Arcok > Magyar uralkodók > Károly Róbert (1307 - 1342)

Károly Róbert Nápolyban született Caroberto néven, 1288-ban, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia, Habsburg Rudolf német király leánya házasságából. [1]

Károly Róbert 1300-ban már mint ellenkirály lépett fel, s III. András halála után, 1301-ben Gergely érsek Esztergomban meg is koronázta. Hamarosan menekülni kényszerült, mivel a nemesek nagy része nem fogadta el, mivel Vencelnek, a cseh trónörökösnek ajánlották a koronát. 1303-ban, miután Károly Róbert híveket gyűjtött, majd német és osztrák segítséggel megostromolta a király székhelyét, Budát. [1]

1307. október 10-én Károly Róbertet a rákosi országgyűlés királlyá választotta. Az új király hatalma még nagyon gyenge volt, az oligarchák nagy része ugyanis nem tett neki hűségesküt. [1]

1309. június 15-én, Budán királlyá koronázta Tamás esztergomi érsek, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, csak alkalmi koronát használhatott, több hagyományt is megsértve. A királyt 1310. augusztus 20-án ismét megkoronázták, ezúttal minden előírást betartva: vagyis az esztergomi érsek tette a fejére Székesfehérváron a magyar Szent Koronát. [1]

Bár a főurak nagy része Károly mellé állt, az erősebbek ellenálltak. Csák Máté Németújvári Henrikkel együtt 1308-ban elismerte a királyt, de mint az ország legnagyobb és legerősebb birtokosai, saját területükön továbbra is királyként uralkodtak. [1]

1312. június 15-én a rozgonyi csatában Károly legyőzte Csák Máté seregeit. 1316-ban a Kőszegiek, 1317-ben Borsa Kopasz és Kán László felett aratott győzelmet és fokozatosan átvette az irányítást az ország egész területe felett. [1]

Csák Máté hatalma a rozgonyi csata után meggyengült. 1316-ban Károly Róbert elvette tőle Visegrádot, majd 1318-ban Komáromot, de az ország észak-nyugati része csak a nagyúr 1321-es halála után került a király ellenőrzése alá. Végül 1322-ben az addig kényszerűségből Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra. [1]

A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok, a magyar történelemben fontos szerepet játszó család: például a Lackfiak, Garaiak, Szécsényiek és a Debreceniek. [1]

1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Lokietek Erzsébetet. [1]

1330. április 17-én Zách Felicián merényletet kísérelt meg a király ellen; a megtorlás az egész család kivégzése volt. [1]

Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király – a földek harmadával a kezén – továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 várából, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze héttel rendelkezett. [1]

A király nagy földadományok helyett úgynevezett honorok (magyarul: tisztség, régi magyar nyelven: becsü) adományozásával jutalmazta az őket szolgálókat. A honor birtokosai a királyi tulajdon kezelőivé, hasznainak szedőivé váltak, de a honort nem örökíthették át, a király azt bármikor elvehette tőlük. Az országbárók nagy honorjai jellemzően a legnagyobb főurak közül kerültek ki. A honor jelentette az igazi hatalmat, mivel olykor 10-20 vár birtoklása is járt vele. A honort birtokosai saját familiárisaik (hűbéreseik) útján irányították. [1]

Az ország belviszonyainak megszilárdítása után a király az ország nemzetközi tekintélyének helyreállításába kezdett. 1330. októberében ugyan meghódította az engedelmességet megtagadó havasalföldi vajda, Basaráb székhelyét, Argyasudvarhelyt, de november 9-én, hazafelé tartva egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai megtámadták, és sok emberét megölték; maga is álruhában tudott csak megszökni (Posadai csata). [1]

Rendezte a Bölcs Róbert nápolyi királlyal fennálló trónöröklési vitát is. A pápai közvetítéssel megkötött egyezményben kisebbik fiát, András herceget a nápolyi uralkodó unokájával, Johannával jegyezte el, s rögzítette, hogy a házaspár közösen örökli majd a trónt. [1]

