Szociológia | Felsőoktatás » Papp Melinda - A társadalompolitika és a szociálpolitika változó viszonya a többi alrendszerhez

Papp Melinda - A társadalompolitika és a szociálpolitika változó viszonya a többi alrendszerhez Szegénypolitika Szociálpolitika Társadalompolitika Társadalompolitika: Nem az individuális, hanem a közösségi érdekeket nézi, nem a mikro szintre koncentrál. Nem humánpolitika (szegényügy politika), hanem ennél jóval több. A humánpolitikát csak a termelő ember érdekli, a legnagyobb teljesítmény érdekli. A társadalompolitika: mint fogyasztó a nagyobb teljesítményért: jobb vagy rosszabb jövedelmet kapunk. Ha a vásárlóerő csökken az életszínvonal is csökken. A társadalompolitika nem feltétlenül jóléti politika! Tartalmaz olyan intézkedéseket is, amelyek bizonyos társadalmi csoportokat hátrányosan érint: kedvezmény megvonás elve: hátrányba hozhat vétlen célcsoportokat is. A társadalompolitika nem azonos a társadalombiztosítással. A rendszerváltás előtt a központi költségvetésből finanszírozták a társadalompolitikát

és a TB-t is. A TB és a társadalompolitika külön alapokat hoznak létre. A társadalompolitikának foglalkoznia kell azokkal a csoportokkal is, akik nem részesei a TB-nek. A társadalompolitika és a szociálpolitika közötti határvonal: A társadalompolitika gyűjtőkategória, az ágazati struktúrák (gazdaság, kultúra, oktatás stb.) harmóniájára kell törekedni. Ha a működésük optimális, akkor nincs szükség szociálpolitikára, mint korrekciós eszközre. A szociálpolitika fogalma Szociálpolitikán kezdetben a szegénység enyhítésére szolgáló "csillapítószerek összességét" értették. Kialakulása időszakában a szociálpolitikát a munkáskérdéssel azonosították A szociálpolitikán azoknak a beavatkozásoknak és intézkedéseknek a rendszerét értjük, amelyek a munka- és életfeltételek javítására irányulnak. A társadalmi biztonság fogalmába a szociálpolitikai intézkedéseknek az a komplexuma tartozik, amely nem

annyiraközvetlenül az életkörülmények javítására, hanem inkább az életkörülmények rosszabbbodását előidéző veszélyekkel szembeni oltalmazásra irányul. A társadalmi biztonság felfogható a szociálpolitika egyik céljaként is. 1 Szubjektív és objektív szegénység közti különbség, hogy az előbbi a személyben rejlő okok miatti állapotok (pl. szegénység testi fogyatékosság miatt), az utóbbi viszont a gazdaságitársadalmi helyzettel összefüggő állapot (pl szegénység munkanélküliség miatt) A szegénység mérvétől függően abszolút és relatív szegénységről beszélünk. Abszolút szegénység az, ha a jövedelem nem elégséges az egészségi-higiéniai szempontból lényegesnek minősülő szükségletek fedezésére. Relatív szegénység az, ha a jövedelem az adott társadalmi helyzetben csekély a társadalmi átlagjövedelemhez képest. Társadalompolitika alatt olyan intézkedések összessége értendő, amely a

társadalom minden tagjára kiterjedően, a társadalom életére a szociálpolitika körén túl a kulturális vonatkozásokat is magába foglalva arra irányul, hogy megváltoztassa a társadalom szerkezetét. A szociálpolitikában közgazdasági, szociológiai, etikai, munkajogi és politikai alapgondolatok keverednek, és éppen ez a keveredés határozza meg az elméleti szociálpolitika sajátosságát. A szociálpolitikai célok végrehajtása több módon lehetséges: • állami (autoritatív), • társadalmi (intervenciós), • üzemi szociálpolitika. Az állami szociálpolitikát az a felismerés hozta életre, hogy a munkaviszonyokból eredő feszültség a kapitalizmusban az állam érdekeit, sőt magát az állami létet is veszélyezteti. Ferge-féle megfogalmazás  Intézményesültség (történelmileg kialakult intézményrendszer, mely kielégít bizonyos szükségleteket)  Az állam és az állampolgár közötti viszony intézményesülése  Az

