A vers költője; Babits Mihály a 19. század végétől a 20. század elejéig élt és alkotott. Egyik legjelentősebb alkotása az 1909-ben megjelent „Levelek Iris koszorújából” című versgyűjteménye, mely az 1902 és 1908 között keletkezett költeményeket tartalmazza. A cím jelképes értelmű, a költői program kifejezője is. Iris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma. A versek egymástól elütő színek hordozói, melyek nem önmagukban, hanem a kötet egészében tükrözik a sokszínűséget. A kötet három pillérre épül: a programadó nyitóvers az ‘In Horatium’; az időben-legkorábban keletkezett ‘A lírikus epilógja’ zárja a kötetet. A Strófák a wartburgi dalnokversenyből 1904-ben keletkezett és 1909-ben jelent meg a Levelek Iris koszorújából verskötetben. Ebben az időszakban Babits a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára járt, magyar-francia tanári szakon. Megjegyzendő, hogy ekkoriban nemigen gondolt még arra, hogy a költészetnek éljen, megnyilatkozzon. Barátai, Kosztolányi és Juhász, akikkel 1904 óta intenzív levelezést folytatott ösztönözték, hogy jelenjen meg az irodalmi élet színterén.
A cím tulajdonképpen két, egymással szöges ellentétet alkotó költeményt tartalmaz, melyek egyfajta költeménypárrá csoportosulnak. Ebben Wolfram a magasztos szerelem megszólaltatója, Tannhäuser a vad erotikáé. Szerkezetét tekintve a mű két egységre tagolható. Ezek el is különülnek a megszerkesztésben, névlegesen a két ellenpontozó versben.
Vegyük elsőként Wolfram énekét. A „fehérruhás az én madonnám” kifejezésben a fehér a tisztaság, ártatlanság szimbóluma, jelképe. Ehhez hasonlóan a „fehér szerelem” csonka metaforája is a tiszta, őszinte szerelmet közvetíti az olvasó számára. Ebben az azonosított a szerelem, az azonosító a fehér szín és végül az azonosítást jelző tulajdonság a tisztaság, érintetlenség. Majd a „kiontom érte életem”-elben a körülírás eszközével él a költő, vagyis Wolfram képes lenne feláldozni az életét szerelméért. Ezt követően a megszemélyesítés eszközével szemlélteti, hogy a nő milyen illatos, kívánatos, ahogy a „bőre rezegve tömjént párolog”. A hőn szeretett nő megérett a hős lovag szerelmére. Utalása az „új rózsaként nyíl szerteszét” hasonlatban fogalmazódik meg. Magasztalja, becézgeti, isteníti szerelmét az „angyali madonnám” hasonlatában. Ezt követően a „dalaim zápórával hintem” szókapcsolattal írja körül, hogy elhalmozza kedvesét szerelmi verseivel. Majd selyemhez hasonlítja a nő bőrét, mely olyan selymes, hogy összeolvad a puha tapintású ruhájával. Erre az „e selyemhab a meleg, tiszta lány”-al utal. Megszemélyesíti a dalt, mely megindul a a szívében a nő illatát érezvén a „selyemzúgásán dal gyullad szívemben” kifejezéssel. A „halaványködü rózsabőre” hasonlattal ismét a szíve hölgye lágy tapintású és illatos bőrére utal.
Áttérve Tannhäuser énekére, megfigyelhető a Wolfram versével teljesen ellentétes szemlélet és kifejezésmód. Indulatos felszólítással kezd: „Vigyázz!”, melyben az olvasó számára egyértelművé válik, hogy mostantól sokkal kopogósabb, valóság hűbb, vadabb a szerelem. Ezután a hasonlat szóképével él a „szerelmem ég, úgy mint a tűz” szókapcsolatban, mellyel azt kívánja kifejezni, hogy mennyire őrülten szeret. A szerelmet hasonlítja a lobogó, sosem nyugvó tűzhöz. A következőben ellentétbe állítja a tüzet a jéggel, majd a jeget egy hasonlatba emeli „ a jég mely ég és éget”, melyben kifejezi, hogy a szerelme annyira fennkölt, erős, hogy az szinte már fáj. A „Szerelmem nem tej, nem fehér.” Sorban érzékelteti, hogy ő nem isteníti a szeretett nőt, nem táplál iránta magasabb rendű érzéseket, mint költőtársa. A „piros véred” szimbólum a vadságra utal. Ezután szemlélteti a metafora eszközével a szűziességet a „hófehér szemérem” kifejezéssel. Majd megszemélyesíti a lángot, a szerelmet a „búja láng” szókapcsolattal. „mi vadak”… ez csonka metafora, melyben azonosítja magát és szerelmét a természeti ösztönlényekhez, az állatokhoz, a szerelmi civódásokban. Ismét megszemélyesít a „kéjjé pirult kínunk”-kal. Emberi tulajdonsággal ruházza fel a kínt, vagyis elönti a szerelmi vágy a kínt. Ezután a metafora eszközrendszerét használja fel mondandója érzékletesebbé tételére, nevezetesen a „vágyam, aljas hatalom” kifejezésben. Vagyis nem tud parancsolni a vágyainak. Majd e szókapcsolat megismétlésével még nyomatékosabbá teszi a vers mondanivalóját. Végül egy isteni szimbólummal zár, vagyis Jézusra utal a „szent gyermeket” említésével, majd az ehhez kapcsolódó bibliai jelképeket sorolja fel, a „mirhával, tömjénnel, arannyal”.
Összességében megállapítható e versről, hogy rendkívül képszerű, vizuális. Az olvasó szinte összes érzékszervére hatni kíván a költő, nevezetesen a látására, tapintására, szaglására. Véleményem szerint ez a mű ékes példája Babits megkapó és szép költészetének.
Kapcsolódó olvasnivalók
A természetjárás története
Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
A bűnüldözés mesterei: Török János
Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.
A bűnüldözés mesterei: Thaisz Elek
Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Légy jó mindhalálig
A regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni kollégium nagy, komor, négyszögletű épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus...
Ady Endre motívum rendszere
Érdmindszenten született 1877. nov. 22.-én. Édesapja Ady Lőrinc gazdálkodó kisbirtokos, édesanyja Pásztor Mária. 1883-ban Érmindszenten kezdte elemi iskolai tanulmányait. 1888-tól a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, diáklapot szerkesztett. 1892-től a zilahi református kollégium diákja, eminens tanuló. 1896. márc. 22-én jelentette meg első versét a helyi Szilágyban. 1896-ban...
Jókai Mór regények eszköztára
A romantika a XVIII. század végétől kezdve jelenik meg, először az irodalomban, aztán a többi művészeti ágban, s a teret majd csak a XIX. század közepe táján engedi át a realizmusnak. Megszületését az az illúzióvesztés, az a kiábrándultság idézte elő, amelyet az emberek a polgári társadalom ígéreteinek megvalósulatlansága miatt éreztek. A szabadság-egyenlőség-testvériség szép...
