Történelem | Tanulmányok, esszék » Savoyai Jenő, a Habsburg császár hadvezére

Savoyai Jenő, a Habsburg császár hadvezére Készítette: Deribó János Csaba Történelem szak, II.évf Kedd 13:00-14:30 Savoyai Jenő, a Habsburg császár hadvezére A következő néhány oldalban betekintést próbálok nyújtani Európa egyik legnagyobb háborújába, melyben majdnem minden nemzet képviseltette magát. Ez volt a spanyol örökösödési háború. Ebben a diplomáciailag is bonyolult és néha kiismerhetetlen, intrikákkal teli világban pedig egy ember, Savoyai Jenő herceg életútját kívánom bemutatni, hadvezéri tehetségét - különös tekintettel a höchstadti csatára - és életének fontosabb szakaszait. Jenő herceg 1663. október 18-án látta meg a napvilágot az épp fénykorát élő Franciaországban, Párizsban. Anyja Olympia Mancini volt Apját, Eugene-Maurice de Savoie-Carignan herceget a francia király nagy becsben tartotta, ámde különös intrikák sora indult ellen, amellyel nem tudott mit kezdeni, így kegyvesztetté vált.

Persze mérges volt az uralkodó, így fiait is Lajos-gyűlölő szellemben neveltette. Amikor Jenő herceg a pályaválasztás korába ért a k atonai pályát akarta választani, azonban ezt Louvois hadügyminiszter és XIV. Lajos egyaránt elutasította, és a papi pályát tartották elfogadhatónak az apró termetű ifjúnak. Több sem kellett Jenő hercegnek, iszonyatos haragra gerjedt, és mivel mást nem tehetett, ha katonai pályára akart lépni, olyan országot és uralkodót kell keresnie, ahol őt szívesen fogadják. Így érkezett 20 évesen I Lipót Német-Római császár és magyar király udvarába, Bécsbe. 1 Az új hadvezér A császárnak szimpatikus volt a tettre kész fiatalember, és saját kérésére egy dragonyosezred tagja, majd hamarosan vezetője lett. Részt vett Bécs felszabadításában a török ellen, harcolt Magyarországon és Itáliában is, ahol megmutatkoztak kiváló stratégiai és taktikai képességei. Ernst Rüdiger Starhemberg gróf

bátor és megfontolt hadvezérként jellemezte őt az uralkodónak, aki 1697-ben kinevezte őt a magyarországi hadseregek császári főparancsnokának. Rekordidő alatt megkedvelték a katonák, és ez eredményein is megmutatkozott, 1697. szeptemberében irgalmatlan csapást mért a törökre Zentánál 2 1 2 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 196p Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 196p 2 Az európai diplomácia Jenő herceg a győzelem után magyarországi birtokain pihent, azonban az európai politika nem állt le. Lipót császárnak főhetett a feje amiatt, hogy rokona II. Károly spanyol király elég beteges volt és nem tudott trónörököst nemzeni. Persze XIV: Lajos már csak az alkalmat várta, hogy szomszédja lehunyja végre a szemét és megszerezhesse a s panyol trónt. Ennek érdekében diplomáciai kapcsolatokat létesített a spanyol királlyal, és állandó nyomás alatt tartotta, hogy adja

másodszülött dédunokájának, Anjou Fülöpnek a trónt, mivel leányágon joga volt hozzá. Persze Lipót császárnak ez nagyon nem tetszett, ő saját fiát a másodszülött Károly herceget akarta volna spanyol királynak. Harmadik félként pedig még megjelent a b ajor Wittelsbach – ház is a színen. Nekik ugyan nem volt akkora a jelentőségük, mint Franciaországnak, vagy a Habsburg birodalomnak, ellenben mellettük állt Anglia és Hollandia is, akik nem akartak egy nagyon erős francia – spanyol uniót, de azt sem szerették volna, ha Lipót császár V. Károlynak érezné magát, így esett a választásuk József Ferdinándra. Ezt mindkét hatalom el is fogadta, és úgy látszott a helyzet megoldódott. Ám teljesen váratlanul 1699-ben József Ferdinánd meghalt, így ez a kompromisszum is semmissé lett. Mindét nagyhatalom akcióba lépett szinte azonnal. Új tervet eszeltek ki, ennek lényege tulajdonképpen annyi volt, hogy mindkét jelölt örököl a

spanyol birodalomból. Ezt úgy gondolom felesleges részletezni, mert még időlegesen sem lépett hatályba. A spanyol főnemesek, akik eddig tétlenül nézték a dolgok alakulását, felemelték a szavukat, és ellenezték a birodalom felosztását. Ahhoz, hogy egyben tartsák a roppant nagy hatalmat erős támogatóra volt szükség és ők erre inkább a franciákat találták alkalmasnak. XIV Lajos persze örömmel fogadta a dolgok ilyetén alakulását, és utasította a spanyol udvarban tartózkodó embereit, hogy vegyék rá II. Károlyt, hogy végrendeletében Fülöpöt tegye meg örökösének. Mindenki mást mond, van, aki szerint a f ranciák tolták Károly elé a végrendeletet, van, aki szerint a s panyol nemesek. Mindenesetre tény, hogy a király élete végét járta már, és könnyen befolyásolható volt, így aláírta a testamentumot. XIV Lajos pedig szinte ugrált örömében, annak ellenére, hogy a testamentum kikötötte, hogy Spanyolországot sem

