Középiskola > Műelemzések > Egy dunántúli mandulafáról

1466 márciusában írta ezt az epigrammába (epigramma: disztichonban -egy hexameter és egy pentameter sor kapcsolata- írt rövid, tömör, előkészületből és csattanóból álló sírfelirat) sűrített elégiát. Az elégia itt már nem csupán a disztichonban írt (általában epikus jellegű) művet jelenti, mint a görögöknél, hanem a rezignált, szomorú hangvételű filozofikus verset általános értelemben. Később Schiller fogalmazza meg a definícióját. Szerinte ha a költő nem találja fel ideálját a valóságban, akkor az ábrázolási attitűd rezignált lesz. Így keletkezik az elégia.

Külső látvány, természeti jelenség a vers ihletője: a pécsi püspök abban az időben a Mecsek lapos lejtőjén valóban láthatott idő előtt virágpompába öltözött mandulafát. A túl korai virágzás a pusztulás képzetét is szükségképpen fel kellet, hogy keltse, s emellé a féltő aggodalom, a részvét, a tragikus vég előérzete magától értetődően társult; az élet két pólusát egyszerre idézte fel a költői képzelet.

A természeti kép és az egyéni sors közötti összefüggés, párhuzam ezután már önként kínálkozott.

Már az első sorok is mitologikus nevek révén szólalnak meg. A Heszperiszek kertjének csodás szépsége jól ismert fogalom volt mindazok előtt, akik a görög mondavilág kalandos történeteit olvasták már, és Héraklész esetét is ismerték: ő kapta feladatként, hogy szerezze meg a mesés kertből a csodás aranyalmákat. Az olvasó számára ez az a kert –ahol Zeusz és Héra násza is volt- a létező legszebb helynek számított.

Homérosz olvasói számára egyértelmű, hogy itt az Odüsszeusz által bebolyongott ókori mediterrán világ legszebb kertjéről van szó, hiszen az Alkinoosz király uralma alatt álló szigeten, a phaiákok birodalmában a hazafelé tartó görög vándor ugyancsak jól gondozott, csodás fákban gyönyörködhetett. Még ebben a kertben is csodának számított volna, ha a „hősi Ulysses” a pannóniaihoz hasonló szépségű fácskát látott volna.

A Boldogok Szigete (más néven: elíziumi mező) a görög irodalomban az az idillikus hely, ahol halála után mindenki elnyerheti időtlen boldogságát, így ennek a „bő rétjei” a gyönyörűség legfelső fokát idézik.

S mindez –a három mitológiai helyszín együttesen- sem képes felmutatni azt a szépséget, amelyet „pannon-föld északi hűs röge” elővarázsolt. Ezzel le is zárul a vers első része, a lírai helyzet bemutatása. A második négy sor az ellenpólus, a virágzás következményeinek felmérése. Bármiféle tér és-vagy idő-diszkrepancia pusztulásra ítéli az élőlényeket, a gondolatokat, eszméket, megnyilatkozásokat, kommunikációs szándékokat. Tehát: ha nincs itt az ideje, nem érdemes életet, értékeket, személyiséget felmutatni, a kor ugyanis nem érti és nem tűri. Ugyanakkor valószínűleg nem tehet mást az új értékek képviselője, minthogy megfogalmazza és felmutassa önmagát, különben a létezése teljességgel értelmetlen.

Phyllis királylány mondája a hiábavaló várakozás, a beteljesületlen remény, a fájdalmas epekedés tragédiája. A trójai háborúból hazatérő Démophoón athéni király jegyezte el őt, de a lakodalom előtt a vőlegénynek haza kellett utaznia ügyei rendezésére. Azonban a királylány hiába várta vissza, s csalódása öngyilkossághoz vezetett. Az istenek –halála után- mandulafává változtatta a trák király szomorú végzetű leányát.

A fecske a magyar fordításban egyszerűen a tavasz előhírnökeként jelenik meg, a latin szöveg azonban itt gazdagabb: Progné királylány neve az eredetiben, ő a monda szerint fecskévé változva menekült üldözői elől.

A szöveg első és második fele ellentéteket feszít egymásnak, élet és halál, virágzás és pusztulás képei rémlenek fel egymással szemben.

A négy disztichonból álló vers formai szempontból epigramma, azonban líraisága, gondolatgazdagság egyben felül is emeli ezen a tradicionális műfajon. A szokványos csattanós-szellemes megfigyelésből a bölcselkedő, érzelemgazdag elégia irányába mozdul el.

Janus pontosan érzékelte helyzetét. Nem remélte, hogy poézisének rügyei szárba tudnak szökkenni, virágai terméssé tudnak érlelődni.

Saját sorsát tekintve előérzete beteljesült. A magyarországi költészet viszont átvészelte a zúzmarás időket, s néhány évtized múltán új rügyfakadás s új virágzás indult meg a janusi kezdeményezések nyomán.

A bolondság és tréfálkozás napja április elseje. A bolondok napján sok minden megengedhető, és nem illik megsértődni a jól kitervelt és izléses tréfákon. A jó poénok feldobják az embereket, de mint minden mást, ezt sem szabad túlzásba vinni. S ha már bolondozás, nézzük meg, hogy honnan eredeztethető ez a nem hétköznapi ünnep.

Az An–225 Mrija (magyarul: álom, NATO-kódja: Cossac) a kijevi Antonov Tervezőirodában az 1980-as évek második felében kifejlesztett szállító repülőgép. 640 tonnás maximális felszálló tömegével jelenleg a világ legnehezebb repülőgépe, amely maximálisan 250 t hasznos teher szállítására képes. Mindössze egy üzemelő és egy részben megépített példánya van, ez utóbbit a közeljövőben üzemképes állapotba akarják hozni.

A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik. A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.

• Aranyiné Farkas Magdolna - Kommunikáció alapjai a szépészeti szolgáltatóegységekben / 2014, 54 oldal
  
  
• Bihari László - Mezőhegyes természeti viszonyai és története / 2004, 5 oldal
  
  
• Az idő egysége és etalonja / 2016, 11 oldal
  
  
• BMF Számvitel I. előadásjegyzet, 2004 / 2004, 28 oldal
  
  
• Girasek Edmond - A Romantika vonásai egy szabadon választott mű alapján / 2001, 3 oldal
  
  

Petőfi Sándor a magyar romantika korának egyik legjelentősebb életművét hozta létre. Irodalmunkra mindeddig a legnagyobb hatást gyakorolta, nevét, legalább néhány versét minden magyar ismeri. Művészete a romantika kiteljesedését , de egyben annak meghaladását is jelentette. Új irodalmi ízlést honosított meg, kitágítja a líra témakörét, új műfajokat teremt. Jellemző értékrendje...

Míg Babits Mihály a költészetét tekintve homo moralis, addig Kosztolányi homo esteticus: iste-ne a szépség, az esztétikum. A közélettől, politikától elzárkózik, neki az eredetiség a megfogalmazás a fontos. Hiányzik belőle a küldetéstudat. A pályakezdés időszakában a személyes én világa fogalmazó-dik meg verseiben, formagazdagság jellemzi, szintúgy, mint Babitsot. Kései...

Szereplők: A kis herceg; Az író; A rózsa, a kis herceg bolygóján; A király; A hiú; Az iszákos; Az üzletember; A lámpagyújtogató; A geográfus; A kígyó; A virág Helyszínek: A kis herceg bolygója; a Szahara; a király bolygója; a hiú bolygója; az iszákos bolygója; az üzletember bolygója; a lámpagyújtogató bolygója; a geográfus bolygója; a Föld; a...