Arcok > Történelmi arcok > Alexandria Viktória (1819 - 1901)

A Kensington palotában látta meg a napvilágot 1819. május 24-én. Anyja szász-koburgi hercegnő, apja a német származású Edward herceg volt. A visszavonultan élő, szegény és eladósodott apa anyagi okok miatt csak a terhesség nyolcadik hónapjában tudott feleségével Angliába költözni. [1]

Viktória egyszerű körülmények között nevelkedett, s ráadásul rokonai sem kedvelték. IV. György például nem engedte, hogy Erzsébetnek kereszteljék, nehogy bárkinek a nagy királynő jusson róla eszébe. Gyermekkora szomorú és egyhangú volt, anyja pedig érzelmi terror alatt tartotta. Teljesen elszigetelte a „szörnyű” külvilágtól, s kortársaitól is féltette őt. Emiatt Viktória csak néhány nyelvet tanult meg – ez a későbbiekben sok szorongás forrása lett, Viktória ugyanis szégyellte műveletlenségét. [1]

IV. Vilmos halála után 1837. június 20-án örökölte meg a trónt, majd 1838. június 28-án meg is koronázták. [1] [2]

Viktória anyjának ettől fogva hivatalosan kellett kihallgatást kérnie lányától, ha látni akarta. Viktória így próbálta elzárni magát gyermekkorától, anyja zsarnokságától. Átköltözött a Buckingham palotába, s belevetette magát a társasági életbe. Egy estélyen ismerte meg unokatestvérét és majdani férjét, Albert herceget. [1]

A házasságra 1840-ben került sor, ami felhőtlen és harmonikus volt. Viktória sokszor depressziós volt munkája miatt, Albert azonban nagy hatással volt feleségére, így elérte, hogy Viktória megváltoztassa szokásait és politikai nézeteit. Rávette, hogy dolgozzon keményen, s a napi politizálástól való távolságtartásra is ő bíztatta. [1] [2]

1840 és 1857 között kilenc gyermekük született. Mary 1840. október 9-én jött világra, akit öccse Edward követett csaknem egy évvel később. Szinte mindegyik gyermeke a buckinghami palotában látta meg a napvilágot, kivéve Ernestet, aki a Windsori palotában született. 1859-ben lett először nagymama, halálakor harminchét unokája élt világszerte. [1] [2]

Uralkodásának kiemelkedő eseménye volt az 1851-es Világkiállítás, mely Anglia hatalmát volt hivatott demonstrálni – a sikeresnek bizonyuló kiállítást férje ötlötte ki. Anglia sietett a sikert hasznára fordítani: múzeumokat, iskolákat alapítottak, képezték a munkaerőt és fokozták az árukivitelt is. [1]

1861-ben Viktória elvesztette férjét. Ettől kezdve visszavonult a nyilvánosságtól, s depressziójából csak 1866-ban gyógyult ki. Megismerkedett Albert egykori vadászmesterével, a skót John Brown-nal – sokan ettől fogva gúnyosan csak Brown császárnőként emlegették. Viktória azonban hű maradt Albert emlékéhez, hiszen háromezer emlékművet építetett, s Albert nevét viseli a londoni Royal Albert Hall is. Uralkodása alatt a királynőt egyre jobban megszerették alattvalói, így a születésnapok és a jubileumok valóságos népünnepéllyé lettek. [1]

A keveset utazó Viktória egyetlen gyarmatot sem keresett fel személyesen, csak Indiába szeretett volna eljutni, amelynek 1877 óta császárnője is volt. Végül mégsem kelt útra, mivel az éghajlat miatt azt orvosai nem tartották jó ötletnek, hiszen Viktória még az angliai nyarakat is nehezen viselte. Ebben része lehetett annak is, hogy a királynő kistermetű és hízásra hajlamos volt: szeretett enni, kedvelte a sört és a bort, s alkatának nem tettek jót a szülések sem. [1]

1897-ben, az 50. jubileumi évben Viktória királynő a világtörténelem leghatalmasabb birodalma felett uralkodott. A számok megdöbbentőek: 1860-ban a Brit Birodalom területe körülbelül 24,6 millió négyzetkilométerre terjedt ki; ez a szám 1909-re 33 millió négyzetkilométerre emelkedett. Ekkor már háromszor akkora volt, mint a francia, és tízszer nagyobb, mint a német gyarmatbirodalom; 444 millió ember élt brit uralom alatt. [4]

A britek nemcsak az Afrikáért zajló versenyfutásban vezettek, de a Távol-Keletért hadakozók között is az élvonalba tartoztak: hajszát indítottak Borneóért, Malajziáért és Új-Guinea nagyobbik részéért is, nem beszélve a csendes-óceáni szigetekről. A St. Jamess Gazette összeállítása szerint a királynői birodalom "egy kontinenst, szigetek, tavak ezreit, félszigetek százait, ötszáz hegyfokot és kétezer folyót" uralt. [4]

Viktória uralkodásának végén tört ki a búr háború (1899-1902), amelyhez utolsó nyilvános szereplése is köthető: a sebesült katonák meglátogatása. Nem sokkal később ágynak esett, s 1901. január 22-én a Wight-szigeti Osborne kastélyban távozott az élők sorából. [1]

A világon rengetegen gyászolták halálát, de főleg Anglia népe keseredett el, hiszen sokan közülük még meg sem születtek, mikor Viktória már Anglia uralkodója volt. [1]

63 éves regnálása alatt Nagy-Britannia gyarmatbirodalma megháromszorozódott, az ország pedig a világ vezető ipari hatalmává vált az ipari forradalom alatt. [1] [3]

Forrás:

[1] http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=5630
[2] http://djp.tvn.hu/HTM/Verne/LEX/V/Victoria.htm#Kronológia
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Vikt%C3%B3ria_brit_kir%C3%A1lyn%C5%91
[4] http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=456

Nagy Sándor alapította I. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá, mely az ókori tudományok székhelyévé vált. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Itt volt megtalálható az ókor 7 csodájának egyike a Világítótorony.

Szent Miklós, (december 6.) a kisázsiai Myra szent püspöke, a keleti egyház máig legtiszteltebb szentje. A legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek. Mikor a harmadik lány ablakától osont el az éjszaka közepén, meghallották a mocorgást, kinéztek, de már csak egy piros ruhás alakot láttak elsietni a hóesésben.

A Karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep.