Középiskola > Műelemzések > Móricz Zsigmond Tragédia c. művének elemzése

A mű cselekménye az alföldi pusztán játszódik aratás idején idénymunkások körében. Mindössze 1,5-2 nap alatt lejátszódik a történet. A szereplők éppen déli pihenőjüket töltik, Kis János pedig a többiektől külön egyedül eszi meg almásételt, fiával mit sem törődve. Már itt fény derül arra, hogy gondolatai csak az evés körül forognak. A lakodalom hírére lázong, amiért nem hívták még ez idáig őket, az aratókat.

Az alaphelyzet kibillentő oka, hogy a gazda, Sarudy az aratókat is meghívja lánya lakodalmába. Az esemény felbolygatja a parasztok életét. Ez meghatározza a novella szerkezeti felépítését, mégpedig a mű 2 szerkezeti egységre tagolható. Egyrészt az aratás közbeni pihenő elmélkedéseiről, a lakodalom várásáról, és végül a lakodalom Kis János számára végzetes kimeneteléről.

A novella főszereplője Kis János, egy a sok paraszt közül, nem lényeges szereplő Móricz számára, nem is tudjuk meg egyértelműen, hogy néz ki. Külsejére egyrészt a „szeplős, málészájú” fiúnak az apjához való nyomatékos hasonlítása
(„ijesztően hasonlított hozzá”), másrészt a szereplő jellegtelenségére vonatkozó néhány tagadó („nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes”), ill. állító formájú megjegyzés utal („két szeme volt meg egy orra”; „felkelt”; „megházasodott”). Kis János nevéből élete, személyisége csökkent értékére következtethetünk.

A műben a főszereplő beszéde nem kap helyet, alig szól pár mondatot (azt is az evésről természetesen), ennek következtében megállapíthatjuk, hogy a főhős jelentéktelen ember, akinek nem számít a szava, úgyis minden gondolata csak az evés körül forog. Az állandó éhségben lévő állapota jellemvonássá rögzült Kis János számára. A költő megfogalmazza, hogy ez az éhség apáról-fiúra szállt, a következő sorokban: „Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát, s amint feléje sujtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.” Ezek a sorok szomorú életérzést váltanak ki az olvasóból, mely értelmében a Kis családban a szeretnél is fontosabb volt az evés iránti vágy.

Kis Jánosra a lakodalom híre örömünnepként, lehetőségként hat. Fejébe veszi, hogy törik szakad kieszi Sarudyt a vagyonából, életében egyszer jól fog lakni. Ez az elhatározás abszolút nem reális, a cél együgyű és nevetséges lázadás. Az elkeserítő az, hogy Kis János ezt hősies küzdelemnek, feladatnak tartja.

Ezek után a főhős gondolatai csupán a közelgő lakodalom körül járnak. Saját gondolatait túllicitálva tűzött ki képtelenebbnél képtelenebb ételmennyiségeket, melyeket el kíván fogyasztani.

Különös szerepe van a drótozott edénynek a szövegben, mely kétszer is szerepet kap. Először a mű elején, a pihenő folytán ráragadt a lábára, majd lerúgta, mintha a szegénységet, az éhezést kívánná lerúgni magáról. Majd miután kiderült a lakodalom és elmélkedett mennyit fog enni és ezt a mennyiséget ellentétbe állította azzal, hogy egész életében csupán annyit evett, amennyi beleférne abba a drótozott edénybe, melyet a mezőn a minap felrúgott. („Ha azután együvé öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha,- avval tán még az az ócska fazék se lenne tele,amit ma felrúgott a mezőn.”)

A lakodalmi ebéd közben Móricz Kis János elszántságát úgy érzékeltette, hogy a főhős már az első fogásnál eltelt, mivel hozzászokott, hogy keveset eszik, de nem adta fel, megevett mindent, amit elé raktak, amit enni lehetett. A mű ezen, második szerkezeti egysége végigkíséri Kis János küzdelmét a tömérdek étellel és vélt küldetésének megfeneklését. Mindeközben az író érzékelteti a lakodalom többi menetét és többi szereplőjét is. Az egész vendégsereg kicsattanó kedvben van, mindenki mindenkivel beszélget, a hangulat a tetőfokára hág. A főhős ekkor ébred rá, hogy mennyire egyedül van a világgal, hogy személye mások számára jelentéktelen, továbbá azáltal, hogy nem közeledik másokhoz, elzárkózik a külvilágtól, így a többiek sem vesznek létezéséről tudomást.

A mű befejezéseképpen szükségszerű Kis János halála, mivel őrült rögeszméje csak étel általi halála révén teljesedhet ki. Móricz szomorúan írja le a haláltusát, („Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se fel.”;”Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett.”) ámde a lakodalom résztvevői tudomást sem vesznek róla, fel se tűnik nekik. („Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.”).

A történet ismeretében a mű címe is átértékelődik. A cím alapján a mű valami jelentős értékpusztulásról fog szólni, ezzel szemben rájövünk, hogy Kis János élete és halála ironikus közelítéssel kerül bemutatásra. Az író úgy alkotja meg a figurát, hogy az olvasó távolságtartása vele szemben erőteljesebb, mint együttérzése.

Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.

A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.

• Girasek Edmond - A vívódó Móricz hősök útja / 2001, 4 oldal
  
  
• Móricz Attila - Bemutatók PowerPointban / 2001, 33 oldal
  
  
• Móricz Attila - Microsoft Office 2000, telepítési útmutató / 1999, 33 oldal
  
  
• Fendrik Bertalan - Móricz Zsigmond, Rokonok / 2007, 5 oldal
  
  
• Móricz Zsigmond - Sárarany / 2007, 5 oldal
  
  

A nyugat jelentősége Az 1867-es kiegyezés után a nagyipar fejlődése, a polgárosodás jelentősen átalakította hazánkat. Kiépült az úthálózat, korszerű gyárak jöttek létre. A Duna-parti városok pest, Buda, Óbuda 1873-ban Budapestté egyesült. Felépült az országház, a halászbástya és sok más közintézmény. 1896-ban Budapesten elsőként indult meg a földalatti vasút...

„Az Iszonyt Móricz Zsigmond parancsára kezdtem el; azzal fenyegetett, hogy beszünteti a Kelet Népét. A derekán meghalt. Ez volt az egyetlen munkám, melynek befejezésére mŰértő barátok bíztattak. Öt évig vártam vele. A családomnak kellett eladnia, megszorultságukban, a hátam mögött.”„Kárász Nelli tudatregénye „egy mozdulatból bomlott ki, Két házastárs ült egymás...

I. "A főúri" A 15. század végén az arisztokrácia rendként vált le a nemesség elvben egységesnek tekintett tömegeiről. A főúri csoportnak - ha meg akarta őrizni a Mátyás király halála után megkaparintott hatalmat és a vele járó jövedelmeket -, le kellett választania magáról a soraiba beférkőzni kívánó középbirtokosokat. A főúri csoport elkülönülésének jele, hogy míg...