Gazdasági Ismeretek | Gazdaságpolitika » Németh Anita - Kína jelenléte Afrikában, kapcsolatok a két Szudánnal

Kína jelenléte Afrikában - Kapcsolatok a két Szudánnal (Németh Anita) Kína az 1960-as évek második felétől gazdaságilag és politikailag is szeretett volna a világban meghatározó tényezővé válni. Ennek sikeressége leginkább az 1990-es évektől vált láthatóvá Ebben az időszakban a területén található nyersanyagkészlet gazdaságának már nem volt elég, ezért új importterületek felé vette az irányt. Céljának Afrika kiválóan megfelelt, mivel területén található az ismert nyersanyagkészletek 30 százaléka és a világ megműveletlen termőföldjének 60 százaléka, országainak „gyenge” politikai berendezkedése pedig szintén csábító faktor volt. Afrikában az 1980-as években bekövetkezett változások – nevezetesen a nyugati kormányzatok és vállalatok felelősségteljesebb hozzáállása és az emberi jogok védelmének kikényszerítése – miatt lehetőség nyílt az „nem nyugati értékeket valló világ”, így Kína

számára is a gazdasági térnyerésre, például a felszabadult olajmezők tekintetében. Kína Afrika-politikája eltér a nyugati világétól. Nem köti politikai és emberi jogi feltételekhez a kereskedelmet. Továbbá azt állítja hozzáállásáról, hogy nem avatkozik bele partnereinek a belügyeibe, azokat tiszteletben tartja, de egyaránt törekszik politikai és gazdasági befolyásszerzésére. Kína jelenléte Afrikában Kína azt vallja magáról, hogy mindenki számára „győztes-győztes kooperációban” vesz részt, melynek alapjait a kölcsönös fejlődésben határozza meg. Ennek a jegyében jelentette be 2007ben az „infrastruktúrát ásványkincsért” politikáját, miszerint 5 milliárdos infrastruktúrafejlesztésért cserébe az afrikai államoktól természetbeni fizetést vár Több helyen épített vasutakat, utakat, kórházakat, erőműveket vagy például repülőtereket az országok ásványkincseiért cserébe. Segélyeinek majdnem felét

Afrikába juttatja, több száz fejlesztési programot indított el. Ugyanakkor a kontinens tehetségeinek ösztöndíj-lehetőségeket nyújt Kínában. Fordítva elmondható, hogy közel egymillió kínai él Afrikában, legtöbben a DélAfrikai Köztársaságban, ahol 200 ezernél is többen laknak, legtöbben üzletemberek Kína nem nézi az országok belügyeit, akár nem demokratikus rendszerrel is üzleti kapcsolatot létesít. Erre jó példa lehet Szudán vagy éppen Kongó is Szudán példájánál a dárfúri polgárháború következtében a nyugati befektetők távol maradnak az országtól. Kína politikájának része, hogy megpróbálja az országokat minél több szálon magához kötni. Ilyen 1 formán részesedéseket vásárol az országok jelentősebb vállalataiból. Így alakulhatott ki, hogy a szudáni export 64 százaléka van a tulajdonában.1 Kína kezdeményezésére az ezredfordulón az afrikai kontinens 49 államával létrehozta a Kínai-Afrikai

Együttműködés Fórumát (FOCAC). A gazdasági globalizáció és a közös fejlődés érdekében, a béke és a stabilitás fenntartásáért hívták életre ezt az együttműködési fórumot. A FOCAC-nak 50 tagállama van, köztük Kína és 49 afrikai állam. 30 országban van nagykövetsége Az első konferencia, melyet 2000-ben tartottak, célja az volt, hogy egyetértést és közös együttműködést teremtsen az országokkal, a barátságokat megerősítse. Azóta már intézményesült és három évenként konferenciákat rendez.2 Kína létrehozta Afrikában 2004 novemberében a Kína-Afrika Üzleti Tanácsot, amely az ENSZ Fejlesztési Programjával együtt ösztönzi a kínai vállalatok afrikai beruházására való kedvét. Ennek elősegítéseképpen a kínai jegybank és a nagy bankok a vállalkozások mögött állnak. Többek véleménye szerint a kínai vállalatok legnagyobb részt kínai munkaerővel végeztetik a kiadott munkát, így kisebb lehetőséget