Magyarország gazdag volt aranyban és ezüstben (ekkoriban Magyarország adta Európa aranykitermelésének 2/3-át). A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően felajánlotta a királynak, s érte cserebirtokot kapott.
Az egyházi és világi földbirtokosok tisztes haszonnal járó engedélyt kaptak a bányák föltárására. A kibányászott ércek után a bányavárosok vállalkozói bányajövedelmet (urburát) – a kibányászott arany egytizedét, a felszínre hozott ezüst és más fémek egynyolcadát – fizették, ami addig kizárólag a kincstárt illette meg. Ezután viszont az uralkodó csak a bányajövedelem kétharmadára tartott igényt, s a további egyharmad részt átengedte a földesúrnak. [2]

Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást (a pénz értékének csökkentésével járó időnként pénzcserét, mai szóval inflációt) pótolnia kellett az ebből származó kincstári hasznot: a kamara hasznát. Az uralkodó ezért új adót vetett ki: minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér át tudott haladni, fizetni kellett. Ezt a jobbágyok által fizetett adót kapuadónak nevezték, melyet a jobbágyok első állami adójának tekinthetünk. [2]

A sokféle forgalomban lévő pénz helyett 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár, majd 1325-ben firenzei mintára az aranyforint verését, amely mellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire is gondolva, megtartották váltópénznek az ezüst dénárt. Károly Róbert bevezette a harmincadot, mely a külföldre kivitt (döntően bor és szürkemarha), vagy behozott árukat vámolta meg. A harmincadot nem csak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték. [1] [2]

Bécs árumegállító joga komoly akadálya volt a külkereskedelem fejlődésének, ezért Károly Róbert 1335 őszén III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királlyal találkozót szervezett Visegrádon. Ezen kibékítette a lengyel és a cseh uralkodót, majd új kereskedelmi utak létrehozásáról állapodott meg velük Brünn, Kassa és Lemberg irányába, hogy kikerüljék a bécsi vámot. 1339-ben sógora, a gyermektelen Kázmér örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. [1]

Károly Róbert 1342. július 16-án halt meg Visegrádon, erős birodalmat hagyva fiára, Nagy Lajosra. [1]

Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1roly_R%C3%B3bert
[2] Szabó Péter – Történelem II.

A Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán található. Kezdetben, a XIX. század elejétől a Mezőkövesden és környékén lakókat nevezták matyóknak. A Matyóföld egyedi népművészetéről híres, de később ide sorolták a népviseletében és hímzéseiben más hagyományú Tard és Szentistván községeket is.

Rengeteg félig-meddig dokumentált történet, legenda kering ókori kínai, görög és későbbi arab tudósok és feltalálók által tervezett, esetleg épített gépekről, automatákról. Nem mindig tudjuk eldönteni, mennyi igazság van ezekben. Annyi bizonyos, az emberiség ősidők óta szeretett volna fizikai/szellemi munkára képes, lehetőleg önirányított gépeket, automatákat, de legalább egy számológépet építeni.

Aradi vértanúk összefoglaló néven őrzi a magyar nemzet emlékezete az 1848–49-es szabadságharc 13 hős katonai vezetőjét, akiket 1849. október 6-án Aradon végeztek ki. A tábornokok a világosi fegyverletétel után kerültek orosz fogságba, akik – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták az osztrákoknak.

• Dr. Simon Károly László - Nemzetközi gazdasági kapcsolatok alanyai / 2020, 36 oldal
  
  
• Nyárády R. Károly - Az 1977. évi romániai népszámlálás eredményeinek kiértékelése / 1983, 45 oldal
  
  
• Károlyi Károly - Geometriai versenyfeladatok 7-8. osztályosoknak / 2013, 20 oldal
  
  
• Szabó Károly - A termék, a kollekció, a márka szerepe az értékesítésben / 2009, 34 oldal
  
  
• Magyarország újjászervezése a XIV. században, Károly Róbert és I. (Nagy) Lajos politikája / 2008, 2 oldal