Történelem | Tanulmányok, esszék » Halmos Endre - John Stuart Mill élete, munkássága

John Stuart Mill John Stuart Mill élete, munkássága John Stuart Mill a tizenkilencedik század második felében az angolszász világban az egyik legnépszerűbb közgazdásznak számított. A „Principles of Political Economy” (A nemzetgazdaságtan alapelemei, 1848) című művét közgazdaságtani alapműként tartották számon. A viktoriánus Angliában Mill haladó liberálisnak számított, és ugyan rengeteg gondolata elavult, de mint Donald Winch elmélettörténész megállapította: kérdései tartósabbnak bizonyultak bírálói válaszainál. J. S Mill, apja (James Mill 1) révén, alapos képzésben részsült Kevés ember volt és van a világon, aki már hét évesen görög írok műveit tudja olvasni. Apja, David Ricardo közeli barátja, maga is tekintélyes közgazdász 1806. május 20-án született J S Mill Apja vette kezébe a neveltetését 1809-ben kezdte görögre tanítani. A gyermek még nem volt nyolc éves, amikor eredetiben tudta olvasni

Aiszóposzt, Xenophónt, Diogenész Laertiust, Szókratészt, Lukianoszt, és hat Platón dialógust. Tizenhárom évesen, apjával naponta sétált, aki előadást tartott neki a politikai gazdaságtanról, és az elhangzottakat ezután John Stuartnak írásban össze kellett foglalni. Ezután az apa, ezeket a feljegyzéseket használta fel „Elements of Political Economy” (A politikai gazdaságtan elemei) című művének a megírásához 1821-ben. Vakáció nem létezett, játékra végképp nem volt idő, barátságok sem szerepeltek az életében, el volt zárva a hasonló korú gyerekektől és ez húsz éves koráig nem is hiányzott neki. Utólag emlékirataiból megtudva, az ő leírásai alapján nem is hiányzott neki a „gyermekélet”, ugyanis nem tudta, 1 James Mill nagy hatással volt fia fejlődésére. 1773-ban született Northwater Bridge-ben Edinborough-ban teológiát végzett, majd Londonban telepedett le, és a Jeremy Bentham által szerkesztett

Philantropistba írt cikkeket. 1818-19-ben jelent meg monumentális műve, a „History of British India”. Ezután a Britt Kelet-India Társaság egyik osztályának főnöke lett Ő írta az Enciklopédia Britannica új kiadásának a gyarmatokról, nevelésről, sajtószabadságról szóló cikkeit. Ezenkívül több művet írt J. S M jegyzetei alapján, mint az „Elements of Political Economy” és az „Analysis of the phenomena of the human mind” (Elemzés az emberi értelem jelenségeiről). 1836 Jún. 23-án hat meg 1 John Stuart Mill hogy ez hiányzik. Azt hitte, a gyermekek feladata a tanulás, a régmúlt megismerése, amíg el nem érik azt a szintet, hogy már mindent tudnak, ami körülöttük történik. Húszéves korára John Stuart szinte teljes biztonsággal állítható, hogy Nagy Britannia, de talán az egész kontinens legképzettebb fiatalembere lett. 1826-27 telén súlyos depresszióba esett Rájött arra, mi maradt ki a gyermekkorából, és ezeket

a dolgokat már sohasem tudja pótolni. Most Goethét olvasta (természetesen eredetiben) és más olyan költőket, akik az értelem mellett a szívhez is szólnak. Lassanként rájött, hogy az életben más dolgok is vannak, mint a szellemi csúcsteljesítmények. 1830-ban megismerkedett a férjezett Harriet Taylor-ral. Harriet igen fiatalon ment férjhez, amit később meg is bánt, ezt John Stuart egyik levelében tudhatjuk meg: „egy rendkívül derék, bátor és tiszteletre méltó férfiúhoz ment férjhez, aki azonban nem rendelkezik olyan intellektuális vagy művészi hajlamokkal, amelyek ön számára társsá tették volna”. J S Mill húsz éven keresztül találkozgatott, utazgatott az asszonnyal, sőt még laktak is együtt, természetesen „teljesen” plátói alapon, ha levelinek hinni lehet. Végül aztán a férj halála után összeházasodtak. Mill később azt írta feleségéről „ő volt legjobb gondolatinak inspirálója”. Ezt nem annyira a

