Irodalom | Középiskola » Tóth Árpád (1886-1928)

Tóth Árpád (1886–1928)  A magány, a testi-lelki szenvedések szelídhangú költője, a forma művésze  Versei – Szabó Lőrinc szavaival – „szépségittas versek”  Életmuve a magyar irodalom talán legegységesebb egynemű életmuve  Nagy műfordítói egyéniség  1886-ban született Aradon.  3 éves korában átköltöznek Debrecenbe.  Apja kőfaragó szobrász sikertelen munkássággal.  Pesten jár magyar–német szakra, a Négyesy-féle szemináriumra.  1909-ben visszamegy Debrecenbe, ahol újságíró lesz, s ezt Pesten is folytatja.  Lapok: A Hét, Vasárnapi Újság, Nyugat  Felesége: Lichtmann Anna (1911)  Gyermeke: Tóth Eszter (1920) apjáról érdekes visszaemlékezéseket írt, költő, műfordító  Nagy támogatója betegségében, munkájában, életében Hatvany Lajos, a mecénás.  Segítségével lett Hatvany lapjának, az Esztendőnek segédszerkesztője (1918) majd Az Est munkatársa

(1921)  Egész életét a viszonylagos szegénység és a betegség (tüdőbaj) határozza meg.  1928-ban hal meg. Kötetei:  Hajnali szerenád (1913),  Lomha gályán (1917)  Az öröm illan (1922),  Lélektől lélekig (1928)(posztumusz Műfordításai:  Örök virágok (1923) Villon, Rilke, Goethe, Mallarmé,  Baudelaire: A Romlás virágai (Szabó Lőrinccel és Babitscsal közösen) (1921) Jellemző jelzői:  bús, beteg, fáradt, sötét, kopott, lomha Önjellemzése:  „Fáj, hogy csendes dalos vagyok.” (Ady Endrének) Stílusirányzatok, amelyek hatottak s érvényesülnek életművében: szecesszió impresszionizmus irodalmi impresszionizmus  Futó benyomások  Lírai hangulatképek  Eszközei: színes jelzős szerkezetek  Nominális stílus(sok névszó, szinte alig használ igét)  Mondatértékű szavak halmozása Irodalmi szecesszió: Jell.: dekorativitás  Ornamentika: természeti

motívumok, népművészeti motívumok  Stilizált virágfüzérek, növényi állati minták  Színei: rózsaszín, olajzöld, májszín, lila  Egyéniség kiterjesztése/kultusza  Rím, refrén, alakzatok, metaforák, halmozott jelzős szerkezetek  Bágyadtság, világvége-hangulat, halálvágy  Erotika felértékelése új egyéniségek, dekadencia, betegségek  Minden ember titok, kiismerhetetlen, külön világ  Akiket nagyon tisztel: Ady, Csokonai, Arany, Keats  Egyike a magyar költészettörténet legjelentősebb műfordítóinak.  Munkásságának filozófiai hátterében Schopenhauer áll, az ember kielégíthetetlen vágyaival, a fölfokozott magány-érzettel, a tétovasággal és melankóliával.  Mindez 1918-ig mint korjelenség, korélmény, némiképp kordivat jelentkezik.  A világképnek megfelelően a meghatározó műfaj az elégia. A hangnem, a hangfekvés pedig a borongásé.  Kevés magyar költő

karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, beteg.  Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye.  Kedvenc stíluseszköze pedig a szinesztézia, mely a világ teljes hangulati és érzéki felfogásának igényéből fakad.  Verselése gazdag, tudatos; sajátos versformája a 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorok, a nibelungizált alexandrin, vagy kortársi elnevezéssel Tóth Árpád-vers. Hajnali szerenád (1912)  A nagyváros és a természet idilli világának szembesítése  Városi hajnal: „a szűk utcák közé bezárva  A szürke hajnal szennyes és sivár”  Merész metafora: „a vén, dús kéjenc, a Nap”  Nominális stílus, jambikus verszene jellemzi. Meddő órán:  1908-as vers, megjelenése 1913. A hajnali szerenád c. kötetben  műfaj: elégia  cím értelmezése: minőségjelzős szerkezet

