Középiskola > Műelemzések > József Attila A Dunánál c. versének elemzése

A vers a költő életének kései időszakában; 1936-ban keletkezett. A világban ekkor zajlott a fasizálódás. József Attila világosan felismerte az elidegenültség állapotát és a magyarázatot az adott társadalmi viszonyokban lelte meg.

A vers témája a folyópartón szemlélődő költő gondolatai. József Attila a víz folyására asszociálja gondolatait. A vers három szerkezeti egységre tagolható, melyet a költő az egységek megszámozásával is jelöl. A köztük lévő logikai szál a víz folyása, vagyis az élet szüntelen folyása. Az első részben egy szentenciaszerű leírást olvashatunk, mely a vers alaphelyzete. A költő szemlélődik a Duna-parton. A második részben ugyanerről a Dunáról ősei jutnak eszébe. Míg a harmadik részben tér át saját sorsára.

A Dunánál az óda klasszikus műfajának modern változata. (Mely ünnepélyes hangvételű, magasztos lírai költeményt jelöl). A mű jellegzetessége a hármas tagolás.

Az első rész fő motívumát az alaphelyzet képezi. József Attila egy adott pontról szemlélődik, néz, hallgat és figyel a Duna-parton. A Duna a költő konkrét és elvont jelképeinek sajátosságait egyesíti. Nemcsak egy folyó, a magyarság és a közép-európai népek folyója, hanem a közös történelemnek is tanúja. A víz-képzet motívumával már találkozhattunk Babits Mihály In Horatium című versében (nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba). A víz folyásáról a mosónők fárasztó munkája jut eszébe, majd leszűkíti édesanyjára a kört:
„S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét.”

Egy képzettársítás kapcsolja össze az anya munkáját és a Duna tevékenységét.
A hullámzó, ringató mozgás élményi hatását a verssorok szótagszáma és a rímek elhelyezése alátámasztja. A verssorok váltakozva 10 vagy 11 szótagból állnak, míg a rímek keresztrímek:

„A rakodópart alsó kövén ültem,(a) néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. (b) Alig hallottam, sorsomba merülten, (a) hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.” (b)

A negyedik Duna-hasonlatában is szerepel egy anya, ám ez a kép szomorú hangulatú, ugyanis a folyóvízen (anya) ringatózó hullámokat (gyerekek) disszonánsan ábrázolja. A hasonlat záró képe a "sírköves, dülöngő temető” valószínűleg a költő édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmát fejezi ki. József Attilát élete során végigkísérte édesanyja halála, mellyel párhuzamosan műveiben is megjelenik az anya.

A II. részben ősei jutnak a költő eszébe. A Duna magánban hordja őseit. Az ősök behatárolják a mai emberek életét, minden ember magával hozza ősei gondolatait. Ez a rész disszonanciára, ellentétekre épül:

„Egy pillanat s kész az idő egésze”
„öltek, öleltek”
„Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen.”

Ezek az ellentétes fogalmak a költő személyében válnak egységessé. A költő tartja jelen esetben a kapcsolatot a múlt és a jelen, az ősök és a mai emberek között.
A III. részhez kapcsolódik az előző rész, ugyanis a II. részben tapasztaltakat saját sorsában vezeti le. A költőben benne él van apja és anyja is.

A költő végkövetkeztetése, hogy mivel mindannyian rokonok vagyunk a Duna mentél élő népekkel, ideje viszonyaink rendezésére. A költő e felismerést a kép társadalmivá tágulásával fejezi ki:

„... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
A III. rész hangvétele magasztos, ünnepélyes hiszen ódáról van szó. Ezt a hatást a hősök felsorolása és az indulatos hangvétel támasztja alá.

Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt, 1989. június 16-án. Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, megélte a néhai miniszterelnök hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.

Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.

Az 1838-as pesti árvíz március 13. és március 18. között okozott súlyos pusztítást, főleg a mai Budapest pesti oldalán. Az árvíz szintjét és tetőzésének dátumát számos emléktábla jelzi több belvárosi épületen. 1838. január elején, a Duna felső szakaszán a nagy mennyiségű lehullott csapadék, valamint az enyhébb időjárás következtében Buda egy része és a folyó alsó szakaszán található partközeli települések néhány napra víz alá kerültek.

• Dr. Molnár András József - Turista úthálózat és jelzésrendszer / 2015, 32 oldal
  
  
• Urbán József - Személyiségünk logója az aláírás / 2009, 2 oldal
  
  
• Petrik József - A Magyar Posta Rt. működéséről / 2004, 40 oldal
  
  
• Dr. Hamvas József - Az endoszkópos ultrahang szerepe az emésztőszervi betegségek vizsgálatában / 2012, 6 oldal
  
  
• Dr. Misz József - Bevezetés a mikroökonómiába jegyzet / 2000, 15 oldal
  
  

Két nagy verse van, amelyek szintézis (összegző) versek. A Dunánál és a Hazám „megrendelésre” készültek, bizonyos értelemben „programversek”. A Szép Szó önálló kötetekben is megjelent különszámaihoz írta őket a költő bevezető versnek, de túlnőttek az alkalom keretein. A Dunánál A szép Szó negyedik-ötödik száma Mai magyarok régi magyarokról...

I. A reformkor A magyar történeti köztudat így nevezi az 1830-tól 1848 már¬ciusáig tartó időszakot, mert ekkor váltak uralkodóvá a magyar politikai elit gondolkodásában a polgári átalakulás eszméi és célkitűzései, s az első tény¬leges lépések is megtörténtek elsősorban az átalakulás gazdasági feltéte¬leinek megteremtődése terén. Sajátos közép-európai...

Ezidőtájt élethelyzetében a történelmi és az egyéni sors egyaránt negatívra fordult. A kettős veszélyhelyzet, növelte az érzékenységet, és a gondolati tisztázás igényét. Próbálta megérteni, hogy az emberek egyes csoportjai miért cselekszenek önmaguk és az emberiség értékei ellen. Ennek érdekében megkülönböztette az ösztönt és az értelmet, valamint vizsgálta az elidegenedés...