közgazdasági elméleteire vonatkoztatta, inkább az „általános tónusra”, munkáinak következetes erkölcsi elkötelezettségére és permanens valóságtartalmára. Harriet 1858-ban meghalt, és az asszony lánya, Helen pótolta a hiányát. Helen bíztatására, közreműködésével és segítségével J. S Mill könyvet adott ki a nők alávetettségéről 1873 Május 7én a franciaországi Avignon közelében lévő házában halt meg Élete 67 évéből 35 évig dolgozott a Kelet-indiai Társaság ellenőrzési osztályán. A csak mérsékelten igénybe vevő állást, mintha éppen csak neki találták volna ki, aki napjának egy részét a belenevelt intellektuális érdeklődés kielégítésére kívánt fordítani. Miután súlyos depresszióját („ez volt életem legnagyobb válsága”) leküzdötte, az impozáns siker sem maradt el. 1843 A System of Logic (A deduktív és induktív logika rendszere) című művével színre lépett, mint szerző. 2 John

Stuart Mill Öt évvel később, 1848-ban megjelent a „The Principles of Political Economy, with some of Their Applications to Social Philosophy” (A nemzetgazdaságtan alapelemei és ezek némelyikének a társadalomfilozófiára való alkalmazása), ez a majdnem ezer oldalas hatalmas opus 2. Csupán tizennyolc hónapba tellett, hogy a kereken négyszázötvenezer szót papírra vesse. Aligha akad ehhez fogható gazdasági szakkönyv, amely esszészerűen, olvasmányosan mutatja be a gazdasági törvényszerűségeket. Ennek köszönhette óriási nagy sikerét is e műve, ugyanis ez az új stílusú gazdasági mű sokkal nagyobb kör számára volt érthető, mint az eddigi ilyen jellegű könyvek e korban. Meglehet, elméleti meggondolásai jórészt Ricardo pályáján mozognak, eredménye azonban valami teljesen új. A klasszikusok (Adam Smith 3, David Ricardo 4) azt boncolgatták, mi történik, ha az emberek saját anyagi gyarapodásuk érdekében tesznek csak

dolgokat, és ennek során versenyeznek egymással. Ehhez a témához J S Mill nem sokat toldott hozzá, de kimutatta, hogy különböző kultúrájú országokban az emberek nem mindent tesznek közvetlenül saját anyagi gyarapodásuk érdekében, fontos befolyásoló tényezők lehetnek a régi erkölcsi normák és szokások, és próbálnak ezekkel összhangban cselekedni. A verseny és a piac Mill szerint: nem természetes, csak földrajzilag és történelmileg szűken behatárolt különleges jelenség; más szokások és más észjárások más gazdasági rendszereket hívtak életre, amelyeket érdemes tanulmányozni. Egy ország gazdasága csak akkor fogható át, ha a társadalmat, mint egészet tartjuk szem előtt és minden tényezőt figyelembe veszünk, amely bármilyen kis hatást gyakorolt a gazdaság változásaira. 2 Irodalmi műalkotás 3 Adam Smith (1723-1790) angol közgazdász, a merkantilizmussal szemben a szabd verseny híve. Részletesen

tanulmányozta a tőkés gazdaság működését. Úgy vélte, a tőkés gazdaságot az emberi önzés szabályozza. Felfedezte, hogy az érték forrása az emberi munka 4 David Ricardo (1772-1823) angol közgazdász, a polgári közgazdaságtan egyik megteremtője. Munkaérték elméletében rámutatott arra, hogy az áru értéke az előállításához társadslmi mértékben szükséges minka mennyiségétől függ. 3 John Stuart Mill Mill, mint megrögzött liberális elvben a verseny és a piac feltétel nélküli híve. Szilárdan hitt a „kapitalizmus legnagyobb erényében”, a versenyben De azt is kimutatta, hogy a régi szokások – amelyek például megszabták a parasztokra kivetett adók mértékét – gyakran a gyengék védelméül szolgáltak: a korlátlan verseny katasztrófához vezethet. Például Írországban kisbérlők sokasága versengett egyazon földterületért, így a nemesek a csillagos égig emelhették a dézsmát, így rengeteg paraszt