hagyva a helyieknek és maguk a betelepülő kínai vállalatok a helyi cégeknek.3 Afrikával való egyre szorosabb kapcsolatát jelzi, hogy 1995-öt követő tizenegy év alatt a köztük áramló összes áruforgalom értéke 4 milliárd dollárról 55 milliárdra növekedett.4 A 2000-ben 10,6 milliárd dollár értékű fejlesztés 2011-re 166 milliárd lett. Kína Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere már három éve. Jelenleg 2000 kínai vállalat fektet be Afrikában, 50 országban Egyúttal az afrikai befektetések is növekszenek Kínában. Az elmúlt tizenkét évben a kínai jelenlét Afrikában a tízszeresére nőtt.5 A kínai kőolajimport egyharmada Afrikából származik A szudáni különösen fontos, mert a világon a legjobb minőségű. Olajexportjának több mint a fele Kínába megy.6 Kína kapcsolata Szudánnal Kína és Szudán 1959. február 4-én vette fel először a diplomáciai kapcsolatokat A hidegháború idején a két ország kapcsolatát a

nagyhatalmi törekvésektől függetlenítve próbálta alakítani. Kína politikája a kezdetektől az, hogy pénzéért cserébe kőolajat, földgázt és egyéb nyersanyagokat kér. Az első harminc évben csupán csak diplomáciai kapcsolat volt köztük, később terjesztették ki azt a gazdaságra is. A szudáni olajmezők többsége ma ázsiai vállalatok tulajdonában van. Jelenleg Szudán olajpiacán három ázsiai cég dominál, amelyek közül az egyik a kínai nemzeti olajvállalat (CNPC). E cég által a kínai-szudáni kapcsolatok többoldalúvá váltak. Szudán legmeghatározóbb iparága az olajtermelés Az egész régióra kihatott az, hogy Szudán 1999 közepén elindította az olajexportját. A Szudán olajexportjának 2 alapját adó blokkok kínai tulajdonban vannak. 2007-re Szudán Afrika ötödik legnagyobb kőolajtermelőjévé vált.7 A kínai vállalatok Szudánban három fő területen vannak jelen, melyek az olajipar, a bányászat és a kereskedelem.

Továbbá megfigyelhető, hogy a kínai munkaerő foglalkoztatás megnőtt az ország területén, ami közvetetten negatív hatást gyakorol az afrikai ország gazdaságára. Kína befektetései az olajszektorban koncentrálódnak Kína legnagyobb érdekeltsége az olaj mellett, az infrastruktúra kiépítésében van. Afrikában a legláthatóbb fejlesztései az utakban nyilvánul meg. A fejlesztési segélyei 2000-2006 között az infrastruktúrára irányultak. 1999-től kezdve az olajipar vált meghatározóvá a szudáni gazdaságban és vált jelentőssé az exportban. Ez nagyban hozzájárult GDP növekedéséhez és megnyitotta az utat a kormány számára, hogy aktívabbá válhasson a külkereskedelemben. Szudánnak sokáig nem volt egyértelmű stratégiája arra, hogy hogyan lehetne képes a kereskedelmi kapcsolatokból a legtöbb előnyt élvezni. Nem volt kellően diverzifikált az ipara.8 A helyzetet árnyalja, hogy a szudáni nép és Kína közt voltak összetűzések

2007-ben az Igazság és Egyenlőség Mozgalom megtámadta Defrában a kínai olajműveket és ezzel együtt ultimátumot adott az ázsiai ország számára, hogy vonuljon ki Szudánból egy héten belül. Egy másik említésre méltó összetűzés egy évvel később, 2008 októberében történt, amikor a helyiek kínai olajmunkásokat támadtak meg. Ezután a kínaiak a szudáni kormánnyal együtt vizsgálatot indított és intézkedéseket tettek a biztonság növelése érdekében. A saját érdekeltségeik megtámadása ráébresztette Kínát, hogy nekik is érdekük a szudáni konfliktusok felszámolása. Kína kapcsolata Dél-Szudánnal Dél-Szudán 2011. július 9-én alakult meg Mielőtt kivált volna, Szudán Afrika legnagyobb országa volt. 45 millió lakossal és 2,5 millió négyzetkilométerrel rendelkezett9 A két ország a déli kiválása után 2011-ben közel került a háborús helyzet kialakulásához, mint ahogy 2012 áprilisára is a feszültség annyira