 jelentése: terméketlen, alkotómunkára nem alkalmas időszak Meddő órán:  szerkezete: egy verszak  egyszerű mondatok túlsúlya, egy többszörösen összetett mondat, egy tőmondat, egy bővített, a többi hiányos  önarckép  reménytelenséget, tehetetlenséget sugall  a környezet szegényes  Bágyadtsáég, világvége-hangulat, halálvágy jellemzi  Egyéniség kiterjesztése: E/1. ÉN Meddő órán:  mély mgh.-k túlsúlya  alakzatok: szóismétlés, alliterációk, jelzős szerkezetek  alig van rím, tk. két rím vonul végig a versen, nem szabályos  stílus: impresszionista, szecessziós vonásokkal  Az elégikus dalforma hatásos módon közvetíti a szecesszió emberképének egyik vonását, a személyiség izoláltságát, magáramaradottságát Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.  Petőfi „Szeptember végén‟ című költeménye mellett a magyar líra leghíresebb elégiája.  vh. pusztításai

 műfaj: elégia  cím: műfajjelölő, természeti kép  téma: növény sorsától eljut az emberiség sorsának látomásáig  A harmadik szint az emberiség szintje, mely a modern vízözön, azaz a háború viharában hánykódik.  szerkezet: egyszerűtől a bonyolult felé Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.  I.  természeti kép (a rekettyebokor látványa) elindítja a költő gondolatait  alapmetaforája: a virágok formája hajóhoz hasonlat: ezt továbbviszi.  ellentétek: óriás ↔ arany hajóraj  boldog hajók ↔ borús  ember ↔ természet Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.  II.  4-6. vszk  önmagára kiterjesztett hajókép egész emberiségre is  vízió  az emberi élet = törött hajó a pusztulásba visz  a zárlat: az emberiség pusztulása: béke  csak az ember pusztulásával érhető el a béke (emberutáni csend)  pesszimista befejezés: a természet harmóniája, a világ rendje csak egy

ember nélküli világban képzelhető el. Elégia egy rekettyebokorhoz 1917.  Költői eszközök: metaforák rendszere, allegória (hajó), jelzők, felkiáltás, szóismétlés, alliteráció, megszemélyesítés  ketresztrím  A vers zárlata tudatosan idézi Vörösmarty „Előszó‟ című versének befejezését.  Kapcsolatot tart az Emberekkel is. Körúti hajnal (1923.)  műfaj: életkép (tájvers, pesti táj)  cím: minőségjelzős szerkezet, időpont, helyszín megnevezése  téma: modern tájleíró költemény, a pesti utca reggele  szerkezet: a város ébredésének mozzanatai Körúti hajnal (1923.)  1. vszk: szürkeség, riasztó hangulat, az alvó város képe, színtelenség, kellemetlen érzést kelt  2-4. vszk: Eláraszt mindent a fény, életre kel a szürke világ, a fény és árnyék ellentéte jellemző, a fényjáték során megjelennek fokozatosan a színek, ettől a város ünnepivé válik. A napszakváltás

ősi metaforikáját használva szól a hétköznapi világ szépségéről és csodájáról, a színesedő és hangosodó nagyváros hajnali látványáról. Az első négy versszak felfokozott hangulatát a szinesztéziák gazdagsága is érzékelteti. Körúti hajnal (1923.)  . Mint az előző versben, itt is a színélmények a legerősebbek – ott: ezüst, enyhekék, arany, zöld, sárga, fakózöld – itt: fény, zsarát, lila, arany  A vizuális és akusztikus élmények egymásba-játszása, szinesztéziák – lila dal, a hajnal víg pacsirtái  A vers három része: a hajnal, a hajnal előtti és utáni idő  Nominális stílus: sok jelző (üveges szem, vad kővidék, álmos vice, lassú dsinn – sovány akác, csüggeteg, halovány tavaszi kincs – bús gyársziréna, kopott sín) Körúti hajnal (1923.)  5. vszk: kellemetlen hang töri meg a csendet, az alvó város élettel telik meg: ez a zajjal együtt érkezik ezek: gyársziréna,