állami szerepvállalás, mely szociálpolitikai célzatú legyen.  Cél a szükségletek kielégítése, de nem minden szükségleté. Piaci kapcsolatok révén nem kielégíthető szükségletekre irányul  A szükséglet-kielégítés közüggyé válik (Azon szükségletekért vállal állami felelősséget, mely a hatalom politikai-ideológiai elkötelezettségéből következik; melyeket a társadalmi konfliktusok a hatalomra rákényszerítenek; melyek kielégítése a hatalom érdekének tűnik)  Túlnyomórészt az állami elosztás, ill. újraelosztás eszközeivel fedezi a szükségleteket  Relatíve önálló, elkülönült rendszer  Határai folyamatosan változnak  Cél a társadalmi hátrányok csökkentése A szociálpolitika kapcsolata más tudományterületekhez  Politika 2  Jog  Gazdaságpolitika  Humánpolitika A szociálpolitikai megközelítés szintjei  Makroszint => társadalom egészét átfogó,

állam és társadalom közötti viszonyra utal  Mezoszint => a két szint közötti szervezeteket, intézményeket, s az ezeken belüli kapcsolatrendszereket jelenti. Több részterület: helyi és központi állam munkamegosztása; piaci vagy nem piaci szervezetek bevonása az állami szociálpolitikai feladatok megoldásába; különféle gazdálkodó szervezetek humánpolitikája Mikroszint => egyén vagy családi szint, személyközi kapcsolatok, szociális munka, kisközösségi segítő hálók A szociálpolitika szereplői: Alakítók:  lehetnek belföldiek és külföldiek  egyének és családok  formális szervezetek  alkalmi lobbyk, kapcsolati hálók (informális csoportosulások)  települési önkormányzatok  funkcionális önkormányzatok (Társadalombiztosítás, kisebbségi önkormányzat)  állam A szociálpolitika szereplői: Hatalmi helyzet szerint az alakítók lehetnek:  döntéshozók  döntés

előkészítők (szakértők)  pénzt/szolgáltatást adminisztrálók  pénzt/szolgáltatást nyújtók  nyomásgyakorlókat A szociálpolitika szereplői: 3 Alanyok:  egyének és társadalmi csoportok  a társadalom egésze tagolás lehet:  életkor szerint  nemek szerint  gazdasági aktivitás szerint (aktív-inaktív)  inaktívakon belül: munkanélküli, még/már munkaképtelen, ideiglenesen/állandóan munkaképtelen  egészségi állapot szerint  társadalmi struktúrában elfoglalt hely szerint Az alakítók és az alanyok között vannak átfedések, illetve az alanyok köre történelmileg változó. Szociálpolitika szintjei: (Zombori Gy. szerint) x., makro szint( össztársadalmi szint ) Állam Piac Civil társadalom A társadalom egészét átfogó, illetve az állam és a társadalom közötti viszonyra és össztársadalmi intézményekre utal. y., mezo szint (közép szint ) A mikro és a makro szint

közötti szervezeteket, intézményeket és az ezen belüli kapcsolatrendszereket jelenti. Pl.: vállalatok, iskolák, egyházi szerveződések A kormányzat és a helyi, regionális vagy települési önkormányzatok között szociálpolitikai munkamegosztás van. Más megközelítés szerint az egyén ill. a helyi önkormányzat ruház át funkciókat a központi államra, egy ún. társadalmi szerveződés keretében Magyarországon törvények szabályozzák 4 a település és a központ munkamegosztását, jelentős szerepet igényelve a helyi önkormányzatoktól. Az állam közpénzekből ( mezo szintű szerveződésektől ) vásárol szolgáltatást. Egyre gyakoribb, hogy önkéntes vagy non-profit szférákhoz tartozó szervezetek vállalnak át szociálpolitikai feladatot az államtól, több-kevesebb állami forrással. A mezoszint területe még a vállalati szociálpolitika, amely magában foglalja a humán erőforrásokkal való gazdálkodást, a személyügyi