megnövekedett a két állam közt, hogy újra háború fenyegetett.10 A dél-szudáni konfliktusok remekül példázzák Afrika más területein is fellelhető problémákat. Az afrikai államok túlnyomó többségében a központi hatalom nem elég erős, a gyakorlatban széttagolt az államszervezet, ami sok konfliktus forrása. Dél-Szudán gazdasági gondjai két okból eredeztethetőek. Az első az, hogy nem szállíthat kőolajat azon a csővezetéken keresztül, amelyet Szudán birtokol, a másik az, hogy a korrupció magas fokú.11 Szudán és Dél-Szudán közt több törésvonal is keletkezett. Az egyik meghatározó az, hogy az államokat elválasztó közel 5000 kilométer hosszú határvonal nem tisztázott. Egész régiónyi 3 területek hovatartozását vitatják. A másik fontos probléma pedig, hogy nem tudnak megegyezni, hogy milyen díjak ellenében szállítsák a dél-szudáni nyersolajat Szudán csővezetékein át a szintén északon található

kikötőkig. Ebben Dél-Szudán hordónként egy dollárt fizetett volna a szállításért, de Szudán ennek harminchatszorosát kérte volna el 2012 januárja előtt. A helyzet odáig fajult, hogy akkor Dél-Szudán leállította a csővezetékekben az olajszállítást, mivel Szudán rendszeresen illetéktelenül lecsapolta a transzfert. A két ország közti kölcsönös bizalmatlanságot ezek a tettek csak még jobban elmélyítették. A déli országban megnövekedett korrupt politika ezen túl pedig még inkább rontja a gazdasági helyzetét. Dél-Szudán kormánya jelenleg egyik alapvető feladatának tekinti azt, hogy egy újabb, alternatív vezetéket építsen ki Kenyán keresztül a tengerhez. Azonban ennek megvalósítására kicsi esély mutatkozik, mivel Kína, akitől a projekt finanszírozását várná, visszautasította ezt a szerepvállalást. Ezen túl pedig az állam 2012-2013-as költségvetése nem számít bevételre az új csővezetékből még a távolabbi

jövőben sem. Dél-Szudánnak szüksége van saját kőolajár-bevételre, hogy függőségét csökkentse.12 Az olaj mindkét országban jelentős szerepet játszik a gazdaságban. Dél-Szudán bevételeinek a 98 százalékát az olaj adja Szudán állami bevételének a fele és exportjának 90%-a olajból származott.13 Mindkét Szudán erősen függ olajbevételeitől. Azonban a két ország nem tud megegyezésre jutni a korábban közösen birtokolt olajkészletek elosztásán. Az olaj 75 százaléka Dél-Szudánban található, azonban a vezetékek észak felé vezetnek.14 A dél-szudáni „kőolajcsap” elzárása mindkét országra hatással van. A Nemzetközi Valutaalapnak az ország szétválása után készített számítása szerint Dél-Szudán kiválása Szudánnak közel 8 milliárd amerikai dollár veszteséget fog okozni a következő négy évben, és ebbe még nem is számították bele a déli termelés leállításának hatásait. Szudán olajának nagy része

Dél-Szudánból származik, de az exporthoz szükséges infrastruktúra az északi területeken található. Ahhoz, hogy a dél-szudáni olaj eljusson a kikötőkbe, azt Szudán területén keresztül kell szállítani. 2006 és 2012 között a két ország együttes olajkészlete megkilencszereződött, 565 millió hordóról 5 milliárd hordóra emelkedett az Oil&GasJournal (OGJ), számítása szerint.15 A későbbi Dél-Szudán fővárosával, Jubával Kína már 2005-ben felvette a kapcsolatokat: az első magas rangú találkozót 2005 márciusában, Pekingben rendezték meg a gazdasági kapcsolatok témájáról. A kapcsolatot 2008-ban erősítették meg az elszakadni készülő dél-szudáni kormánnyal. 2007-ben, Hu Csintao is tárgyalt a dél-szudániakkal Kartumban A hivatalos diplomáciai kapcsolatok létesítése 2008 szeptemberében történt, amikor Kína Jubában megnyitotta a konzulátusát. Ezáltal többé nem volt rászorulva a két fél Kartum közvetítésére.