tönkrement és ez miatt következett be az 1848. évi éhínségi hullám J S Mill sok írásában és később parlamenti képviselőként is próbálta védeni a bérlőket és szólni az érdekükben a parlament előtt. Azt szerette volna, hogy a bérlők kapják meg annak a földnek a tulajdonjogát, amin dolgoznak. Amikor Mill aktívan tevékenykedett, már régen elmúlt a rutinmegoldások ideje. Előtte a politikai gazdaságtan úttörői még az értelmetlen szabályozások elleni harcokra összpontosíthatták minden figyelmüket, és reménykedhettek, hogy a piac erői egyenesbe hozzák majd a piac, gazdasági fejlődéssel nem összeegyeztethető dolgait. Mill idejére azonban Nagy-Britanniában már az iparűzés szabadsága uralkodott, megszüntették a gabonavámokat, és liberális szellemben megreformálták a szegényjogot, minden tapasztalat azt mutatta, hogy a „laissez faire” egymagában nem elegendő. Új témát kellett találni, amivel eddig még kevesen

foglalkoztak és ez a gazdaság struktúrája. Mill-nek támadt az a gondolata, hogy a lehető legnagyobb szabadságot össze kellene kapcsolni a munka gyümölcseinek igazságos elosztásával. A tulajdon fennálló rendjétől, a piactól és a versenytől ezt egyáltalán nem lehetett remélni. Mill-nél, ha úgy tetszik, szabadságról és „szocializmusról” van szó. Igazságérzete, Helen (Harriet lánya), és a munkásmozgalmak iránti rokonszenve mérsékelte liberális viselkedését. A „szocialista” megjelölést magára nézve elfogadta, de itt megint meg kell említenünk Harriet Taylor és lánya hatását. Természetesen Mill nem átfogó államosításokra gondolt, hanem szövetkezetekre, amibe mindenki szabadon léphetett volna ki-be. Gondolt még a túlságosan nagy örökségek megadóztatására is és hasonló reformokra. Az angol munkásokat óvta azonban attól, hogy sokat várjanak az 4 John Stuart Mill állami beavatkozástól, azt üzenet nekik,

hogy helyzetük javulása elsősorban saját maguktól függ. Központi állami feladatnak tekintette a mindenki által elérhető általános oktatást, ami megszüntette volna az írástudatlanságot, és kevesebb esélyt adott volna arra, hogy a szegényebb, tudatlanabb embereket át lehessen verni. Jelmondata és kampánymondata a következő volt: „csak a művelt emberek tudják sorsukat szabadon és felelősen alakítani”. J. S Mill, mint az eddigiekből is kiderült úgy látta, hogy alapvető különbség van a termelés és jövedelem-eloszlás között. A termelésben olyan összefüggések uralkodnak, amelyek csaknem természeti törvényeknek látszanak amilyen például a csökkenő földhozadék törvénye. Ennek ellenére a jövedelemelosztás tekintetében minden társadalom nagy (de nem korlátlan) szabadságot élvez. A népesség látszólag feltartozhatatlan növekedése mindenekelőtt Anglia és Írország földművelő grófságaiban nagy szegénységbe

