Történelem | Középiskola » Rendi fejlődés a XIII-XV. századokban

Rendi fejlődés a XIII-XV. századokban A rendi fejlôdés alapját a mezôgazdaság teremti meg. Mivel a parasztok érdekeltek a termelésben, ezért fejlesztik eszközeiket, újakat találnak fel. Ennek következtében a terméshozam megnô, a paraszt többet tud a piacra vinni, mint eddig. A gazdaság átalakul árutermelôvé, már nem az önellátásra törekszenek a parasztok, hanem, hogy minél többet adjanak el a piacon. Aki többet tud termelni, az meggazdagodik, aki nem, az elszegényedik, a társadalom rétegzôdik. Ez a rétegzôdés a renddé válás elsô lépése A mezôgazdasági termelés olyan nagymértékû, hogy sokkal több embert lehet eltartani, bekövetkezik egy népességrobbanás, Európa összlakossága eléri a 73 milliót. Legnagyobb a népsûrûség a Frank birodalom középsô részén, innen megindul egy elvándorlás megmûveletlen területek felé. Földet erdôirtással, mocsarak lecsapolásával nyernek A kor legnagyobb találmánya a nehézeke.

Ez nemcsak fetúrja, hanem meg is forgatja a földet, nem szükségtelenné teszi a keresztbeszántást, jelentôsen lerövidül a szántási idô. Mélyebben szánt, ezáltal kötöttebb talaj is megmûvelhetô vele. Hátránya, hogy nehezen mozgatható, a szántáshoz négy-hat ökröt kell használni. Késôbb kereket szerelnek az ekére, így könnyebben mozgathatóvá válik. Az állatokra már nem a fojtó nyakhámot, hanem szügyhámot tesznek, ami által az állatok teljesítménye megtöbbszörözôdik. Az ökör helyett a lovat kezdik használni, amit megpatkolnak, így még nagyobb munka elvégzésére használható. A nagyszámú népesség eltartása egy gazdaságosabb földkihasználást is megkövetel, általánossá válik a háromnyomásos földmûvelés. Ez azt jelenti, hogy a földnek már csak egyharmada ugar, nem a fele, mint a kétnyomásos mûvelési módnál, és nem a legnagyobb része, mint a vad talajváltó rendszernél. Mivel az állatokat etetni kell, és

a mélyebb szántás más növények termesztését is lehetôvé teszi, már nem csak kölest termesztenek, hanem zabot, árpát, rozst és búzát is. A növekvô állatállomány lehetôvé teszi a trágyázást, ami szintén növeli a terméshozamot. Ez lehetôvé teszi a piacra termelést, az önellátó mezôgazdaság árutermelôvé alakul át. A piac forgalmának növekedése miatt újra bevezetésre kerül a vert pénz A termelés növekedésével egyes parasztoknak módjukban áll felhagyni a mezôgazdasági termelômunkával és csak az iparral foglalkozni, a háziiparból önálló kézmûipar lesz. Ezt a folyamatot hívjuk második munkamegosztásnak, amikor a mezôgazdasági termelés és az ipar különválik. A gazdasági szerkezetváltozás társadalmi változásokat is maga után von. A települések szerkezete megváltozik, az iparosok a városokba költöznek, ahol önkormányzati jogokért folytatnak küzdelmet a földesúr ellen, kialakul a városi polgárság. A

népességrobbanás miatt a lakóhelyétôl megvált, egy földesúr szolgálatában álló egyént hospesnek, vendégnek nevezünk. A hospeseket szívesen látják, mert a nagybirtokosnak érdeke, hogy földjének minél nagyobb része mûvelés alatt álljon, az allódium egy részét is kiadja mûvelésre. A hospesek földet kapnak, amit örökíthetnek, kedvezményes termény- és pénzadóban részesülnek, nem kell robotolniuk, valamint szabad költözési joggal rendelkeznek. A hospesek alkalmazása és a gazdasági fellendülés csökkenti a paraszti terheket is, mert az allódium csökkenésével kevesebb a robot is, továbbá, ha a földesúr túl nagy terheket ró parasztjára, az elköltözik egy másik földesúr birtokára. Ennek a folyamatnak az eredményeként Nyugat-Európában a XIXII századra, Kelet-Közép- Európában pedig a XIII-XIV századra alakul ki a jogilag egységes jobbágyság. A parasztság vagyonilag nagy eltéréseket mutat, a falusi földközösség

