Történelem | Középiskola » Luxemburgi Zsigmond uralkodása, az 1437. évi erdélyi parasztfelkelés

Luxemburgi Zsigmond uralkodása, az 1437. évi erdélyi parasztfelkelés 1382-1387-ig Nagy Lajos leánya Mária uralkodott. Közben dinasztikus harcok folytak a királyi trón megszerzéséért. Francia, cseh és nápolyi trónkövetelők léptek fel Végül L Zs Került a trónra miután elvette feleségül Máriát. (1387-1437) Uralkodása kezdetén a bárók egy része szembeszegült Zsigmonddal, akik ligákba tömörültek, legjelentősebb ligák: GaraiLacfi, és Garai-Cillei. A király igyekezett támogatókat szerezni a bárók köréből, akiket támogatott, majd hatalomra juttatott. Végül Zsigmond kerekedett felül és a hatalmat teljes mértékben ő gyakorolta, az ellenállókat legyőzte. Külpolitikája: 2 fontos hadjáratot vezetett a Balkánon a törökök ellen. 1389-ben Rigómezőnél, és 1396-ban Nápolynál ütközött meg az oszmán-török sereggel. Mindkét alaklommal vereséget szenvedtek. Zsigmond a cseh és a német trónt akarta megszerezni, végül 1410-ben

német-római császárrá választották. Bevezette a királyi tetszvényi jogot melynek lényege. Hogy egyházi méltóságokat ismét az uralkodó iktatta be A pápaság meggyengült, az invesztitúra joga visszakerült a király kezébe. A köznemesség szervezkedése, a parasztság helyzete: A köznemesség egységes renddé szerveződött, ezt segítette elő az Aranybulla megújítása. Fokozatosan kialakult a nemesi vármegye, ez a köznemesség érdekeit védte. Létrejött a rendi állam és megalakult a királyi tanács. Támogatta a városok fejlődését 1405-ben törvényt, fogadtak el a városok jogairól A gazdasági élet is fejlődött a paraszti terhek azonban tovább nőttek. A következő adókat fizették: hadiadó, kapuadó az uralkodónak, tizedet az egyháznak, kilencedet a földesúrnak. A földesurak pénzben követelték az adókat, akadályozták a szabad költözködést, a zsellérek száma nőtt, a pénz értéke romlott, az uralkodó a devalváció

módszeréhez folyamodott. Zsigmond az ország védelmet a kiépített végvárakra helyezte. Ütközőzóna alakult ki biztosította az ország védelmét. 1428-ban Nándorfehérvár magyar kézre került, Galambóc várát a törökök elfoglalták, M. o veszélybe került 1437. évi Erdélyi parasztfelkelés: Erdélyben a jobbágyok helyzete igen nehéz volt Több adót kellett fizetni, és az egyéb terhek is sújtották őket. A huszita tanok is elterjedtek, Marchai Jakab inkvizítor a szembeszegülő eretnekeket máglyára küldte. Lépes György erdélyi püspök pedig az egyházi tizedet visszamenőleg akarta beszedni. Ez robbantotta ki a felkelést Erdélyben. Az elégedetlen parasztok összefogtak a magyarok a románokkal Bábolna hegyén gyülekeztek és Dés mellett győzelmet arattak az urak seregei felett. Vezérük Budai Nagy Antal volt, helyettese: Oláh Mihály román paraszt. A győzelem után a parasztok megkötötték a kolozsmonostori egyezményt, Melyben

rögzítették: a kilenced eltörlését, a szabad költözködés biztosítását, közkegyelmet a felkelés résztvevőinek, évenkénti gyűlés összehívását, hogy értékeljék a megállapodások végrehajtását. Ezután az egyezményt felterjesztették Zsigmondnak jóváhagyásra, de ezt elutasított. Ezután az urak szövetkezetek megkötötték a kápolnai uniót melyben részt vettek: a magyar-székely, és szász urak és ezután leverték a parasztokat