó eredeti jelentése ’lant’).
A tömör kijelentő mondatok a beletörődés, az elégikus lemondás hordozói. Az ereszkedő-eső intonáció a versszaktestet tagolttá teszi. Az ismétlődő nem tagadószó a múlt és jelen ellentétét erősíti. Ez a kontraszt még intenzívebbé válik a 2. vsz.-ban: a versszaktest a múlt értéktelített világát idézi fel, míg a refrén a veszteségre mutat rá. A 3. vsz.-ban felülkerekedik a múlt, a múlt igenjei győznek a jelen tagadása felett: kirajzolódik a közösségélmény. A 4. vsz.-ban ezt egy tágabb közösség érzete váltja fel. A „dicsőség fénye” szintagmával növekszik az emelkedettség, a patetikusság. Az 5. vsz.-ban a jövőre vonatkozó tétovaság, bizonytalanság szavai jelennek meg. a „véltük”, „álmodánk”, „hittük” szavak az illúzió hordozói. A 6., 7. vsz. a jelen világának megjelenítője. A 6. vsz. kezdőszava a most időhatározó a jelen síkjának hordozója. Felerősödik a képes beszéd, a vsz. az „árva énekem” megszólításra és az ahhoz kapcsolódó metafora- és hasonlatsorra épül. A képi síkok az élettelenség, az elmúltság megjele-nítői, ezáltal a költészet ezzel azonosul. A képiséghez a „kiált” ige által akusztikai élmény is kapcso-lódik. A hiányos kérdő mondatok az elhallgatások mondatai.
A 7. vsz. kezdősorában visszatér az első sor. Ezt követik az értékvesztettséget kifejező képek, a költészet értelmetlenné vált. A „Nehéz az” mondat és a nyugodt, tényközlő kijelentő mondatok a bizo-nyosság, a beletörődés hordozói. Az E/3. személy eltávolító, tárgyiasító. A nyitókép (a fa) ereszkedő intonációval tér vissza, ez is az elégikus lemondás kifejezője. A refrén az utolsó vsz.-ban variációsan ismétlődik, eltűnt a „hová” kérdőszó bizonytalansága, felváltotta az „Oda vagy, érzem, oda vagy!” bi-zonyossága.
Lejtőn (1857)
A Lejtőn című vers létösszegző mű. A versben érték-értékhiány, hit-kétség ellentéte érzékelhető, de valójában a múlt értéke is megkérdőjelezhető, a hit értékének pedig nincs valós alapja. Versformája dalszerű, de a Letészem a lantot című vershez hasonlóan a felütés elégikus, az intonáció ereszkedő-eső.
Az 1. vsz. lassú, tagolt kijelentő mondatai, és a lassító hatású hangszimbolika felerősíti az elégikus érzetet. A vsz.-ban erőteljes képiség érvényesül, a metaforikus nyelvezet dominál. A nyitókép, az „ereszkedik lelkem árnya” metafora a lelki állapot megjelenítője. A „száll az este”, „ereszkedik” szavak által érzékelhető lefele irányuló mozgás az intonáció segítségével felerősödik. A címben szereplő lejtő, majd ezt követően az este és a felhő képe a céltalanság megjelenítői, közös bennük a visszafor-díthatatlanság. Nem tudni hová vezetnek, a kérdés ezáltal nyitva marad, ami rendkívül nyugtalanító hatást kelt. A 2. vsz.-ot a fogalmiság jellemzi. A „Boldog évek!” ódai megszólítást múlt és jelen érté-kének szembeállítása követi. A múlt sem a teljes érték hordozója, de a jelennel mindenképp szembeállítható.
A 3. vsz. hit és kétség szembeállításának megfogalmazása. A hármas pont kettétagolja az első mondatot, elsőre hit és kétség azonosításának tűnik. A lejtő motívuma visszatér a befejező képben, a visszafordíthatatlanság érzete újból felerősödik. Az éjjel vízbe gázoló ember hasonlata az ismeretlentől való félelem, a kilátástalanság, szorongás, céltalanság hordozója.
Kapcsolódó olvasnivalók
Hány faj él a Földön?
A szakértők körében igen eltérő adatokat hallani arra vonatkozólag, hogy hány faj él a Földön. Kétségtelen, hogy a pontos adatok meghatározása szinte lehetetlen, holott igen fontos kérdés éppen a fajok megőrzése szempontjából. A tudósok és politikusok, akik szeretnék lassítani a fajok kihalásának ütemét, rejtélyes helyzettel szembesülnek.
Állandók-e a fizikai állandók?
Valóban állandók-e azok a fizikai állandók, amelyek alapvető szerepet játszanak világunk leírásában? Időről-időre szinte valamennyi állandóval kapcsolatban felmerül ez a kérdés. Legújabban a proton/elektron tömegarány változását mutatták mérésekkel. A változás, ha valóban létezik, természetesen kicsi és lassú, mindössze 0,002% 12 milliárd év alatt.
A Karácsonyfa története
A karácsonyfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:
Amikor Jézus Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült üldözőitől.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Az emberi sors
Gorkij után Solohov a szovjet-orosz próza legnagyobb alkotója. 1965-ben Nobel-díjat kapott. Nevét a Csendes Don című regénye tette világhírűvé. A nagy honvédő háborúról és az utána következő nehéz időkről ad képet Az emberi sors című, 1957-es kisregényében.
A mű mintegy másfél évtized történetét fogja át a hős visszaemlékezésében. A cselekmény sűrített, nem...
Rab ember fiai
A történet a XVII. századi Erdélyben játszódik, Apafi Mihály (1632-1690) erdélyi fejedelem uralkodása idején. Apafit 1661-ben a törökök választották fejedelemmé, de hatalmának gyakorlását a törökök és a Habsburgok egyaránt akadályozták. Apafi a szulának hűségesküt tett, de a császári udvarral és a királyi Magyarországgal is tartania kellett a kapcsolatot. Megpróbálta elérni...
Satyricon, 2. rész
A lakomát előre kitalált színjátékok tarkítják. Ilyen a ki nem belezetten vagy kibelezetten megsütött disznó (58.o.), amely az ügyes szakács megbüntetéséhez vezetett majdnem (de ez is csak játékból), de megjutalmazását eredményezte. Ilyen a verekedő vízhordók, akik igazságtételre jönnek be, s vödreikből csigák és osztrigák hullanak ki a közönség megelégedésére. Gazdagsága...
