Arcok > Magyar uralkodók > II. László ellenkirály (1162 - 1163)


II. László ellenkirály Magyar ellenkirály. Unokaöccse, III. István uralkodása alatt 1162 júliusától haláláig uralkodott. Apja II. Béla magyar király, anyja Ilona, I. Uros szerb nagyzsupán leánya. [1]

Béla 1137 tavaszán, az esztergomi gyűlésen, a korábban birtokba vett Bosznia hercegévé tette másodszülött fiát. A cím nyilvánvalóan nem jelentett tényleges hatalmat, mivel a terület kormányzását – a király megbízásából – a mindenkori boszniai bán látta el. [1]

A hercegi tartás nem elégítette ki Lászlót, ezért 1160-ban fellázadt. A sikertelen lázadás után I. Mánuel bizánci császár udvarába menekült. László ekkor már özvegy volt (első feleségéről semmit sem tudunk). [1]

Mánuel neki is felajánlott egy bizánci hercegnőt feleségül, ő azonban ezt nem fogadta el, mert tartott attól, hogy magyarországi híveiben ellenszenvet váltana ki a Bizánc irányában vállalt elkötelezettség. Számítása helyesnek bizonyult, mert II. Géza 1162. május 31-én bekövetkezett halála után Mánuel haddal vonult fel, hogy István herceget a magyar trónra juttassa, de a magyar urak Lászlót választották királynak. [1]

Mikó kalocsai érsek 1162 júliusában koronázta meg II. László magyar királyt. A koronázás után Lukács érsek, aki 1158 óta Magyarország egyházának élén állt, kiátkozta az új királyt, ezért az érseket László parancsára börtönbe vetették. [1]

Bár László bizánci segítséggel jutott a trónra, semmi sem utal arra, hogy a bizánci császár hűbérese lett volna. Feltehetően jelentős belső hatalmi bázisa volt. Az is erre utal, hogy a Pozsonyba menekült unokaöccsét nem támadta meg, tehát nem érezte hatalmát veszélyeztetve III. Istvántól. A pápa kérésére Lukács érseket is kiengedte a börtönből, bár amikor a kimondott átkot nem vonta vissza, ismét fogságba vettette. [1]

1163-ban, valószínűleg mérgezés következtében halt meg. Székesfehérváron temették el. [1]

Korai halálát egy középkori krónikás annak tulajdonítja, hogy megfogant rajta az átok, mellyel Lukács, Esztergom érseke sújtotta. [2]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/II._L%C3%A1szl%C3%B3
[2] http://www.mult-kor.hu

Kapcsolódó olvasnivalók

A székelyföldi autonóm tartományról

A Magyar Autonóm Tartomány 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi (székely) magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta.

A lőpor

A lőpor nagy gázkibocsátással égő robbanóanyag. Meggyújtva égése olyan heves, hogy hirtelen igen nagy mennyiségű gáz (égéstermék) keletkezik. Mivel a gáznak sokkal nagyobb a térfogata, mint a szilárd halmazállapotú anyagé, a nagyobb térfogat elfoglalására irányult kiterjeszkedése következtében igen nagy nyomást gyakorol a kiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint például a puska vagy ágyú csövére, vagy pl. a csövet elzáró lövedékre. Ez az erőhatás veti ki a csőből a lövedéket.

A Rongyos Gárda és a Lajtabánság

A Lajtabánság (osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, melynek létrejöttében tevékeny szerepet vállalt a Rongyos Gárda néven elhíresült különítmény. Tevékenységünk eredményeként valósulhatott meg a Soproni népszavazás, melynek keretében, a trianoni rendezés ellenében, a város Magyarország része maradhatott.

Kapcsolódó doksik

Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!