tevékenységet. Itt a cél az adott erőforrásból a legnagyobb teljesítményt és elégedettséget kihozni. A szociálpolitika Zombori szerint megközelíthető területi hatály alapján is. Itt meg különböztethetünk országos, regionális és globális szintet. A makroszint megfelel az országos szociálpolitikának. A regionális szint esetén a nagy régióban több ország szociálpolitikájának a kölcsönös egymásra hatása érvényesül. Az emberek látják, tapasztalják, hogy a szomszédjukban mi történik, és hatást gyakorolnak a saját politikusaikra a változtatás érdekében. Globális szinten egyre inkább nyilvánvaló válik, hogy nem tarható az az óriási különbség, amely a fejlett észak és nyugat, valamint a fejetlen kelet és dél között feszül. Az egyre növekvő migráció csak akkor csökkenthető, ha az emberek az otthonukban is számíthatnak azokra a minimális feltételekre, mint amelyek hiánya miatt kezükbe veszik a vándorbotot.

z., mikro szint ( egyéni, családi szint ) A szociálpolitika szerves részét alkotó szociális munka, kivált az egyénekkel – családokkal végzett szoc. munka személyközi, azaz mikroszintű kapcsolatokat jelent Az egyének közötti kapcsolatokban megvalósuló szociálpolitikának fontos színterei még kisközösségi segítő hálók. Az egyén egyben alanya a szociálpolitikának, mert a társadalom bármelyik tagja részesülhet valamilyen jóléti ellátásban (családi pótlék, táppénz, nyugdíj). Másrészt mint állampolgár hatást gyakorol annak alakulására, mert például a választások alkalmával közvetve bírálatot mond a fennálló hatalom szociálpolitikájáról. A társadalompolitika viszonya a többi politikához, ahogy Zombori Gyula látta 1. Nem csupán politika 2. Nem csak humánpolitika 3. Nem feltétlenül jóléti politika 4. Nem egyenlő a szegénypolitikával 5. Nem biztosításpolitika 6. Nem feltétlenül gazdaságpolitika 7. Nem

feltétlenül csak szociálpolitika Társadalompolitika-szociálpolitika A társadalompolitika hatása a társadalom egészére, valamennyi alrendszerére, a társadalom valamennyi csoportjára kiterjed, míg a szociálpolitika elsősorban a társadalom egy részére, az 5 alanyaira, az inaktív, deviáns, deprivált rétegekre hat. A társadalompolitika preventív szemlélettel és funkcióval próbálja a „képessé tevés” révén megőrizni-megteremteni a társadalmi békét, míg a szociálpolitika a társadalmi-gazdasági működés hátrányos következményeit, az esetlegesen kialakuló társadalmi feszültségeket kívánja utólagosan korrigálni. Mint ágazati politika, alanyainak védelmében a viszonylagos jólét megteremtéséért harcol. A szociálpolitika voltaképpen a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának az egyik terepe, amely a saját logikai rendszerébe ötvözi a többi társadalomtudomány eredményeit. Úgy is mondhatnánk, hogy a

„szociálpolitika megpróbálja kijavítani a társadalompolitika által elkövetett hibákat”. A társadalompolitika mint diszciplína szakmai elméleti és fogalmi keret, de meghatározza a társadalmi gyakorlatot is. A társadalompolitika és a szociálpolitika is hatással van (rövidebb vagy hosszabb távon) az egyes társadalmi csoportok közötti, az adott társadalomban meglévő előnyök/hátrányok elosztására/újraelosztására. Közös céljuk a társadalmi egyenlőtlenségek, feszültségek csökkentése, a szükségletkielégítés nem piaci szelekció szerint, a depriváció kockázatának mérséklése. Mindkettő egy szakma, egy tevékenység, amely az előnyök és hátrányok elosztásával és újraelosztásával és annak hatásaival foglalkozik. Az abszolút és a relatív biztonságot keresik, rendszerekbe avatkoznak be, és a hatást az „életvilágban” érik el. Egyben valamiként a „tölcsér alja” mindkettő, ahová minden társadalmi probléma