Franciaországgal, sem más birodalommal egyesíteni nem lehet. 3 3 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 35p 3 Öröm és bosszúság II. Károly hosszú betegeskedés és gyengeség végén 1700 november 1-én elhunyt, halálával pedig káosz tört Európára. Amikor kiadta lelkét, udvaroncai sietve vitték a testamentumot XIV. Lajosnak és I Lipótnak Lajos gyorsan elfogadta a trónöröklési nyilatkozatot, de elvetette a spanyol – francia perszonálunióra vonatkozó rendelkezéseket. Lipót császár, amikor megtudta, hogy a dolgok így alakultak semmiképp nem volt hajlandó elfogadni Károly végrendeletét és érvénytelennek minősítette. Egyúttal tiltakozott az ellen, hogy Lajos elfogadta a végrendeletet, és kijelentette a spanyol trónnak csak és kizárólag egy örököse lehet, az pedig Károly főherceg. A spanyol rendek támogatását élvezve tehát bevonult Fülöp Madridba, és ott V. Fülöp

néven királlyá koronázták, amit az osztrákok tehetetlenül néztek végig. 4 Mint említettem feljebb, XIV. Lajos egyesíteni akarta Spanyol- és Franciaországot Ennek érdekében francia csapatok nyomultak be a s panyol területekre, és a f ranciák határmenti tartományait is megerősítették. Lipót ezt már teljességgel elfogadhatatlannak és felháborítónak tartotta, és hadat üzent Lajosnak, Brandenburggal és Hannoverrel együtt. 1702 tavaszán befutott Hollandia és Anglia hadüzenete is Lajoshoz. Lipót sem volt azonban könnyű helyzetben, mivel II. Miksa Emánuel és testvére a kölni József Kelemen Lajos oldalán álltak és könnyen megszorongathatták az osztrák császárt. Lajoshoz pártolt még Savoya és Portugália is És ha mindez nem lett volna még elég, Magyarországon II. Rákóczi Ferenc vezetésével szabadságharc bontakozott ki, amely nagy erőket kötött le. 5 Jenő herceg nem sokáig élvezhette jól megérdemelt pihenését

Magyarországon, hamarosan Pozsonyba, Majd Bécsbe kellett mennie. Itt Lipót császár kinevezte őt az udvari haditanács elnökének. A herceg ezután Itáliába utazott 4 5 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 36p Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 198p 4 Az erőviszonyok A háború elején elmondhatjuk, hogy egyértelműen a franciák álltak jobban. 224 ezer fős gyalogság és 32 ezer lovasság alkotta haderejét, de számított a spanyol király 42 ezer gyalogosból és 10 ezer lovasból álló seregére is. Később Savoyától 6 ezer gyalogos és 2 ezer lovas állt még hozzá, valamint Mantova hercegsége is, ugyanakkora haderővel, mint az előbbi. A bajor választófejedelem 12 ezer gyalogosa és 7 ezer lovasa valamint a kölni választóherceg és érsek serege 4 ezer gyalogos és 4 ezer lovas volt Lajos számára a legfontosabb, mivel stratégiailag a legjobb helyen volt. Összesítve

ez azt jelenti, hogy XIV Lajos király ügye mellett 294 ezer katona és 57 ezer lovas harcolt. Vele szemben Lipót császár a háború elején gyengébbnek mutatkozott, amíg a szövetségesei be ne kapcsolódtak a harcokba. A Habsburg Birodalom saját sereg 89 e zer főnyi gyalogságból és 33 ezer főnyi lovasságból állt. Ekkor csatlakozott még hozzá 28 ezer főnyi gyalogos és 12 ezer lovas a Német-Római Császárságból. III Vilmos, Anglia, Skócia, és Írország uralkodója szintén Lipót mellett foglalt állást, méghozzá diplomáciai indokból. Az angol ellenkirály, II. Jakab ugyanis XIV Lajos támogatását élvezte Marlborough herceg vezetésével 40 e zer gyalogost és 4 e zer lovast küldött a kontinensre. A Német-Római Császárság további 68 ezer fővel és 31 ezer lovassal támogatta Lipótot, sőt a különösen fenyegetettnek érzett Hollandia szokatlanul nagy sereggel, 61 ezer fővel és 13 ezer lovassal állt a császár oldalára. Mindez tehát

286 ezer gyalogost és 93 ezer lovast jelentett 6 A harc megkezdődik Még mielőtt megkezdődött volna a szövetségesek bekapcsolódása a háborúba, Jenő hercegnek Itáliában kellett rendet tennie. Lajos király franciái benyomultak Itáliába A haditanács frissen kinevezett elnöke azonban kivételes képességeit latba vetve sikeresen megkerülte a f rancia állásokat, és Carpinál, majd Chiarinál megverte Catinat és Villeroy tábornokok seregeit, ráadásul az utóbbi még a herceg fogságába is került. A francia főparancsnok, Vendome herceg jelentős seregeket kapott a királytól Itália visszaszerzésére, azonban Savoyai ezeket keményen visszaverte, sőt az egész ellentámadást meghiúsította a franciákra mért Luzzaránai győzelmével. 7 6 7 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 36-37p Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 198p 5 Anglia és Hollandia hadba lépésével