taszította az emberek nagy részét. Mill szerint ennek szükségszerűen kell így lennie Rámutatott arra, hogy olyan régiókban, ahol sok önálló paraszti gazdaság létezik (Svájc, Flandria, Franciaország nagy részében) a születések száma nagyon alacsony. Ezek a parasztok belátták, hogy csak korlátozott számú utódot tudnak eltartani, másrészt így utódaik is viszonylag biztos jövőre számíthattak. Írországban viszont nem jött össze az önmegtartóztatás, több ok miatt is. Az emberek nagy része katolikus, így nem korlátozzák gyermekeik születési számát, minden gyermek egy ajándék. Ez példa arra, amit Mill az elsők között mondott ki, hogy a gazdaság (jelen példánkban a születési számokon keresztül) nagymértékben függ a társadalmi viszonyoktól. Mill Smith-hez és Ricardo-hoz hasonlóan azzal számolt, hogy a növekedés véges időn belül stagnálásba fog átmenni. J. S Mill nem szerette az örökös többre törekvést, nem

hitte, hogy a törtetés, az egymás eltaposása, a könyöklés, ami uralkodik „a jelenlegi társadalomban kívánatos az emberiség számára”. Még ott sem kell feltétlenül arra törekedni, hogy többet termeljenek, ahol erre megvan a lehetőség. „Csekély öröm szemlélni olyan világot, amelyben semmi sem marad a 5 John Stuart Mill természet spontán aktivitása számára; ahol minden egyes földdarabot megművelnek minden felhasználatlan növényt vagy természetes rétet beszántanak, és kiirtanak minden olyan négylábút vagy madarat, amelyet emberi célokra nem tudnak domesztikálni. Ha a Földnek ilyen sokat kell veszíteni bájából, én komolyan remélem, hogy az ember egy stacionárius 5 állapottal jóval azelőtt beéri, hogy erre szükség rákényszerítené.” J. S Mill tanulmányozta a szabadság működését az élet minden terén „A szabadságról” szólásszabadsággal, című az művében egyéniség foglalkozik szerepével a az

gondolatember és sorsának alakulásában, a társadalom befolyásának mértékével az egyén felett, és azzal, hogyan lehet ezeket az elveket gyakorlatban is alkalmazni. Önéletrajzában (amely csak élete után egy évvel jelent meg), megemlékezik arról az alapvető és mély hatásról, amelyet rá barátja, szellemi tanítómestere és levelezőtársa, Charles Alexis Henri Clérel de Tocqueville 6 gróf tett. 1859-ben, a megjelenés évében neki küldta el esszéje egyik példányát, úgyhogy Cannes-ban, élete utolsó heteiben még el tudta olvasni Tocqueville, és elismerte Mill művét, mint eszméinek kitűnő elméleti és filozófia örökségét. Ekkorra Mill már megírta nagyszabású könyveit a logika és nemzetgazdaságtan tárgykörében, de a társadalmi eszméit és végleges politikai elméleteit életének utolsó húsz évében vetette papírra. Erre az időre tehető alsóházi tagsága 7 is „A Szabadság” című műve is klasszikus alkotás,

olyan esszé, amelynek szemléleti alapjait átfogó logikai és nemzetgazdaságtani kutatás, etikai meggyőződés, antropológia, és pszichológiai tájékozottság alkotja, eszmei 5 Állandó jellegű, időben nem változó 6 A XIX. század egyik legnagyobb hatású történésze, diplomatája és politológusa, a modern demokrácia elméletírója és kritikusa. 7 1866-ban beválasztják a Brit Parlament alsóházába, de 1868-ban kibuktatják onnan. A vád ellene: szocialisztikus nézetei. Mill ellene van a föld magántulajdonának, síkra száll a munkások szabad gyülekezési és szervezkedési joga mellett, az ír földkérdés megoldására dolgoz ki javaslatot. Ismeri a dokkmunkások harcát és felszólal érdekeik védelmében. Munkásmozgalmi vezérekkel is kapcsolatot tart. Síkra szálla nők szavazati joga mellett (Ennek 1869-ben egy könyvet is szentel: „A Subjection of Women”.) 6 John Stuart Mill hatóerejét az egyetemes kultúrtörténetből vett