legurul, ha nem nyer más szinten megoldást. A társadalompolitika és a szociálpolitika Társadalompolitika Szociálpolitika Az egészre hat A részre hat Az összes társadalmi csoportra hat A szociálpolitika alanyaira hat Az összes társadalmi alrendszerre hat Egy alrendszerre hat Preventív Korrektív Célja a képessé tevés Célja a védelmezés Szemlélet, tevékenység Ágazati tevékenység A társadalmi békét kívánja elérni A jólétet kívánja elérni A társadalmi alrendszerekről 1. Talcott Parsons elmélete 6 Rendszerprobléma Megoldás jelentő Médium alrendszer Gazdasági alrendszer Pénz Politikai alrendszer Hatalom Jog, erkölcs és a társadalmi Befolyás Adaptáció Célelérés és a célállapot élvezésének fázisa Integráció kontroll más eszközei Intézményesített kultúra és Mintafenntartó és feszültségmenedzselő funkció Értékkötelék család Niklass Luhmann elmélete Alrendszer Médium

Bináris kód Gazdasági Pénz Rentábilis/nem rentábilis Politikai Hatalom Kormányra kerülni/ellenzékben maradni Jogi Hatályos jogszabály Jogos/jogtalan Művészet Esztétikum Szép/csúnya Tudomány Tudományos igazság Igaz/hamis Szeretet Magánélet Szeretlek/nem szeretlek Alrendszerek leválása: - Vallás - Állam - Politika - Gazdaság - Család Dimenziók  Gazdaságpolitika és a társadalompolitika viszonya  Szociálpolitika és társadalompolitika viszonya 7  Egészségpolitika és a társadalompolitika viszonya  A népesedéspolitika és a társadalompolitika viszonya  Oktatáspolitika és a társadalompolitika viszonya I. Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet A gazdaság helye a társadalmakban. 1. A gazdasági cselekvés A gazdasági cselekvést, a gazdálkodási cselekvést, a racionalitás lényegét úgy tekintik, mint döntést az időről és energiáról, amely lehetővé teszi, hogy ebben

az embertermészet viszonyban a legtöbb célt valósítsák meg. A gazdaság így lesz a cselekvés színtere. 2. A „gazdasági” mint intézményesített folyamat A szubsztantív jelentése az ember megélhetésének a természettől és embertársaitól való függéséből ered. Cserefolyamatra utal amennyiben hozzájuttatja az embert anyagi szükséglet-kielégítésének eszközeihez. A formális jelentése a cél-eszköz viszony logikai jellegéből származik. Választási szituációra vonatkozik. Az eszközök különböző felhasználási módjai között azért kell választani, mert ezek az eszközök nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben valamennyi cél realizálásához. 3. Az integrációs formák/sémák: reciprocitás, redisztribúció, árucsere A reciprocitás a szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közti mozgásokat jelöli a redisztribúció egy központ felé irányuló, majd e központból kiinduló elsajátítási

mozgásokra utal a csere oda – vissza mozgásokra vonatkozik, melyek egy piaci rendszer ,,személyei” között zajlanak 4. A kereskedelem formái Szubsztantív kereskedelem békés módszer olyan javak beszerzésére, amelyek helyben nem állnak rendelkezésre Ajándék kereskedelem a reciprocitás szálaival köti össze a partnereket Adminisztratív kereskedelem szilárd alapja a szerződéses viszony, amely többékevésbé formális. Piaci kereskedelem az árucsere azaz integrációs forma, amely kapcsolatba hozza egymással a partnereket. 5. Pénzhasználati módok A pénz közvetett fizetési eszköz, azért használják fizetési eszközként és értékmérő gyanánt, mert a csere eszköze. Az árucserében való használata, és a pénz minden használati módja piacok lététől függ. 6. Piaci elemek 8 A piac a csere színtere, a piac és a csere terjedelme egybeesik. A gazdasági élet egyfelől az alkun keresztül, másfelől a piacokban testesül meg. A cserét