Belgium területén is kitörtek a h arcok. Ez a terület ekkor még a spanyol korona része volt, így a francia király jogosnak ítélte meg, hogy bevonuljon a területre seregével. Amikor azonban az angol-holland csapatokkal szembeszálltak és nem sikerült eredményeket elérniük, hátrálni kényszerültek. Lipót császárnak azonban most más miatt kellett aggódnia. Amikor rádöbbentek, hogy a bajorok nem az ő oldalukra álltak félelem fogta el a császári udvart. Villars tábornok, a francia-bajor csapatok vezére úgy tervezte, hogy seregével a D una vonala mellet fog eljutni Bécsbe, amilyen gyorsan csak lehet. Ez a terv azonban elbukott, noha nem az osztrák hadseregnek köszönhetően, hanem a tiroli ellenállók miatt, akik Michael Sterzinger vezetésével jelentős eredményeket értek el a bajorok ellen. XIV Lajos parancsára újabb francia sereg érkezett az osztrákok ellen. Tallard marsall elfoglalta a Fekete – erdőt és egyesült II. Miksa Emánuel

csapataival Az osztrák hadsereg egyedül képtelen lett volna ezt a haderőt feltartani. Ekkor azonban az angol fővezér, John Churchill Marlborough herceg a délnémet területekre vonult, és egyesült az időközben megérkezett Jenő herceg csapataival, majd kiegészültek a badeni őrgróf seregével is. 8 Lipót császár eközben igyekezett fiát, Károlyt eljuttatni Spanyolországba, és néhány hónap alatt csinos kis ellenzéket ácsolt össze a franciák ellen Valencia, Aragónia és Katalónia területén, akik tárt karokkal várták Károlyt, aki meg is érkezett. További diplomáciai sikerként könyvelhette el azt is, hogy Savoya átállt az osztrák oldalra, valamint a portugál király is felmondta a szövetséget Lajosnak és Lipót táborában talált otthonra. 9 Hozzá tartozik a háborúhoz, hogy a szövetséges hatalmak a gyarmatokon is vívták a háborút, itt szintén váltakozó szerencsével. Ami viszont talán fontosabb, hogy Portugália

átállásával új harctér került a t erítékre, mivel angol csapatok szálltak partra az óceánparti országban. 10 Lajos számára ez elég gyors fordulat volt, egyetlen új „szövetségesének” II. Rákóczi Ferencet mondhatta, aki felkelésével látványosan csökkentette a franciákra nehezedő osztrák nyomást, legalábbis egy ideig. A francia király reménykedett egy esetleges magyar – bajorfrancia együttműködésben, azonban ezt meghiúsította egy váratlan és nagyarányú vereség, a höchstadti csata. 8 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 199p Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 37p 10 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 198p 9 6 Höchstadt Savoyai Jenőt ott hagytuk, hogy egyesült Marlborough herceg csapataival. Az ellenük érkező francia sereggel jó ideig macska – egér játékot játszva kerülgették egymást, döntő csatára egyik

fél sem vállalkozott. A szövetségeseknek azonban elkerülhetetlenné vált egy döntő ütközet kicsikarása, mivel egyre közeledett Tallard marsall felmentő serege. 11 A bajor sereget maga II. Miksa Emánuel vezette, a két csatlakozott francia sereget pedig Louis Joseph de Bourbon herceg és Claude Louis Hector herceg vezette, mindkettő marsalli rangban. Velük kellett tehát szembenézniük a s zövetségeseknek Badeni Lajos is a közelben volt, azonban seregével Ingolstadt városát vette körül. Tallard benyomulását nem akadályozták meg a szövetségesek. Igyekeztek azonban olyan pozíciót felvenni, amellyel tudják tartani Bajorország megszállását, ugyanakkor lehetőségük nyílik bármelyik francia sereggel felvenni a harcot. A két herceg úgy döntött, hogy a Lech folyó két partján vonulnak fel seregeik. Ezzel a mozdulattal fel tudtak lépni Tallard ellen, esetleg az Augsburgnál gyülekező bajorokkal, vagy Münchent és Ingolstadtot ostrom alá

venni. A francia főparancsnok megegyezett a bajorokkal, hogy egyesülve megostromolják a szövetségesek legnagyobb utánpótlást biztosító Nördlingent. Tallard 1704 augusztus 3-án ért Augsburghoz. Marlborough és Savoyai úgy határoztak erre a manőverre, hogy augusztus 13-án előbbre vonulnak Höchstadt mellé, Augsburgtól nem messzire. A két vezér személyesen végezte a felderítést 12-én, és meglepve tapasztalták, hogy a hely már foglalt, a francia-bajor sátrak tarkállottak mindenütt. A szövetségesek eldöntötték, hogy a következő napon csatát vállalnak. II. Miksa Emánuel is észrevette a szövetséges készülődést, ezért 170 lovast küldött a felderítésükre. Ezek viszont olyan erős tűzbe kerültek, hogy semmilyen használható információt nem tudtak adni a vezetőiknek az ellenfél számáról, esetleg annyit, hogy sokan vannak. 12 11 12 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 199p Zachar József: Csaták,

hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 40p 7 Tallard nem aggódott emiatt, mivel úgy gondolta, hogy nem fogják őket ilyen terepen megtámadni. Mivel a Höchstadt környéki folyók miatt elég mocsaras-lápos volt a helyszín, és a közeli Albach – hegység miatt erősen emelkedő is itt-ott. Savoyai Jenő és Marlborough most kettéváltak. Az angol a bal szárnyat és a s eregtörzset vezette, míg az osztrák vezér a jobb szárnyat. Jenő herceg seregében találunk poroszokat elég nagy számban, dánokat, valamint a nagyszámú császári – királyi lovasságot. Marlborough seregében találunk dán, porosz, angol, németalföldi, hannoveri és hesseni csapatokat vegyesen. Az összlétszáma a seregnek meghaladta az 53 ezer főt, ebből a jobb szárnyon 9 ezer gyalogos és 9360 l ovas volt. Marlborougnak 23 ezer gyalogosa és 10 560 lovasa volt. A hadsereg hajnali 2 ó rakor kelt és alig egy óra alatt felsorakozott 3 órakor elindultak

az ellenséges vonalak felé. A Kessel – patakig sikeresen elértek, innen azonban a mocsaras talajon nagyon nehéz volt a vonulás, így 3,5 km távot két óra alatt tudták csak megtenni. Lassan felkelt a nap és vele együtt jótékony köd ereszkedett a tájra Jenő hercegnek ez épp kapóra jött, hogy seregét ne láthassák a franciák. Reggel 6 órára a sereg a felvonulást befejezte, és mivel rettenetesen kifáradtak, a két vezér pihenőt rendelt el a katonák számára. A francia – bajor seregek a Nebel - patak túlsó oldalán táboroztak, és teljes nyugalomban voltak. Nagy hibát követett el a hadvezetés azzal, hogy 13-ára pihenőnapot rendelt el, holott tudták, hogy az ellenséges haderő alig néhány kilométerre állomásozik. Az ébredező katonák főzéshez készülődtek, ezért kiküldte a parancsnok az élelembeszerző osztagokat a környező településekre, ezek viszont élelmet nem, csak néhány golyót hoztak magukkal, és jelentették, hogy

ellenségbe ütköztek. Tallard marsall abban a hitben, hogy egy elterelő manőverrel van dolga, nem is vette komolyan ezt a mozdulatot, és nem sorakoztatta fel a h adseregét. A francia sereg balszárnyát Marsin Ferdinánd marsall és Miksa Emánuel vezette. 13 A reggeli szél elvitte a ködöt a völgyből, és hirtelen meglátták a franciák a szövetséges alakulatokat. A főparancsnok azonnal riadót fújatott A zavar ami ekkor keletkezett leírhatatlan, és a csapatok felállása elég sok időbe telt. Tallard úgy döntött, megvédi a Nebel patakot, és Blindheimet. Úgy gondolta – helyesen – hogy ez lesz a szövetségesek fő célpontja Mivel az idő sürgette a marsallt, ezért újabb hibát követett el. A gyalogságot helyezte a szárnyakra és a lovasságot középre. A környező falvakat, Blindheimet, Oberglauheimet és 13 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 40-42p 8 Lutzigent erős, tapasztalt

gyalogosokkal rakatta meg, a köztük lévő területekre a lovasságot állította. Tartalék nélkül kellett a csatát vállalnia, elvonulni túl késő volt Jenő herceg, és Marlborough herceg ezeket a kapkodó, elsietett mozdulatokat egy magaslatról nyugodtan szemlélte, és ennek fényében tudták meghozni döntéseiket a támadással kapcsolatban. A balszárny feladata volt Blindheim elfoglalása, a j obbszárnynak pedig át kellett törnie a bajorok vonalát Weilheimnél és bekeríteni az ellenséget. A főcsapást a lovasságra bízták Oberglauheim és Bleinheim között. Marlborough tábornagy személyesen kívánta vezetni az áttörést középen, azonban a támadással várnia kellett, mivel Jenő herceg önhibáján kívül késett. Az osztrák tábornagynak erdős, mocsaras területen kellett átkelnie, hogy elérje a bajor állásokat. Amikor meglátta a bajorok hosszú harcvonalát rájött, hogy első nekifutásból biztosan nem tudja áttörni a vonalukat, mivel

a bajorok mélységben is felállítottak egy arcvonalat arra az esetre, ha áttörnék az első vonalaikat. Jenő herceg erősen széthúzott arcvonallal lendült támadásba, de előtte még egy 5250 fős lovas alakulatot tartalékba helyezett, és futárt küldött Marlboroughhoz, hogy küldjön neki erősítést. Az angol tábornagy 10 zászlóaljnyi németalföldi gyalogost küldött. Savoyai csapatait már felvonulásukkor erős tűz fogadta, ezt amennyire lehetett viszonozta, de így is alaposan megkésett és csak délben mondhatta azt, hogy serege készen áll a t ámadásra. Bár a sereg vezérlését mindig maga végezte, seregét 3 t ábornok között osztotta fel és nekik adta ki parancsait. A gyalogságot Lipót, az Anhalt-dessau- i fejedelem vezette, míg a lovasságot kettéosztotta, az egyiket György Lajos, hannoveri választófejedelem, későbbi angol király, míg a másikat Eberhard Lajos herceg vezette. A csatában a két szárny bár egyszerre támadott fél