felbomlása a jobb földeket megszerezni tudóakat meggazdagítja; a rosszabb földet birtoklók sorsát megpecsételi, belôlük általában zsellérek lesznek, birtokukat gazdag parasztok veszik meg, amelynek eredeti tulajdonosai ezután napszámba járnak. Az árutermelés maga után vonja a kereskedelem fellendülését, a társadalom azonos helyzetû rétegei fokozatosan közelednek egymáshoz. A kapcsolatok kialakulásával az emberek jogaik védelmében vagy növelésében nem egyedül szervezkednek, hanem csoportosan. Az azonos gazdasági helyzetû, jogú és érdekû emberek csoportosulását rendnek nevezzük. A pénzgazdálkodás és az árutermelés fejlôdése a politikára is kihat, azonban egy idô után eléri azt a szintet, amikor további fejlôdés csak a hatalom centralizációjával (és az anarchia megszüntetésével) érhetô el. Ez Nyugat-Európában csak Angliában, Franciaországban és Spanyolországban történik meg. A német császár és a fejedelmek

el vannak foglalva az invesztitúra küzdelemmel illetve az egymás elleni háborúikkal. Angliában a XII. században kihal a normann dinasztia, helyét a francia származású Plantagenet-dinasztia foglalja el. Az új dinasztia elsô királya II Henrik 1154-tôl 1189-ig Ô származása és házassága révén nemcsak Angliát, hanem Franciaországnak is mintegy a felét birtokolja. II Henrik a feudális uraktól nem katonai szolgálatot, hanem pénzt kér (pajzspénz), ebbôl és a városi adókból zsoldos hadsereget szervez, amire támaszkodva egy erôs királyi hatalmat épít ki. Királyi hivatalokat épít ki, állandó törvényszéki hivatalt és esküdtbíróságokat hoz létre. Az utóbbihoz fellebbezni lehet, ha valakit sérelem ér, korlátozza a pápaság befolyását, csökkenti az egyházi és a földesúri bíróságok szerepét, kiterjeszti a királyi bíróságok hatáskörét. II Henriket a trónon fia, I Földnélküli János követi 1199-tôl 1216-ig Ôellene a

francia uralkodók háborúkat vívnak franciaországi birtokaiért. Ezeket I János sorra elveszti, "földnélkülivé" válik, vissza akarja szerezni ezeket a területeket. Ennek érdekében megadóztatja a parasztságot és a polgárságot, de ez a két réteg elégedetlen a magas adók miatt, valamint mert a nemesség is a hatalomhoz akar jutni, a királyt a fôurak kényszerítik a Magna Charta Libertatum 1215. június 15-ei kiadására Ebben a király ígéretet tesz 25 tagú királyi tanács létrehozására, ami a nemesség képviselôibôl áll. A király minden fontosabb kérdésben ki kellett kérnie a véleményét (pl. adókivetés, háborúba nemesség bevonása) A király nem ítélhet el és nem tarthat fogva senkit bírói eljárás nélkül, növeli a városok és az egyház kiváltságait illetve jogait. Továbbá kimondja még, hogyha a király nem teljesíti ezeket, akkor a nemesség erre rákényszerítheti és joga az ellenállás. Halála után III

Henrik 9 évesen kerül a trónra 1216-ban, ezért helyette nagybirtokos kormányzók uralkodnak. A királyi hatalom meggyengül, a fônemesek visszaélnek az adókkal, a városi polgárság és a középnemesség tiltakozik. Ennek az élére áll Simon d Monfort, akinek vezetésével a polgári és középnemesi sereget megverik fônemesek és a király hadait. Ezért d Monfortot kormányzóvá választják. Ô a hatalmát nemcsak egy szûk rétegre akarja alapozni, ezért 1265ben összehívja az elsô angol parlamentet, de ebben a fôpapság és a fônemesség mellett már helyet kapnak a grófságok és a városok követei is (2-2). A parlament kétkamarás, a fôpapok és a fônemesek külön tanácskoznak a városok és a grófságok követeitôl. Ezek után minden országgyûlésre meghívják a rendeket, az uralkodó pedig meghallgatásuk nélkül nem hoz fontosabb rendeletet. Franciaországban feudális anarchia uralkodik a XIII. századig, a Capeting-dinasztia birtoka egy

fônemesével egyenlô. II Fülöp Ágost (1165-1223) háborút hirdet I János ellen, ami sikeres, így a királyi hatalom megerôsödik. II Fülöp Ágost hivatalszervezetet és királyi hadsereget épít ki, ezekre támaszkodva megszünteti az anarchiát. IX Lajos (1226-1270) tovább növeli a király hatalmát. Növeli a hivatalszervezet szerepét és hatáskörét, létrehozza a törvényszéki hivatalt, a királyi fôbíróságot, a római katolikus egyháznak kiváltságokat és birtokokat ad, királyi monopóliummá teszi a pénzverés jogát. Utódjának, IV Szép Fülöpnek (1285-1314) állandósuló háborúihoz (Flandriáért) egyre több pénzre van szüksége, ezért megadóztatja az egyházt. Emiatt VIII Bonifác kiközösíti Fülöpöt az egyházból Válaszként IV. Fülöp megtiltja a Vatikán jövedelmeinek Franciaországból való kivitelét, majd a pápa halála után a bíborosok -IV. Fülöp nyomására- francia fôpapot választanak pápának, ezután a