Azóta kapcsolataik mélyültek mind a 4 segélyezés, mind a befektetések terén. A kínaiak nem csupán a szudáni állammal, de más állami szereplőkkel is tárgyaltak.16 Következtetések Kína sajátos befektetési és segélyezési politikát folytat Afrikában kétoldalú kapcsolatok révén azért, hogy kielégítse a nyersanyag- és energia szükségleteit. Leginkább a nyersanyagban gazdag országok felé fordul. Ilyen például Dél-Szudán is Kétoldalú fejlődést céloz, ugyanakkor fellelhető az is, hogy Kína a saját otthoni és külhoni vállalatainak kedvezzen. Azért, hogy a nyersanyagokhoz hozzáférjen, az infrastruktúra-fejlesztésre ad hiteleket. Mindezt teszi úgy, hogy pénz adása helyett a kínai vállalatok és Dél-Szudán kormánya közt kötnek szerződést. A kínaiak hozzák magukkal a felszerelést, az alapanyagokat és még a szakképzett munkaerőt is. Ezáltal kedvezve a kínai cégnek és az afrikai országnak is Ez a fajta hitelezés az

egyik első számú oka azon afrikai országok dinamikus fejlődésének, amelyek Kínával kapcsolatban állnak. A kínai EXIM Bank által biztosított forrásgarantált hiteleket adott még Angolának, a Kongói Demokratikus Köztársaságnak és Ghánának is, leginkább az infrastruktúrafejlesztésre. Jubában egyre több a kínai nemzetiségű, és köztük is sok a vállalkozó. A vállalati regisztráció statisztika azt mutatja, hogy a legtöbb nem afrikai által bejegyzett vállalat kínai tulajdonban van. Dél-Szudánban egyaránt jelen van a kínai magán és állami tulajdonban lévő vállalatok is, melyeket a kormány kevésbé befolyásol, mint korábban. Ugyancsak jelen vannak a szolgáltatóiparból is vállalatok, mint ahogy az olcsóbb árukat gyártók is. A telekommunikációban található vállalatok azok, amelyekben a legkevésbé érezhető a kínai állam befolyása. A kommunikációért felelős minisztérium tervei közt szerepelt 2012 elején, hogy a mobil

lefedettséget kiterjeszti, amelyhez mind magán, mint állami tőkét szeretett volna bevonni. A kínai vállalatok érdeklődtek a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése iránt, de azt is figyelembe kellett venni, hogy az ő tevékenységi körük kizárólag a magánszférára korlátozódott.2012 tavaszán a kínai kormány azt tervezte, hogy tudásbeli és technikai segítséget ad a terménynövelésre azoknak a helybéli földműveseknek Dél-Szudánban, akik a kormányzat földjein dolgoznak. Több kisebb vállalkozás, amely Kartumban működik, most már Jubában is nyitott üzletet. Amikor 2011 végén Szudán és Dél-Szudán olajról való tárgyalása kudarcot vallott, Kínának jutott a kényes szerep, hogy elősegítse a megoldást. A két fél megpróbálta befolyásolni Dél-Szudán felerősítette a kínai többségi érdekeket Szudánnal szemben, és a kínaiak vezette konzorciumokkal újratárgyalta azokat a meglévő olajszerződéseket, melyek

azokról az 5 olajvezetékekről szóltak, amelyek régebben Kartum tulajdonában álltak. A közvetítői munka új dimenziót nyitott Kína kapcsolatában Dél-Szudánnal és Szudánnal. Mind a két Szudán szeretné, ha Kína kimondaná, hogy az ő pártján áll, de Peking ezt nem teszi, inkább próbál egyensúlyozni a kettő között.17 2012 januárjában Kína egy új gazdasági csomagot ajánlott fel Dél-Szudánnak. Ennek része voltak különböző fejlesztési hitelek felajánlása, de a déli instabilitás és a Szudán és Dél-Szudán közti ellentétek folyamatosan nehezítették a tárgyalásokat.18 2012 végén és 2013 első napjaiban is folytak a tárgyalások a két Szudán közt Megerősítették, hogy egy puffer zónát állítanak fel a közös határ mentén, és újraindítják az olajexportot. Szeptemberben Dél-Szudán beleegyezett a puffer zóna létrehozásába és abba, hogy újra elindítja az olajexportot, de végül utóbbira nem került sor,