egykor, de minden kapcsolat nélkül vívták saját harcukat. 14 Jenő herceg Lipótnak olyan parancsot adott, hogy foglalja el Lutzingent, amíg ő a lovassággal leköti a francia – bajor lovasságot. Lipót mondhatni maradéktalanul eleget tett a parancsnak. Átkelt gyalogságával a folyón, majd erőteljes tűzpárbaj után hátranyomták a bajorokat, majd átszakították a vonalukat. A porosz és dán gyalogosok ezután gyorsan lekaszabolták a francia tüzéreket, az ágyukat megfordították és a menekülő bajorok közé lőttek. Ezután Jenő parancsot adott György Lajosnak, hogy lovasaival támadja meg a bajorokat. Utánuk küldte Lajos lovasságát is, akik később tudtak csak átkelni a folyón Sikeresen áttörték a bajorok első vonalát, majd közelharcba bocsátkoztak. Miksa Emánuel 14 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 42-45p 9 ekkor bevetette a 2 . vonalat, ennek segítségével sikerült

visszanyomni a szövetségeseket a folyóhoz. Ezt látva a bajor gyalogság is új erőre kapott és irtózatos vérfürdő keretében visszaszorították a gyalogságot is. Jenő herceg rendezte a seregeit, és igyekezett folyamatosan tűz alatt tartani ellenfelét. Ezzel elérte azt, hogy a bajorok kissé hátrébb húzódtak. Ezalatt a H absburgok vezére újjászervezte a cs apatokat, és ismét támadási parancsot adott ki 2 órakor. A lovasság iismét áttörte a bajorok első vonalát, a második vonallal ismét meggyűlt a bajuk, olyan erős tüzérségi tüzet zúdítottak a lovasokra, hogy azok visszavonultak. Miksa Emánuel parancsot adott a bajor vértes lovasoknak, hogy támadják meg a porosz gyalogságot, azonban a poroszok olyan iszonyatos mészárlást vittek véghez a bajorok közt, hogy azok nagy veszteségekkel tudtak csak elmenekülni. Jenő herceg látva, hogy menekülnek a bajorok rájuk uszította saját lovasait, és kemény két órai harcban sikerült őket

az eredeti felállásuk helyéig visszaszorítani. A szövetséges lovasság kifáradt, muszáj volt friss erőket áthozni a folyón. 15 Ezután a tábornagy átadta a gyalogság vezényletét Lipótnak, és ő maga állt a lovasság első vonalának az élére. Fél 5-kor újabb támadási parancsot adott ki, ebben Lipótnak kellett elfoglalnia Lutzingent a gyalogsággal, Jenő herceg pedig a bajor lovasokat akarta legyőzni. A dán gyalogosok sikeresen nyomták hátrébb a bajor gyalogságot a jobb szárnyon, viszont súlyos veszteségeket szenvedtek, ezért Lipót herceg erősítésükre a porosz gyalogságot is a bajorokra küldte, ő maga a porosz gyalogosok élén haladt, kezében zászlót lobogtatva. Ez a gyalogosait annyira fellelkesítette, hogy ismét fellángolt a harci kedv, és annyira visszaszorították a bajorokat, hogy ágyúikat ismételten elfoglalták, ezekkel a bajorok közé lövettek, akik ezt látva egészen Lutzingenig menekültek vissza. Jenő herceg a

lovassággal – amelyet jelentősen megerősített 14 ezer főre – áttörte a bajorok első vonalát, de a második vonalon ismét megakadt. A vezér az első sorban harcolt, de hiába mert a bajorok, félórai igen véres küzdelem után, Miksa Emánuel személyes vezetésével visszaszorították a s zövetséges lovasságot a Nebel – folyó túloldalára. Jenőnek még maradt annyi ideje harc közben, hogy 500 lovast a gyalogság védelmére küldjön megelőzve azt, hogy hátba támadja őket a bajor lovasság. Maga a herceg is a lovasokkal tartott, ugyanakkor utasította Györgyöt, hogy szervezze újra a lovasságot. Amikor Lutzingenhez érkezett, látta, hogy Lipót erősen szorongatja a bent lévő bajorokat. A bajor katonák látták, hogy nem tudják tovább tartani a falut, ezért felgyújtották, és menekülni kezdtek. Jenő herceg parancsot adott a gyalogságnak, hogy üldözzék őket, majd egy idő után 15 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII.

században Tankönyvkiadó, Bp 1990 47-48p 10 megállásra adott parancsot. Természetesen nem emberbaráti gesztusból hagyott fel az üldözéssel, hanem György üzenetet küldött neki, hogy a bajor lovasság visszavonul és a császári – királyi lovasság pedig követi őket. A fővezér tehát a lovasságot akarta bevárni Ráadásul a herceg erősítést is kapott az időközben a harctérre érkező hannoveri választófejedelem lovasságától. A balszárnyon Marlborough herceg is sikeresen szétszórta a francia hadakat, akik sietve hagyták el a harcteret, ezzel szemben Miksa Emánuel szabályosan visszavonulva hagyta el a vereség helyszínét, és Laning felé vette az irányt. A csatát tehát a szövetségesek nyerték és ezzel a háború menete is megfordult, bár ez rengeteg véráldozatba került Jenő és Marlborough hercegeknek, 4724 halottat hagytak a harctéren, és majdnem 8 ezer sebesültjük volt. A francia haderőnek viszont legalább a felét