pápa székhelye átkerül Avignonba 1308-ban, ezzel megkezdôdik a pápák 70 évig tartó "avignoni fogsága". IV Fülöpnek mindehhez széleskörû támogatás kell, ezért 1302-ben összehívja az elsô francia rendi országgyûlést. Ezen a papság a nemesség és a harmadik rend, a városok és a szabad parasztok képviselôi vesznek részt, ám külön-külön tanácskoznak. Angliában és Franciaországban az országgyûlések összehívásával államforma- változás is történik, az új államforma a rendi monarchia lesz. Ebben a király és a rendek közösen gyakorolják a hatalmat, közöttük általában ellentétek feszülnek. Ugyancsak ellentétek vannak a rendek között is (pl. az adózás kérdésében), amelyeket az uralkodó kihasználhat, és központontosított rendi monarchiát hoz létre, ha azonban a király gyengekezû, akkor rendi anarchiába fullad az ország. A rendi monarchia az érett feudalizmus jellemzô államformája A király hatalmának

gazdasági alapját az adók, másodsorban a regálék képzik. Jövedelmére támaszkodva az uralkodó létrehoz egy központosított hivatalszervezetet és egy zsoldoshadsereget. Ez a kettô lehetôséget ad az uralkodónak egy önálló politika folytatására Ettôl a sémától Kelet- Közép-Európa némileg eltér. Egyrészt egy-két századdal késôbb kezdôdik meg a rendekké szervezôdése a társadalomnak, vagy pedig egyáltalán nincs rendi fejlôdés, mint például Oroszországban. Mivel ebben a térségben a mezôgazdaságra épül minden, ezért még az árutermelés általánossá válása után sem számottevô a kézmûipar a nyugat-európai szinthez képest. Felfutó ágazat majd a bányászat lesz, mert ez a terület nyersanyagokban igen gazdag. A társadalom szerkezete is eltér a nyugat- európaitól. A kismértékû kézmûipar miatt a polgárság nem játszik lényeges szerepet, másrészt a patríciusok általában német betelepültek, csak a kézmûvesek

nemzetiek. A viszonyokat még mindig a nagybirtok határozza meg, amit az uralkodó adományoz, ezért az arisztokrácia nagyon erôs (legerôsebb Lengyelországban), és nem alakul ki többlépcsôs hûbéri lánc, mint Nyugat-Európában. A renddé szervezôdés a XIII században kezdôdik meg, rendi monarchiák csak a XIV. századtól jönnek létre, viszont itt az uralkodó nem támaszkodhat a polgárságra, még kevésbé az adóira, ezért kénytelen a középnemesekre építeni, akik ezért hasonló jogokat kapnak az aranybullákban, mint a fônemesek. Mivel sok adót az uralkodó nem tud szedni, legfôbb bevételi forrásai a regálék és csak másodrangúak az adók, legkisebb bevétele pedig a királyi birtokok jövedelmeibôl származik. A rendek közötti ellentéteket itt is kihasználhatja az uralkodó, de csak úgy, hogyha a középnemesek oldalára áll a fônemesség és a fôpapság ellen, mert nem támaszkodhat a polgárság adóira. A Német-Római Császárság

területén 1250-tôl anarchia uralkodik, a választófejedelmek rendelkeznek a legnagyobb hatalommal, ôk folytatták a politikát, ezért mindig gyengekezû császárokat igyekeztek a trónra juttatni. 1347-ben IV Luxemburgi Károly kerül a német trónra, aki aktív politikát folytat, megszerzi Sziléziát, egyszerre német-római császár és cseh király. 1356-ban kiadja a német aranybullát, ami a vesztfáliai békéig meghatározza az állam mûködését. Ez kimondja, hogy a császárt a brandenburgi és a szász herceg, a cseh király, a rajnai palotagróf, a kölni, a trieri és a mainzi érsek választja egyszerû szótöbbséggel. A birodalmi törvényhozó szerv a birodalmi gyûlés, ami rendi gyûlésnek is felfogható. Ezt idônként a császár összehívja, tagjai az egyház képviselôi, a tartományurak, a fejededelmek, a városok és a lovagok képviselôi. A német aranybulla törvényesíti a birodalom széttagoltságát, amennyiben engedélyezi, hogy a