amiért a két ország egymást okolta. Mindkét ország azzal vádolja a másikat, hogy felkelő csoportokat támogat a saját területén. Az Abyei régió hovatartozását továbbra is vitatják A területet szudáni nomád pásztorok lakják, de találhatók más csoportok is, amik ezzel ellentétben Dél-Szudánhoz kötődnek.19 1 http://www.biztonsagpolitikahu/?id=16&aid=1045&title=kina-afrikai-terjeszkedese, Hugyi Judit: Kína afrikai terjeszkedése Letöltve: 2012.1027 2 http://www.focacorg/eng/ltda/ltjj/t933522htm, Letöltve: 20121027 ,Forum On China-Africa Cooperation; FOCAC ABC 3 http://elib.kkfhu/ewp 09/2009 3 01pdf, Letöltve: 2013 01 08 , Szentesi Ambrus Gábor: Kína Afrika felé fordulásának folyamata, valamint annak gazdasági és geopolitikai vonzatai 4 http://www.biztonsagpolitikahu/?id=16&aid=1045&title=kina-afrikai-terjeszkedese, Letöltve: 20121027 Hugyi Judit: Kína afrikai terjeszkedése 5

http://www.focacorg/eng/ltda/dwjbzjjhys/opinions/t957234htm, Letöltve: 2012 1028 Forum On ChinaAfrica Cooperation; Looking Forward toA Step Up for China-Africa Cooperation (International Forum) 6 http://www.biztonsagpolitikahu/?id=16&aid=1045&title=kina-afrikai-terjeszkedese, Hugyi Judit: Kína afrikai terjeszkedése Letöltve: 2012.1027 7 http://afrikatanulmanyok.hu/application/essay/849 1pdf, Letöltve: 201210 28, Vörös Zoltán: Olajban kötött házasság, Kína és Szudán kapcsolatának 50 éve 6 8 http://www.aercafricaorg/documents/china africa relations/sudanpdf, Letöltve: 2013 0108, Nour Eldin A Maglad: Scoping Study on Chinese Relations with Sudan; Revised Draft, February 2008. 9 http://www.eiagov/countries/cabcfm?fips=SU, Letöltve: 20130105, US Energy Information Administration (EIA); Sudan and South Sudan 10 http://www.bbccouk/news/world-africa-20907337, Letöltve: 2013 01 07, Sudanese leaders: Bashir and Kiir commit to bufferzone 11

http://www.eiagov/countries/cabcfm?fips=SU, Administration (EIA); Sudan and South Sudan Letöltve: 2013.0105, U.S Energy Information 12 http://www.itpcmdirpolissssupit/files/2012/05/SUDAN SS BROADCASTING STATE POWER JULY 2 0121.pdf , Letöltve: 20130106 , Sudan, South Sudan Broadcasting State Power; The ITPCM International Commentary; Vol. VIII no 30, July 2012 13 http://www.eiagov/countries/cabcfm?fips=SU, Administration (EIA); Sudan and South Sudan Letöltve: 2013.0105, U.S Energy Information 14 http://www.bbccouk/news/world-africa-20907337, Letöltve: 2013 01 07, Sudanese leaders Bashir and Kiir committobufferzone 15 http://www.eiagov/countries/cabcfm?fips=SU, Administration (EIA); Sudan and South Sudan Letöltve: 2013.0105, U.S Energy Information 16 http://eprints.soasacuk/10905/1/ChinaSudanEngagementpdf, Letöltve: 2012 01 05 Daniel Large: China’s Sudan Engagement: Changing Northern and Southern Political Trajectoriesin Peace and War; The China

Quarterly, 199, September 2009, pp. 610–626 17 http://www.crisisgrouporg/~/media/Files/africa/horn-of-africa/sudan/186-chinas-new-courtship-in-southsudanpdf, Letöltve: 20130106, China’s New Courtship In South Sudan; International Crisis Group, Africa Report N°186 – 4April 2012 18 http://www.crisisgrouporg/en/regions/africa/horn-of-africa/south-sudan/186-chinas-new-courtship-in-southsudanaspx, Letöltve: 20130106, China’s New Courtshipin South Sudan; Executive Summary And Reccommendations; International Crisis Group;Africa Report N°186 19 http://www.bbccouk/news/world-africa-20907337, Letöltve: 2013 01 07, SudaneseleadersBashir and Kiircommittobufferzone 7