sokoldalú példaanyag biztosítja. Központi kérdése az egyéni cselekvés határai és a hatalomgyakorlás határai az egyén felett. Az angolszász gondolkodás szkeptikus, rá is jellemző beállítódása a felvilágosodott racionalizmus ama fő értékrendjével kapcsolódik össze, amelynek központi helyén az ész kormányozta civilizáció ügye áll. A szkepszis mindig figyelmeztet a szabdságot naív lelkesedéssel pártoló buzgalmi álláspont veszedelmes voltára. Mill nem akarja definiálni a szabadság tartalmát, hiszen ilyen meghatározás nem is lehetséges, a szabdságnak „szubsztanciája 8” nincs, csak fenomenológiája 9, amely szerint az ember minden lényeges jellemzőjében vannak utalások saját individuális és társadalmi állapotának adottságaira, és ezzel kapcsolatban ki is alakítja elképzelését az optimális vagy ideális állapotáról. A szabadság nem csak fogalom, hanem szímbólum is, hiszen a különböző korok és a

különböző felfogások nemcsak eltérő mindennapi és filozófia értelemezésekben használták, hanem olyan jelképként is, amelynek változatos utalásai és kifejezési képesek voltak a társadalom és individuum 10 legbensőségesebb törekvéseinek jelzésére. A legjobb példa erre talán Delacroix festménye: „A szabadság a barikádokra vezeti a népet”. A szabadság a szellem legmagasabb rendű meghatározottsága. Ezt a gondolatot Mill Hegeltől vette át. Az ember csak a természetben lehet teljesen szabad, azt csinálhat, amit akar. Ha bekerül a társadalomba le kell mondani neki nénány jogáról (pl.: önrendelkezés) Ezekre a John Locke-tól származó gondolatokra épít rá még Mill. Az államot tekinti az egyén számára az első korlátnak a társadalomban. Az államnak is az a fontos, hogy minél több szabadságot adjon a benne élő embereknek, minél kevesebb dologban korlátozza tevékenységüket. Az állam nem szólhat bele a magánéletbe, 8

Minden létező legáltalánosabb és legbensőbb lényege, amelynek oka önmagában van, és amely minden átalakulásnál megmarad. 9 Közvetlenül érzékelhető sajátságok, ill. ezek összefüggéseire irányuló leíró jellegű kutatás, amely azonban tartózkodik a mélyebb okok, jelenségek mögött lévő törvényszerűségek feltárásától. 10 Egyéniség, önállóan létező szervezet. 7 John Stuart Mill engednie kell az ízlés és foglalatosság szabadságát, mindenkinek hajlamai szerint kell életét alakítani. Csak néhány szerzetesi intézmény van, amely az egyéni ízlésvilágot és magánéleti szabadságot elutasítja. Mill második korlátja a egyén körül lévő emberek. Az egyén addig teheti azt, amit tenni akar, saját utakon járva, amíg embertársait nem akadályozza, azoknak a szabadságát nem korlátozza. Az egyén akkor viselkedik a legmegfelelőbben, ha más akadályozása nélkül, csak a saját gondolatait és céljait követi

még akkor is, ha viselkedését ostobának, ferdének vagy helytelennek vélik. Mindenki csak magára hallgasson. Mill egyetértett egy régi görög mondással: „A bölcs maga dönt, a többi embert a közösség befolyásolja.” Álláspontja rokon Fichte 11 klasszikus értékű meghatározásával: „Csak az szabad, aki maga körül mindent szabaddá akar tenni”. J S M csak annyit tett volna hozzá, hogy nem az egyén helyett és nem annak szándéka ellenére. A szabadságot jogilag is elemzi. A szabadság jogi értelemben a szabadságjogok hierarchikusan összefüggő rendszere, melynek működését és betartását a polgári állam és intézményrendszerei biztosítják és garantálják. A szabadság alatt a jogalkotásban általában a függetlenséget, a kényszertől való mentességet értik. A jog meghatározza törvényekkel a jogos tevékenységek körét. Tehát a jog is néhány ponton megsérti a teljes szabadság eszméjét, de végül is szinte ugyanez az