tartományok önálló gazdasági és politikai életet élhessenek. Lengyelországban feudális anarchia uralkodik a XII-XIV. századokban, a nemesség annyira megerôsödik, hogy a királyi hatalom névlegessé válik. Az anarchiát végül is III Nagy Kázmér (1333-1370) szünteti meg. Mivel a fônemesség nem nézi jószemmel hatalmának csorbítását, III. Kázmér kénytelen a köznemesekre támaszkodva hadat viselni ellenük Ô is hivatalrendszert épít ki, királyi bíróságokat hoz létre, egységes törvénykönyvet bocsát ki, egyes városoknak szabad királyi városi jogcímet ad. Csehországban a XIII-XIV. században létrejön az egységes jobbágyság, a városok is fejlôdnek. IV Luxemburgi Károly (1346-1378) német- római császár megszerzi a cseh trónt, a nemességnek és a papságnak nagy birtokokat adományoz, akik elnémetesednek. Ez éles társadalmi ellentéteket vet fel. A XIII-XIV. századra Csehországban és Lengyelországban egyaránt kialakul a

rendi monarchia. Létrejön a jogilag egységes, ám vagyonilag erôsen rétegzett nemesség A fônemesek birtokaik adta hatalmukat kihasználva az ország irányításába nagyobb beleszólást és a köznemesség befolyásolását szeretnek. Velük ellentétben a köznemesség azt akarja, hogy minden fontosabb döntés a rendi országgyûléseken történjen, mert ezeken a köznemesség képviselôi alkottak többséget. Magyarországon is a XIII. században kezdôdik meg a rendi fejlôdés II András (1205-35) alatt felesége és német lovagok irányítják az országot, ami nem tetszik a nemességnek, ezért 1213-ban a fôurak összeesküvést szônek ellene. Ezután a fônemesség kibékítésére birtokokat adományoz, nô a fônemesek hatalma, a várnépek és a köznemesség hátrányosabb helyzetbe kerül. A kiesô jövedelmet II András regálék bérbeadásával próbálja pótolni -az egyház regáléit is bérbeadja-, továbbá rendkívüli hadiadókat szed 1213-tól.

Végül is minden réteg ellene fordul. Az 1222-es fehérvári törvénylátó napon a szerviensek -a várnépek és a jobbágyok támogatásával- az Aranybulla kiadására kényszerítik II. Andrást Ebben biztosítja a szerviensek és a nemesség számára az immunitást, az egyház nem szedheti a tizedet pénzben, pénzügyi tisztségeket nemesek és zsidók nem tölthetnek be, általában senki sem viselhet két méltóságot. Az Aranybulla minden rétegnek védettséget és jogokat ad, ezekhez leginkább a nemesség ragaszkodik (immunitás). A rendi fejlôdés második lépése IV Béla 1267-es törvényei. Ebben megadja a szervienseknek a nemeseknek kijáró jogokat, létrejön a jogilag egységes nemesség, a szerviensek elküldhetik megyénként két-két képviselôjüket az évenkénti országgyûlésekre. 1298-ban III András megadja a parasztoknak a szabad költözködés jogát. 1351-ben Nagy Lajos többek között megerôsíti a nemesség immunitását és kiterjeszti az

egész nemességre, egységesíti a földesúri szolgáltatásokat, kialakul a jogilag egységes jobbágyság (kilenced). Luxemburgi Zsigmond alatt alakul ki a rendi monarchia, 1405-ben lehetôvé teszi a városok renddé szervezôdését, területi és jogi alapon, a városok képviselôi részt vehetnek az országgyûléseken, a köznemességet pedig meghívja a bárók és a fôpapok közös üléseire. Hunyadi Mátyás (1458-1490) szintén tart rendi országgyûléseket, kivéve 1471. és 1485 között, amikor megpróbál abszolút monarchiát kiépíteni, de ez nem lehet sikeres. Mátyás halála után az ország rendi anarchiába fullad Mindkét területen van tehát rendi fejlôdés, ez azonban Nyugat- Európában hamarabb kezdôdik meg, viszont Kelet-Közép-Európában gyorsabban zajlik, ezáltal a XV. századra a két térség rendi szempontból azonos fejlettségûvé válik. Eltérés mutatkozik még abban, hogy a nyugati országok uralkodói támaszkodhatnak a

polgárság adóira és abszolút hatalmat építhetnek ki a rendek közötti ellentéteket kihasználva, addig erre térségünkben nincs lehetôség (Mátyás 1471-1485)