megsemmisítették 16 A háború folytatódik A csata után Bajorország osztrák megszállás alá került, keményen megsarcoltatták a lakosságot, és a hadsereg ellátásának költségeit is a népre akarták rásózni. A bajorok azonban felkeltek az idegen elnyomók ellen, erre az osztrák hadsereg keményen fellépett ellenük és kegyetlenül vérbe fojtotta a felkelést. Jenő herceg azonban már nem tartózkodott itt, sietve el kellett hagynia Bajorországot, és újra Itáliába kellett utaznia, hogy ott segítségére legyen a savoya – i hercegnek, Viktor Amádénak. Mint említettem feljebb, még 1703 – ban Portugáliával együtt átállt Savoya az osztrák császár oldalára. Ezzel a h ercegség viszont szorongatott helyzetbe került a f ranciák által. Jenő herceg ekkor még Bajorországban háborúzott, viszont utasította Guido Starhemberg és Wirich Daun kisebb osztrák egységeit, hogy mindenáron tartsák meg Savoyát, aminek a két vezér hősiesen eleget

is tett, majd 1705. elején megérkezett Jenő herceg Talán a legjobb pillanatban érkezett, mivel a hercegséget nem tudták volna már sokáig tartani a francia túlerővel szemben. 17 Időközben azonban gyászba süllyedt a birodalom, meghalt I. Lipót császár Őt pedig fia, I. József követte a trónon Az új uralkodó fiatal és energikus volt, mindenki tőle várta a háború megoldását. Az új császár is pozíciójában hagyta Jenő herceget 18 Savoya tehát elkeserítő helyzetben volt, a francia seregek a legtöbb várat már bevették, majd körülvették a fővárost, Torinót is. A Habsburgok hadvezére gyorsan felismerte, hogy 16 Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 48-53p Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 199p 18 Brigitte Valcha A Habsburgok. Egy európai dinasztia története Gulliver Kiadó, Budapest, 1995, 252p 17 11 nagyobb haderőre van szüksége ahhoz, hogy sikeresen

felvehesse a harcot a franciákkal, ezért Tirolból és Bajorországból csapatokat vont el, majd Piemontba rendelte őket. Itt egyesült a még megmaradt savoyai sereggel. 19 Ám az eddig eltelt időben a torinói védők már alig - alig tartották magukat. Jenő herceg a sietve összegyűjtött 24 ezer főnyi gyalogságot és 6 ezer lovast elindította a főváros felé. A Torinót ostromló erők viszont erősebbnek látszottak, 30 ezer gyalogossal és 12 ezer lovassal. A herceg végül Torinó falai alatt vállalt csatát, amelyben olyannyira megverte a franciákat, hogy XIV. Lajos lemondott Itáliában minden birtokigényéről, kivéve Nápolyt. 20 Konfliktus a pápával A torinói győzelem fellelkesítette Angliát és Hollandiát, és rábeszélték Józsefet, hogy segítsen elfoglalni Toulont, ezáltal megsemmisíthetik a franciák Földközi – tengeri flottáját, és megbéníthatják a kereskedelmet. Ez aztán valóban nehéz vállalkozás volt, a franciák foggal –

körömmel védték a várost, és a hadjárat sikertelen is maradt. Wirich Daun gróf, aki Savoya védelménél már kimutatta tehetségét, egy kisebb osztrák sereggel Itáliában kiverte a franciákat Nápolyból, majd a spanyolokat is Dél – Itáliából. Ezután császári csapatok vonultak be Parmába és Piacenzába, amely területekre XI. Kelemen pápa is igényt tartott volna. József eredetileg nem akarta ezeket a területeket megtámadni, de ha már egyszer itt volt, és a pápa is érdeklődik iránta, akkor megszállta. A viszonya a pápával ugyanis ekkortájt épp nem volt felhőtlen, mivel Kelemen pápa Anjou Fülöpöt ismerte el spanyol uralkodóként. A helyzet egyre súlyosabbá vált, a császár és a p ápa vitája elmérgesedett, és fegyveres konfliktusra került sor, ebben a császári seregek nehézség nélkül szétszórták a pápai sereget. Ezután XI. Kelemen nem tehetett mást, mint fejet hajtott a császárnak és elismerte Károlyt spanyol

királynak. Annyi még hozzá kell fűzni, hogy Károly nem tartózkodott Madridban, mert bár seregeinek sikerült rövid időre elfoglalni 1706-ban, a francia – spanyol csapatok visszavették a fővárost. Mindössze a katalánokra számíthatott József testvére 21 19 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 199p Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században Tankönyvkiadó, Bp 1990 56-57p 21 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 200p 20 12 Németalföldi sikerek 1708 – ra a franciákat szinte minden fronton szorongatta már a szövetséges haderő, és ezért kitörési pontot kerestek. Az eddig váltakozó sikerekkel folyó németalföldi harctérre esett a választásuk. Nagy pechjükre ismét a két tehetséges hadvezér, Marlborough és Savoyai csapatai álltak velük szemben. Az ellenük küldött csapatokat Venome herceg és a burgund herceg vezette. Mindenképp fontosnak tartom megjegyezni, hogy míg

