Petőfi Sándor a szabadság, szerelem és az életöröm költője. Költészetére a romantika jellemző, de annak szélsőségei nélkül. Közvetlenségével megteremtette a lírai realizmust. Az így létrehozott költészet teljesen megváltoztatta az irodalom arculatát, szemléletét, témáját, hangnemét és stílusát is.
Legfőbb esztétikai elve az egyszerűség, de ez tudatos művészi munka eredménye. Stílusának forrása a mindennapi beszélt nyelv és a népköltészet. Ilyen eszközök a verset indító természeti kép, a sorismétlés, a szerkezet egyszerűsége. Gyakran használ egymáshoz közel álló asszociációkat, kedvelte az ellentéteket is. Mondat fűzése egyszerű, a mindennapi beszélt nyelvet követi.
Elvetette a klasszicizmus elvontságát és választékosságát, kerülte a romantika bonyolultságát és nyelvi pompáját is. Stílusa a forradalom után gazdagodott, de annak kiteljesülése már nem történhetett meg. Petőfi megmutatta, hogy lehet egyszerűen, közérthetően, természetesen, de mégis költőien írni.
„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”
1846 márciusában a Tízek Társaságában sokat foglalkoztak a politikával. A világirodalom lázában égnek. A haza mellett az egész világ szabadságának ügye foglalkoztatta. Rengeteget olvasott, ismerte kora valamennyi eszmeáramlatát, az utópista szocialisták nézeteit, a francia forradalmak történetét. Nem tűrte a társadalmi egyenlőtlenséget, a zsarnokságot, a társadalmi korlátokat.
A radikális Rousseau nézeteit hatottak rá leginkább. Innen ered Petőfi szabadság, testvériség, egyenlőség kultusza. Az emberi cselekvés végcélja a boldogság elérése, s ennek eszköze a szabadság, melyet egy nagy háborúval vívhatnak ki. Ezt Az apostolban mondta ki.
1847-ben a forradalmi perspektíva költői programját megváltoztatta: „Ha a nép uralkodni fog a költészeten, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.”
’46-tól felerősödött költészetében a politikai líra. Művészetében a pesszimizmust, a derűlátás, optimizmus váltotta fel, egészen a szabadszállási-képviselőválasztásig.
Politikai költészetében két nagy egységet különböztethetünk meg:
a. Látomásos
b. Forradalmi
A látomásos költészetében a forradalmat megelőző versek szerepelnek, ezekben látomásait, gondolatait fogalmazza meg. A Levél Várady Antalhoz című episztolájában jelenik meg a jövőt idéző vízió legelőször. A közeli jövőtől várja a világot megtisztító vérözönt. A vízözön-kép biblikus tartalma sugárzik át a vérözönre, s ez indokolja a vers vallásos jellegű lezárását.
Látomásversei közül az egyik legjelentősebb az Egy gondolat bánt engemet…. Zaklatott menetű rapszódia, melyben igéző várakozással idézi a jövendőt. Az elviselhetetlen gondolat a lassú elmúlás, melynek folyamatát a két hasonlat részletező kibontása érzékelteti.
Az akarat két felkiáltásban utasítja el ezt a halálnemet, s ezután két metafora fejezi ki a költő óhaját. A metaforikus képek azonban csak a lassú halálnak a vágybeli ellentétei, ezek sem a kívánt halál megjelenései, a költő számára ez is elfogadhatatlan.
A három pont és a gondolatjel a töprengés csendjét jelzi, a végleges döntést megelőző idő. Ezek után jelenik csak meg a cselekvő halál gondolata egy nagy szabású látomásban. Ez a látomás-szakasz egyetlen versmondat, mely rohan a megoldás felé. Ez a rész önmagában is egy nagyarányú fokozást valósít meg.
A feltételes mellékmondatokban tárul fel a már ismert vízió: a rabszolga népek a világszabadság jelszavát harsogva ütköznek meg a zsarnoksággal. Látási és hallási képzetek ismétlődése erősíti a nagy ütközet izgatott képeit: a piros szín az arcokon, az elharsogják igének az átható dörgése.