eszmefuttatás jelenik meg John Locke művében is. A politikai szabadságjogok a jogegyenlőség alapján minden állampolgárra nézve azonosak. Az egyenlőség a polgári forradalmak egyik legfontosabb alapelve és vívmánya és a polgári forradalmakkal vonult be a jogalkotásba. Marat 12 egyik megfogalmazása szerint: „A szabadságot csak az szeretheti igazán, aki az igazságot is szereti”. Az egyenlőség szeretete 11 Johann Gottlieb Fichte (1762-1814) német filozófus. A klaszzikus német filozófia képviselője, a szubjektív idealizmus híve. Kantra alapozta filozófiáját Számára a tudomány a társadalom és a természet feletti uralom racionális eszköze. A tudományok élére az etikát helyezte Jelentős hatása volt a romantika és a 20. Század első felének filozófiai gondolkodására 12 Jean-Paul Marat (1743-1793) svájci származású francia forradalmár, a forradalom egyik vezéralakja. 1792-től a nemzeti konventben a Hegypárt képviselője volt

A girondisták elleni nyílt fellépéséért meggyilkolták. 8 John Stuart Mill azonban csak a nép alsó rétegeiben található meg, amelyet a többi osztály lenéz és elnyom. A társadalomban az ember legnagyobb büntetése a szabadság elvesztése lehet. Rengetegen gondolkodtak róla ebben a időszakban, hogy mikor indokolt az, hogy egy emebert erőszakkal megfosszanak a szabadságától. Mill a következő megállapításra jutott: „Az egyén csak annyiért felelős a társadalomnak, amennyi viselkedéséből másokat érint. Mindabban, ami csak őt érinti, jogos függetlensége korlátlan. Önmagának – saját testének és lelkének – mindenki korlátlan ura.” Mill helye az szabadságteóriák angolszász rendszerében is sajátos, hiszen ő elődeihez képest sokkal többet vesz át a kontinens filózófusaitól, elsősorban Tocqueville-tól, de a német filozófiából is: állambölcseletére kimutatható hatással van W. Humboldt 13 államtana,

kötelességmorálját és lelkiismeretfogalmát sokan Kanttól 14 eredeztetik. Mill általában is igen tájékozott volt a kontinens társadalomelméleti irodalmában, különös szépségű kultúrtörténeti adalék ehhez, hogy elismerően nyilatkozott a késői liberalizmus legnagyobb magyar gondolkodójának Eötvös Józsefnek 15 a munkásságáról. 13 Wilhelm von Humboldt (1767-1835) német államférfi, filozófus, nyelvész, író. Római, bécsi, londoni követ, kultuszminiszter (1801-1819). A berlini egység alapítója (1810) Mint liberális szemléletű kultúrpolitikus a személyiség szabd kibontakozásának az elvét képviselet. Az összehasonlító Nyelvtudomány és az új nyelvfilozófia – a nyelvet a néplélek kifejezéseként értelmezte – egyik úttörője, munkái a huszadik századi nyelvtudományra is hatottak. 14 Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus. A klsszikus német filozófia és esztétika megalapozója Az angliai kapitalista

átalakulás és a farncia forradalom hatására filozófiai vizsgálódása középpontjába az emberi nem került. Kritikai korszkának legfontosabb területei az elméleti filozófia, az erkölcstan, az esztétika és a természetfilozófia. Filozófia rendszerét „A tiszta ész kritikája” és „A gyakorlati ész kritikája” c. műveiben fejtette ki Jelentősen hozzájárult a dialektika fejlődéséhez Esztétikájának jelmondata: „szép az, ami érdek nékül is tetszik”. 15 br. Eötvös József (1813-1871) író, publicista, politikus, az MTA tagja (1835), elnöke 1866-tól A liberális reformellenzék centralista csoportjának teoretikusa és legnagyobb hatású képviselője. 1848ban a Batthyány-kormány vallás- és nevelésügyi minisztere 1867-ben részt vett a kiegyezésben Nevéhez fűződik a kötelező és általános népoktatás bevezetése. Leghíresebb művei: A falu jegyzője, Magyarország 1514-ben, Reform (röpirat). 9 John Stuart Mill Mill