Savoyai és Marlborough kitűnő barátságban álltak egymással és kedvelték is egymást, mindketten elismerték a másik stratégiai ismeretét, addig a két francia hadvezér enyhén szólva sem voltak jó viszonyban. Az angol és az osztrák hadvezér Hágában találkozott, és kidolgoztak egy meglehetősen egyszerű, de sikeresnek ígérkező haditervet. Jenő herceg amint csapatai felkészültek útnak indul Coblenzből, hogy egyesüljön Marlborough herceg csapataival. Mivel csapataik lényegesen nagyobb létszámmal bírtak, mint a franciák, az első adandó alkalommal csatát kényszerítenek ki. Amennyiben az osztrák vezér nem tudná csapatait egyesíteni az angolokéval, akkor az angol seregek szállnak szembe a franciákkal, és mindenképp megütköznek velük. Marlborough herceg sereg májusra már összegyűlt Brüsszeltől délre, melyben 112 gyalogos zászlóalj és 197 lovas század volt. A francia seregek 130 g yalogoszászlóaljból és 215 lovasszázadból

álltak össze. A parancsnokok semmiképp nem tudtak megegyezni felvonulásuk irányában, Vendome a lovassággal akarta volna szétkergetni az angol seregeket ezért sík vidékre akart vonulni, míg a burgund herceg Flandriát jelölte meg mint felvonulási területet. Végül maga a király döntötte el a két vezér vitáját, és Flandriába vonultak. Savoyai Jenő serege csak június 29-én vált harckésszé, de csak minimális haderőt sikerült gyűjtenie, 15 ezer főt és ez indult el a csatamező felé. Ekkor a távolság még óriási – 240 km – volt! A franciák pedig már május 26-án elfoglalta állásait. Marlborough tudta, hogy a francia lovasok támadásától kell a leginkább tartania, ezért erősítésre volt szüksége. Jenő herceghez azzal a k éréssel fordult, hogy lovasságát engedje előre, had menjen hozzá és ne kelljen a gyalogság tempóját követnie. 22 Ekkor a franciák merész és ügyes hadmozdulatot tettek, és szinte áldozatok nélkül

elfoglalták Bruges és Gent városát. Az angol vezér nem hitt a szemének, és teljesen magába 22 Anthony Livesey: Nagy hadvezérek, nagy csaták. Gabo kiadó, Szlovákia 2000 70-71p 13 roskadt, noha a csata még nem veszett el. Ekkor érkezett a táborba Savojai Jenő Rögtön átlátta a helyzetet, és megpróbált önbizalmat önteni Marlborough hercegébe. Az elkövetkezendő események azt mutatják, hogy sikerült neki. Bár az osztrák sereg még messze volt, a vezéreknek a helyszínen lévő seregekkel kellett megtenni a válaszlépést a franciák hadmozdulatára. A franciák szándéka az volt, hogy elvágják az angol sereget a parttól így megakadályozva az utánpótlást. Marlborough azonban már visszanyerte önmagát és erélyesen vette kezébe az irányítást. Sikeresen megakadályozta a f ranciák tervét és felkészült az ellentámadásra. Savoyai egész végig az angol mellett volt, együtt lovagolt vele, és figyelte a kibontakozó összecsapást.

Erőteljes támadásuknak köszönhetően a franciák majdnem felszámolták az ellenséges alakulatokat, amikor Marlborough a H öchstadtnál már bevált taktikára váltott. Megosztotta a parancsnokságot Savoyaival Jenő herceg a jobbszárny irányítását vette kézbe, akárcsak 1704-ben. Az osztrák vezérre iszonyatosan nagy nyomás nehezedett, csak emberfeletti erővel tudta megakadályozni, hogy a franciák áttörjék vonalait. Ezt látva az angol vezér egy kivételes manővert hajtott végre: hannoveri és porosz gyalogságot hivatott az első sorokba, míg néhány angol század menekülést színlelve hátrébb vonult. Ezt látva a franciák követték őket, és szembetalálták magukat az érkező poroszokkal, akik aztán éktelen mészárlásba kezdtek. Ugyanakkor az angol csapat átvonult a jobbszárnyra, segítséget nyújtva ezzel Jenő hercegnek. Amint megkapta a herceg az erősítést, erős rohamot indított a franciák ellen, ami ugyan sikertelen volt, de

felszabadultak a nyomás alól. Végül a két herceg ismételten hatalmas győzelmet aratott, bár a francia sereget nem sikerült megsemmisíteni, hatalmas veszteségeket szenvedtek. 14 ezer francia katona maradt a harctéren, és 25 ágyút a szövetségesek fogtak el. Biztosra vehetjük, hogy ha Savoyai Jenő nem a megfelelő pillanatban érkezett volna Marlborough táborába, akkor az angol valószínűleg visszavonult volna. 23 Ezután megkezdte a két tábornagy Lille városának ostromát, amely 180 napig tartott, de végül, nem kis erőfeszítések árán sikerült megszerezni, bár az igaz, hogy ebben nagy szerepet játszott az, hogy Jenő hercegnek sikerült megszerezni az erőd alaprajzát. 23 Anthony Livesey: Nagy hadvezérek, nagy csaták. Gabo kiadó, Szlovákia 2000 74-79p 14 Béke vagy háború? Lille eleste után a f rancia király, XIV. Lajos hajlandónak mutatkozott a b ékére, azonban a s zövetségeseknek nem volt elég Lajos király „ujja”, hanem

