Petőfi Sándor a szabadság, szerelem és az életöröm költője. Költészetére a romantika jellemző, de annak szélsőségei nélkül. Közvetlenségével megteremtette a lírai realizmust. Az így létrehozott költészet teljesen megváltoztatta az irodalom arculatát, szemléletét, témáját, hangnemét és stílusát is.
Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, de ez tudatos művészi munka eredménye. Stílusának forrása a mindennapi beszélt nyelv és a népköltészet. Ilyen eszközök a verset indító természeti kép, a sorismétlés, a szerkezet egyszerűsége. Gyakran használ egymáshoz közel álló asszociációkat, kedvelte az ellentéteket is. Mondat fűzése egyszerű, a mindennapi beszélt nyelvet követi.
Elvetette a klasszicizmus elvontságát és választékosságát, kerülte a romantika bonyolultságát és nyelvi pompáját is. Stílusa a forradalom után gazdagodott, de annak kiteljesülése már nem történhetett meg. Petőfi megmutatta, hogy lehet egyszerűen, közérthetően, természetesen, de mégis költőien írni.
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”
1846 márciusában a Tízek Társaságában sokat foglalkoztak a politikával. A világirodalom lázában égnek. A haza mellett az egész világ szabadságának ügye foglalkoztatta. Rengeteget olvasott, ismerte kora valamennyi eszmeáramlatát, az utópista szocialisták nézeteit, a francia forradalmak történetét. Nem tűrte a társadalmi egyenlőtlenséget, a zsarnokságot, a társadalmi korlátokat.
A radikális Rousseau nézeteit hatottak rá leginkább. Innen ered Petőfi szabadság, testvériség, egyenlőség kultusza. Az emberi cselekvés végcélja a boldogság elérése, s ennek eszköze a szabadság, melyet egy nagy háborúval vívhatnak ki. Ezt Az apostolban mondta ki.
1847-ben a forradalmi perspektíva költői programját megváltoztatta: „Ha a nép uralkodni fog a költészeten, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.”
’46-tól felerősödött költészetében a politikai líra. Művészetében a pesszimizmust, a derűlátás, optimizmus váltotta fel, egészen a szabadszállási-képviselőválasztásig.
Politikai költészetében két nagy egységet különböztethetünk meg:
a. Látomásos
b. Forradalmi
A látomásos költészetében a forradalmat megelőző versek szerepelnek, ezekben látomásait, gondolatait fogalmazza meg. A Levél Várady Antalhoz című episztolájában jelenik meg a jövőt idéző vízió legelőször. A közeli jövőtől várja a világot megtisztító vérözönt. A vízözön-kép biblikus tartalma sugárzik át a vérözönre, s ez indokolja a vers vallásos jellegű lezárását.
Látomásversei közül az egyik legjelentősebb az Egy gondolat bánt engemet…. Zaklatott menetű rapszódia, melyben igéző várakozással idézi a jövendőt. Az elviselhetetlen gondolat a lassú elmúlás, melynek folyamatát a két hasonlat részletező kibontása érzékelteti.
Az akarat két felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s ezután két metafora fejezi ki a költő óhaját. A metaforikus képek azonban csak a lassú halálnak a vágybeli ellentétei, ezek sem a kívánt halál megjelenései, a költő számára ez is elfogadhatatlan.
A három pont és a gondolatjel a töprengés csendjét jelzi, a végleges döntést megelőző idő. Ezek után jelenik csak meg a cselekvő halál gondolata egy nagy szabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen versmondat, mely rohan a megoldás felé. Ez a rész önmagában is egy nagyarányú fokozást valósít meg.
A feltételes mellékmondatokban tárul fel a már ismert vízió: a rabszolga népek a világszabadság jelszavát harsogva ütköznek meg a zsarnoksággal. Látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott képeit: a piros szín az arcokon, az elharsogják igének az átható dörgése.
A világszabadság önálló verssorokba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad a célkitűzésnek. A költemény egyes szám egyes személyben folytatódik, az eddigi vizuális elemek most hanghatásokkal egészülnek ki. A megjelenített ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált. A halála szolgálat, a népet szolgálja, a hősi halál elvész a csatában a magasztosabb eszme árnyékában.
A jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok veszik át. A változó hosszúságú sorok izgatott lüktetése jól idomul a szabadságharc lüktetéséhez. A költemény ismét lecsendesedik. Ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. Hisz abban, hogy az utókor megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek. A rapszódia a szent világszabadság jelszavának zengésével fejeződik be.
1848-tól forradalmi lázban égett, a március 15-ei események vezetője, kihirdették a 12 pontot, elszavalta több helyen a Nemzeti dalt, mely a nap szimbólumává is vált.
Az Európa csendes, újra csendes…című versét 1849 januárjában írta, ekkor Magyarország egyedül küzdött a függetlenségért mindenféle támogatás nélkül. Ez az év a legfontosabb verse, a jogos nemzeti büszkeséget összekapcsolja a világszabadság gondolatával. Nemzet és világ sorsa egy lesz.
A nemzet csak a szabad népek táborában lehet csak igazán szabad. A vers első részében elítéli Európa népeit, mert szabadságukat nem vívták ki és népünket is magára hagyták. Ennek a résznek a legfőbb művészi eszköze a szóismétlés és a hangutánzó szavak.
A következő részben a bizakodásnak és a nemzeti büszkeségnek ad hangot. A sötétség fény, lámpafény metafora használatával érzékelteti Magyarország magasztosságát.
A harmadik részben a megszemélyesített szabadsághoz szól, a magyar nép áldozatos kitartásával megérdemelné annak áldását.
A reménytelen helyzet ellenére is helytállásra buzdít. Az elbeszélő múlt használatával ünnepélyessé teszi a mű hangulatát. A befejezés hűségnyilatkozat a szabadsághoz. A helytállás nagyszerűségét és ennek felemelő távlatai felvillantja, bár nem bíztat.
Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.
A Kokárda történeteA trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette "divatossá". A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzetiszín főkötőt készített magának. Az események hatására a magyar színhármas (a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi) vált a hivatalos lobogóvá.
A nagy gazdasági világválságA nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.
Kapcsolódó doksikA mű 1847 áprilisában keletkezett, kevesebb, mint egy évvel az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc előtt. Petőfi harmadik pályaszakaszát jól jellemzi ez a költemény. A vers műfaja forradalmi látomásvers, a sorok rímtelen hexameterek. A mű szerkezetileg három egységre tagolható. Az első egység (s a vers) a költemény egyetlen kérdő mondatával indul. A szerkezeti rész...
József Attila költészete a 30-as évek elején1929-1931-ig az átmenet évei. Szép és jelentős versei születtek de még nem jelentik a pálya csúcsára való megérkezést. Kiemelkedő versei: -Életképek, leíróversek (Esik, Tiszazug, Favágó) -Dalok (Harmatocska, Nyár, Bánat) -Idéző versei (Ady emlékezete) A korszak közepétől a munkásmozgalomban való aktív részvétele miatt megszületnek agitatív költeményei is(Tömeg...
Az emlékezés szerepe Radnóti Miklós lírájábanRadnóti Miklós a budapesti Új- Lipót- város műveltséget szerető kispolgárságából indult útjára. Huszonegy éves fővel hazaérkezett, beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára. Ott találkozott össze a nagyhírű professzorral, Sík Sándorral, tőle kapta korai költői korszakának expresszionista ízeit és csapongó szabadvers formáit, talán tőle kapta életútjának olykor...