szabadságfelfogása megismétli a Nagy Francia Forradalom alapvető dokumentumának (Az Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata) definícióját. Angliában már régen elmúltak azok az idők, amikor még védelmezni kellett a kormány önkénye és korruptsága elleni biztosítékok egyikét, a sajtószabadságot. Alig írta le Mill ezeket a sorokat, amikor 1858-ban a kormány megkezdte a sajtó üldözését. Akadályozták a nyilvános vitákat, amiket a sajtó képviselői számára rendeztek. De ezek az apró kis fennakadások nem változtatták meg Mill véleményét, és nem késztették arra, hogy csak egy szót is változtasson azon, amit papírra vetett. A kormány álatalában összhangban van a néppel, és csak akkor akarja korlátozó hatalmát gyakorolni, amikor azt a nép vagy az ország igényli. De a népnek nincs joga olyat kérni, amit a kormány csak erőszak árán tud végrehajtani. Maga az erőszak jogtalan. Se egy jó, se egy rossz kormánynak nincs joga

erőszakot alkalmazni. Legalább annyira ártalmas, amikor a nép beleegyezésével teszi, mint amikor nélküle. Ha egy emberen kívül mindenki azonos állásponton lenne, akkor az az egy ember ugyanúgy nem kérhetné a többi kiírtását, mint a többiek az övét. Véleménye minden embernek van. Ha korlátozzuk a különböző vélemények kifejtését, akkor lehet, hogy az utókort vagy a kortársakat fosztjuk meg egy fontos új dologtól. Mert, ha a vélemény helyes, megfosztják őket attól, hogy igazságra váltsanak egy tévedést, ha pedig helytelen, nélkülözni kénytelenek egy majdnem ekkora nyereséget, hogy tudniillik élesebben és elevenebben észleljék az igazságot azáltal, hogy az megütközik egy tévedéssel. Az emberi ítélőképesség sajnálatos vonása, hogy a tévedés lehetőségét az emberek sokkal kevésbé veszik számításba gyakorlatilag, mint elméletileg. Mindenki tudja, hogy tévedhet, mégis kevesen tartják

szükségesnek, hogy óvintézkedéseket tegyenek ez ellen, s kevesen ismerik el egy véleményről, amelyben nagyon biztosak, hogy ez épp az egyik példája lehet azon tévedéseknek, amelyeknek áldozatául eshetnek. Érvek nélkül is nyilvánvaló, hogy a korok éppoly kevéssé tévedhetetlenek, mint az egyének: 10 John Stuart Mill minden korban voltak olyan vélemények, melyeket a rákövetkező korok nemhogy tévesnek, de egyenesen abszurdnak tartottak; s éppoly biztos, hogy a ma általánosan elfogadott nézetek némelyikét a jövő meg fogja cáfolni, amennyire biztos, hogy korunk számos – korábban általánosan elfogadott – nézetet vetett fel. Az ember itélőképessége nem tévedhetetlen, de azért van, hoyg minden meber éljen vele. A kormányoknak is, az egyéneknek is kötelességük a tőlük lehető legigazabb véleményeket kialakítani, kötelesek ezeket körültekintően megformálni, és sohasem kényszeríthetik véleményüket másokra, ha nem

teljesen bizonyosak abban, hogy igazuk van. Ám ha biztosak benne, akkor nem lelkiismeretesség, hanem gyávaság volna, ha meghátránánk az elől, hogy véleményükkel összhangban cselekedjenek, s megengedjék oyl tanok korlátlan terjesztését, melyekről úgy vélik, hogy veszélyesek az emberiség jólétére nézve, csupán azért, mert mások, kevésbé felvilágosult korokban, üldöztek olyan véleményeket, amelyeket ma helyesnek tartunk. Teljes bizonyosság nem létezik, olyan bizonyosság azonban van, amely elégséges az emberi életcélokhoz. Saját viselkedésünk irányításához fel lehet, sőt fel is kell tételeznünk, hogy véleményünk igaz. 11