az egész „kezét” akarták. Azt akarták hogy Lajos katonailag vessen véget dédunokája spanyolországi uralkodásának. Lajos sok mindenre hajlandó volt, de erre azért nem, így a háború folytatódott 1709. szeptemberében Malplaquetnél verték szét a f rancia seregeket a szövetségesek Lajos király újból kérte a szövetségeseket, hogy üljenek le a tárgyalóasztalhoz. Ez meg is történt Getruydenburgban, ahol a francia király azt mondta, hogy hajlandó lemondani Elzászról, Strassburgról, és pénzzel segíti a Spanyolország elleni háborút. A szövetségesek ezt sem fogadták el. 1710 őszén a szövetségesek ismét elfoglalták Madridot, de hamarosan fel kellett adniuk, majd a spanyol sereg egyre inkább visszaszorította őket. 24 Angliában kormányváltás történt, a tory – párt alakított kormányt, és a béke felé kacsingatva több intézkedést is tettek. Elsőként titkos tárgyalásokat kezdtek Franciaországgal, majd Marlborough herceget

váltották le, helyére Ormond herceget állították, akivel már kevésbé értette meg magát Jenő herceg. De ez a külpolitikai válság még nem rendítette meg a Habsburgokat annyira, mint amikor I. József himlőben elhunyt 1711-ben Az egyedüli örökös pedig a spanyol trónt is magáénak követelő Károly volt. Erre az eddig szövetséges hatalmak mind a háborúból való kihátrálást keresték. A birodalom egyetlen eredményt tudott felmutatni, leverték a Rákóczi – szabadságharcot Magyarországon. Károly herceg VI. Károly néven német – római császár lett, és elküldte Jenő herceget, hogy segítsen a szövetséget egyben tartani. A herceg mind Hollandiában, mind pedig Angliában eredménytelenül járt. A hollandokat még sikerült rávennie egy ütközetre, ám a franciáktól Denainnál csúfos vereséget szenvedtek, ezután elzárkóztak az osztrákoktól. 1712. elején megkezdődtek a béketárgyalások Utrechtben, és fény derült a f rancia –

angol különtárgyalásokra. Bár Savoyai megpróbált katonai eredményeket elérni, de az osztrák hadsereg nem tudott versenyre kelni a francia sereggel. A poroszok nem tudtak sereget adni a császárnak, mivel az Északi – háborúban volt szükségük rá, a svédek ellen. Így aztán a császár szövetségesei, azaz Anglia, Hollandia, Poroszország, Savoya és Portugália is aláírta a békét 1713. április 11-én Jenő herceg minden taktikázása ellenére elvesztette Landau és Freiburg erődjét, így ismét tárgyalásokra került sor, itt azonban Jenő herceg és Villars tábornok voltak a tárgyaló 24 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 200-201p 15 felek Rastattban. Savoyai kemény ellenfélnek bizonyult, kiharcolta, hogy a franciáknak vissza kelljen vonulni a meghódított területekről, megkapták Spanyol Németalföldet, Itáliában Milánó, Mantua, Mirandula, valamint a N ápolyi királyság szárazföldi része és Szardínia

szigete lett az osztrák császáré. V. Fülöp megkapta Spanyolországot, azzal a feltétellel, hogy nem egyesítheti soha másik országgal. VI. Károly viszont lemondott Spanyolországról viszont nem kellett elismernie V Fülöpöt. Bármennyire is szerette volna Jenő herceg Bajorországot a császár kezébe adni, ebbe a nagyhatalmak közül senki nem egyezett bele. A Wittelsbach – dinasztia visszakapta trónját. 25 Ezzel a spanyol örökösödési véget ért, bár az utolsó ehhez kapcsolódó békét 1717. szeptemberében írta alá Franciaország a Német – Római Birodalommal. A hadvezér A kistermetű férfi a kor szokása szerint óriási parókát viselt, egyszerűen öltözködött, a pompát kerülte, a feltűnéstől idegenkedett és csak egy szenvedélynek hódolt, a tubákolásnak. Szerénységében nem tűrte, hogy Hollandiában szobrot emeljenek neki, az ajándékokat visszautasította és esküdt ellensége volt a protekciónak. Haláláig megmaradt

agglegénynek, és szabad idejét a tudománynak és a művészeteknek szentelte. Mecenása volt Jean-Jacques Rousseau költőnek, Pietro Giannone nápolyi történetírónak, s különben maga is értekezett a hadművészetről Marlborough-hoz, Stanhope-hoz, Villars-hoz és másokhoz intézett leveleiben. A háború lezárása után Károly császár őt tette meg Osztrák Németalföld helytartójává. Harcolt még a török ellen a spanyol háború után, majd a lengyel örökösödési háborúban is vállalta az osztrák seregek vezényletét, ám hamarosan visszahívták. Visszatérte után még sürgette, hogy Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc keljenek egybe. Halála gyors volt és váratlan, szélütésben halt meg Bécsben 1736. április 21-én Savoyai Jenőt már kortársai is Európa legtehetségesebb hadvezérének tartották, és XIV. Lajos is gyakran gondolt arra, hogy lehet, hogy mégis hagyni kellett volna, hogy a kistermetű herceg katonai pályát

válasszon Franciaországban. 25 Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris kiadó, Bp 2000 201-202p 16