A világszabadság önálló verssorokba kiemelése erőteljes hangsúlyt ad a célkitűzésnek. A költemény egyes szám egyes személyben folytatódik, az eddigi vizuális elemek most hanghatásokkal egészülnek ki. A megjelenített ütközetben tudja csak elképzelni a megnyugtató halált. A halála szolgálat, a népet szolgálja, a hősi halál elvész a csatában a magasztosabb eszme árnyékában.
A jambusi sorok lejtését robogó anapesztusok veszik át. A változó hosszúságú sorok izgatott lüktetése jól idomul a szabadságharc lüktetéséhez. A költemény ismét lecsendesedik. Ünnepélyességgel engedi át magát a nagy temetési nap végső látomásának. Hisz abban, hogy az utókor megadja a végső tisztességet önfeláldozó hőseinek. A rapszódia a szent világszabadság jelszavának zengésével fejeződik be.
1848-tól forradalmi lázban égett, a március 15-ei események vezetője, kihirdették a 12 pontot, elszavalta több helyen a Nemzeti dalt, mely a nap szimbólumává is vált.
Az Európa csendes, újra csendes…című versét 1849 januárjában írta, ekkor Magyarország egyedül küzdött a függetlenségért mindenféle támogatás nélkül. Ez az év a legfontosabb verse, a jogos nemzeti büszkeséget összekapcsolja a világszabadság gondolatával. Nemzet és világ sorsa egy lesz.
A nemzet csak a szabad népek táborában lehet csak igazán szabad. A vers első részében elítéli Európa népeit, mert szabadságukat nem vívták ki és népünket is magára hagyták. Ennek a résznek a legfőbb művészi eszköze a szóismétlés és a hangutánzó szavak.
A következő részben a bizakodásnak és a nemzeti büszkeségnek ad hangot. A sötétség fény, lámpafény metafora használatával érzékelteti Magyarország magasztosságát.
A harmadik részben a megszemélyesített szabadsághoz szól, a magyar nép áldozatos kitartásával megérdemelné annak áldását.
A reménytelen helyzet ellenére is helytállásra buzdít. Az elbeszélő múlt használatával ünnepélyessé teszi a mű hangulatát. A befejezés hűségnyilatkozat a szabadsághoz. A helytállás nagyszerűségét és ennek felemelő távlatai felvillantja, bár nem bíztat.
Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A természetjárás történeteEnnek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
A nagy gazdasági világválságA nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.
Kapcsolódó doksikA regény kezdetén egy másodikos, tizenegy esztendős kisdiák áll szemben a debreceni kollégium nagy, komor, négyszögletű épületével. Fél tőle, de büszke is rá. Alig egy hónap múlva, történetünk végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. Határtalan bizalma szertefoszlott, megsemmisült. Regényünk témája: ez a teljes és tragikus...
Iszony (elemzés)„Az Iszonyt Móricz Zsigmond parancsára kezdtem el; azzal fenyegetett, hogy beszünteti a Kelet Népét. A derekán meghalt. Ez volt az egyetlen munkám, melynek befejezésére mŰértő barátok bíztattak. Öt évig vártam vele. A családomnak kellett eladnia, megszorultságukban, a hátam mögött.”„Kárász Nelli tudatregénye „egy mozdulatból bomlott ki, Két házastárs ült egymás...
Gondolatok Petőfi ApostolárólPetőfi Sándor Az apostol című művéig hosszú út vezetett. Petőfi eleinte egyál-talán nem foglalkozott a politikával, huszonhárom éves koráig inkább élvezte az éle-tet, a fiatalságot. Világszemléletében a döntő változást az 1846-47-es szalkszentmártoni válság hozta, amelyet többek között a Felhők ciklusban örökített meg. Itt már jelentős számban szerepelnek olyan alkotások...