úgy írjuk le, mint a gazdasági viszonyt, a piacot, mint a gazdasági intézményt. II. Elosztási sémák • Két ma létező fő elosztási típus: -Munka szerintei elosztás -Társadalmi juttatások, avagy szükségletek szerinti elosztás Ez egy történelmileg kialakult folyamatrendszer. Polányi Károly: gazdasági integrációs sémák-elosztási sémák-> történelmileg nem egyidejűek. Mauss: Az elosztás különböző típusai történelmileg kapcsolódnak egymáshoz (pl. ajándékozás, csere) Integrációs séma = elosztási séma • ajándékcsere: vannak fejleményei, altípusai: -alamizsna:csak az adás van meg. -fogadás: a javak forgalmát csupán a becsület és a hitel kategóriáinak megtartásával biztosítja Archaikus viselkedési módok: Reciprocitás: A reciprocitás a szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelöli. Hiányzik belőle a nyereség motívuma, elengedhetetlen az adás és kapás motívuma és

a közé beiktatott idő. Redisztribúció: A redisztribúció az egyének közötti osztozkodás, ami feltételezi egy elosztási központ jelenlétét a közösségben. A javak begyűjtése lehet fizikai, de lehet szimbolikus, amikor a javak fölötti rendelkezés jogát gyűjtik be. A redisztribúció nem követi a gazdaságosság, a nyereség logikáját. Piac: A XVI. Századtól a piacok száma és jelentősége megnövekedett A merkantilista rendszerben tulajdonképpen a piacok váltak a kormány fő gondjává. A társadalom alulról szerveződik, munkamegosztás alakul ki, a társadalom érdekei alapján és nem a transzcendens érdek alapján szervezzük életünket. Gazdaság: -profitcélú -önellátó A társadalmi alrendszerek mindig bizonyos értékek/érdekek mentén alakulnak ki, amelyek lehetnek univerzálisak vagy duálisak. Értékanál:- megérti-> rentábilis - nem éri meg, nem rentábilis 9 III. A jólét társadalmi elosztása: reflexiók a

méltányosság kereséséről • A „jóléti állam” a 19. sz-ban indult el • 1948 óta az a kritika éri a jóléti államot, hogy a célokat összetéveszti az eszközökkel: annyira egyenlősíteni akarja a társadalmat, hogy a gazdagabbakra túlzott terheket ró, miközben azoknak is ellátást nyújt, akik nem igazán szorulnak rá. Ezért egy igazságosabb rendszert kell kitalálni. • Végül is a „Beveridge-forradalom” (1942) óta a szociálpolitika beváltotta többékevésbé az ígéretét: a jogszabályokat a gyakorlatban is alkalmazzák pontosan meghatározták, mi tartozik a „szociális szolgáltatások” körébe a szociális szolgáltatások elkülönített rendszerként működnek a gazdagokat adóztatják meg, hogy a szegényeknek juttatásokat adjanak. • • • • • Minden szociális szolgáltatás valamilyen „szükségletet” elégít ki. A szükségletek kielégítésénél felmerül a kollektív felelősség kérdése. Ezt vagy

készpénzzel váltják ki, vagy adókedvezményekkel. (Fontos a „létminimum” meghatározása) • Az idő előrehaladtával a a szociálpolitikai méltányosság problémái mind jelentősebbé válnak: tanulási idő kitolódik, életkor nő, munkaerő-piaci követelmények nőnek. Nő a társadalmi differenciálódás. Nő a társadalmi egyenlőtlenség Irodalomjegyzék: Horváth Izidorné – Dr. Lazáry Györgyné – Vass Péter: Szociális alapismeretek Nemzeti Család – És Szociálpolitikai Intézet, Budapest 2004. 37-112 oldal Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom T-Twins, Budapest 1991. Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest 1994. Bárány Ferenc: Szociálpolitikai ismeretek JGYF, Szeged 1999. Pokol Béla: Szociológiaelmélet Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába 10