villamos--> kezdődik a nap (fülsértő hangok) Az ötödik versszak elégikus színezetet ad az életörömöt hirdető versnek; a mindennapok robotja, a valóság elfeledteti velünk a létezés szépségét.  „Nappal lett, indult a józan robot.” Az ember: „Arany csókot egy munkáslány kezére”)  költői kifejezőeszközök: megszemélyesítés, metafora, szinesztézia, fokozás, alliteráció, hasonlat Körúti hajnal (1923.)  verselés: 5 soros vszk.-ok, 10-11 sztg-os sorok, rímképlet: abaab  üzenet: a pillanat szépsége, a hajnal csodája a rohanó világban  impresszionista stílus Lélektől lélekig (1923.):  műfaj: elégia  cím: kettős határozó (helyhatározó)  témája: magány. Klasszikus meditációs helyzetből kiindulva szól az emberek közötti elidegenedésről, izoláltságról, kommunikációképtelenségről. A modern elidegenedés, a társas magány verse (a vershelyzet hasonló Kosztolányi: Hajnali

részegség c. verséhez)  A csillagok közötti irtózatos távolság sokszor kisebb, mint az emberek közötti. Lélektől lélekig (1923.):  hangulat: lemondó, fájdalmas, bánatos, inkább szecessziós vonás  rímek: félrím: xaxa, keresztrímek, soráthajlás (enjambement is előfordul)  jellemző motívum: csillag  kifejezőeszközök: alliteráció, költői kérdés, megszemélyesítés, ismétlés, költői jelzők Lélektől lélekig (1923.):  szerkezet:  A látványtól a gondolatig jut el.  1-6. vszk vershelyzet: a költő éjszaka a csillagokat szemléli. A természet magánya párhuzamba állítható az ember magánya (csillagmagány)  7-8. vszk: költői kérdések, felkiáltások Az emberi kapcsolatok reménytelenségét sugallja. Sok indulatszó, a személyes érzelmek kerülnek előtérbe. Esti sugárkoszorú (1923.)  A magyar impresszionista szerelmi líra egyik legszebb verse – egyetlen érzés és látomás.  az

1928-as posztumusz kötetben jelent meg.  műfaj: szerelmi óda téma: a hitves, a szeretett nő dicsérete  cím: a mű belső idejére, a központi motívumra utal.  A versidő: az alkony, mikor a valóság elveszti szilárd körvonalait, „minden mássá válik”. Esti sugárkoszorú (1923.)  Formai eszközök: sok szinesztézia, jelzőhalmozás, jelzőbokrok, metaforák, megszemélyesítések, sejtelmesség, varázslat idézése.  A varázslat: egy pillanatynyi időtlenség.  „És percek mentek, ezredévek jöttek”  Az ég és a föld egyetlen pillanatban  „megfogtad a kezem”  „A földi érzés: mennyire szeretlek!”  A létezés öröme, az együvé tartozás boldogsága jelenik meg. Esti sugárkoszorú (1923.)  alapmotívumok: a park képei: hamvas út, árnyak, lomb, alkony  biblikus motívumok: csipkebokor (Mózes), perc, ezredév Esti sugárkoszorú (1923.) szerkezet:  1. vszk:  alaphelyzet, séta a parkban

 T/1. mi központi szerepű, ez szétbomlik te és én-re  aprólékos leírás  2. vszk:  a szinesztézia ismétlődik (illat.)  szent szférába kerül a megszólított (áldott csipkebokor)  3. vszk:  lírai önértelmezés  a nő oldja fel a jelképes bénultságot ("egyszerre csak megfogtad a kezem")  ez a költemény csúcspontja  itt áll a szerelmi vallomás  Jó éjszakát! (1924.):  A költőnek a költészettel kapcsolatos kötelező kérdését teszi fel Tóth Árpád: van-e haszna, értelme a lírának, a művészetnek? A haszonelvű világ tülekedésében megítélhető és elfogadható-e “a lélek balga fényűzése”? A költői kérdésre nem a jelen, hanem a jövő adja meg a választ. A vers paradoxona, hogy versben szól a költői tevékenység kétséges voltáról.  1–2. vsz: az élethelyzet: vége a napnak, „Aludjunk”  2–4. vsz: „Minek a lélek balga fényűzése?”  az utolsó sorok: az

ébrenlét s az álom közötti átmenet pillanatai