Történelem | Felsőoktatás » Művelődés a XVIII. századi Magyarországon

Művelődés a XVIII. századi Magyarországon OKTATÁSÜGY, ISKOLÁK A felvilágosodás kormányzati szinten is igyekezett az oktatásügyet világi, állami irányítás alá helyezni. Kivonni az egyház belső, vallásgyakorlati köréből Az új nevelési eszmény a hasznos állampolgáré és nem a vallásos emberé lett. Rousseau főhőse Émile már nem tanul vallást, hanem 18 évesen választ magának. A könyvet 1762-ben nyilvánosan megégették ugyan, de ez csak fokozta hatását. Az európaival párhuzamosan a Habsburg felvilágosult abszolutizmus is kialakította saját, állami neveléspolitikáját. A bécsi egyetem professzorai Martini, majd Sonnenfels fogalmazták meg, hogy az uralkodónak és az államnak joga és kötelessége a közoktatást, mint politikai feladatot, úgy szabályozni, hogy hasznos és engedelmes állampolgárok növekedjenek fel. A Habsburg hatalomnak pontos és megbízható hivatalnokokra, pénzügyi, gazdasági, közegészségügyi

szakemberekre, a bányaművelés, az út- és vízépítés, a földmérés, a mocsarak lecsapolása terén mérnökökre, jobb tanerőkre és iskolákra, tanultabb iparosokra, és kezelhetőbb, már írni-olvasni tudó parasztokra volt szüksége az egész monarchiában. Az állami oktatásügy kezdetei Az iskolák vezetésének egyházi kézből állami kézbevételének első lépése a jezsuiták visszaszorítása 1749-től kezdődően. 1760-ban a bécsi udvar tanulmányi bizottságot állított fel, amelynek hatásköre Magyarországra még nem terjedt ki. 1761-ben Mária Terézia (1740-80) külön, önálló megbízást adott gr. Barkóczy Ferenc esztergomi érseknek arra, hogy mint "az összes nyilvános tanulmányok védnöke" mérje fel az egész magyarországi oktatásügy helyzetét, és dolgozza ki a szükséges reformok tervét. Kezdetben tehát a bécsi udvar Magyarország oktatásügyét a magyar rendiség egyik legfőbb vezetőjére bízta, annak

lehetőségével, hogy a korszerűsítés önálló, hazai elképzelések szerint induljon meg. E lehetőség azonban kihasználatlan maradt Barkóczy nem dolgozott ki semmiféle összefüggő tervet. Legfőbb teendőjét a protestáns diákok továbbtanulásának visszaszorításában látta. (14 éven felüli protestáns diák csak katolikus egyházi iskolában folytathatta tanulmányait vagy félben hagyta, amelyet a bécsi kormányzat is kellemetlennek talált.) Korszerűsítést a bécsi kormányzat valósított meg saját, kincstári hatáskörében a gazdaságiműszaki szakképzés terén: 1763-ban a szempci kollégiumban kamarai tisztviselők és mérnökök képzését szolgáló főiskolát hozott létre. A selmeci bányatisztképző iskola alapjain az első tanszék megalapításával bányászati akadémiát indított útnak. Akadt azoban egy másik főpap, aki hivatalos hatáskör nélkül ugyan, de Barkóczyénál pozitívabb iskolapolitikát képviselt. Gr Eszterházy

Károly egri püspök, aki egy új egyetem alapításának tervével foglalkozott. 1765-ben kezdte meg a hatalmas székház építtetését (amelyet jól ismerünk). A program nagyszabású volt: négy fakultással, csillagvizsgálóval, könyvtárral. De már kezdetben nehézségek mutatkoztak. A főproblémát az okozta, hogy még mindig és már megint az egyház vezetőszerepét akarta biztosítani a felsőoktatásban, amikor Európában már a felvilágosodás hatására az egyház gyámkodása megszünőben volt. 1766 elején Mária Terézia elrendelte az iskolák teljes összeírását Magyarországon. Az előkészítést követően a reform a felsőoktatás szintjén indult meg lassan haladva az alsóbb szintek felé. Először a nagyszombati egyetem átszervezése, orvosi karral való kiegészülése valósult meg (1769). A magyar oldal világi részéről Niczky Kristóf kancelláriai tanácsost kell megemlíteni. Elsőként javasolta az egyetem Budára helyezését. A

tanulmányi alap 1773. őszén az oktatásügyben a jezsuita rend monopolhelyzete véget ért, megindult a hagyaték: az ingatlanok és a tőke leltárba vétele. Az összvagyont Magyarországon mintegy 7,7 millió forint értékűre becsülték. Ebből 3 millió a tanügyi célokra fordítható rész A kormányzat létrehozott egy kb. 1,5 millió forint értékű egyetemi alapot, majd 3,7 millió forint értékű tanulmányi alapot az alsó- és középfokú iskolázás és új akadémiák céljára. A két alap körvonalait Mária Terézia 1780. márc 25-i alapítólevele szabta meg Ratio Educationis 1775 nyarán bízta meg Mária Terézia a magyar udvari kancellária fiatal tanácsosát és tanügyi előadóját, Ürményi Józsefet Magyarország önálló tanulmányi rendszererének kidolgozásával. Ürményi 1777. júniusában nyújtotta be a tantervről és módszereiről elkészült munkáját Ezt követően királyi rendeletként látott napvilágot: 1777. augusztus 22-én a

magyar közoktatásügy első, átfogó, részletes szabályozása és első állami kódexe, és egyben az első nagyszabású hazai pedagógiai kiadvány: "A nevelésnek és az egész tanügynek rendje Magyarországon és kapcsolt tartományaiban" - a Ratio Educationis. A reform megalkotói Az aktákban csak Ürményi szerepelt név szerint, utalt rá azonban, hogy derék segítő társakat vett maga mellé. Kutatóink kiderítették kik lehettek munkatársai: A szepességi Tersztyánszky Dániel a bécsi kamarai levéltár igazgatója, Kollár Ádám Tersztyánszky barátja és munkatársa, Makó Pál jezsuita, a bécsi Theresianum tanára. Az új szervezet A Ratio a felvilágosult reform, az egységes állami oktatásügy úttörője hatalmas fordulatot hozott az ország művelődésében. Hangsúlyozta, hogy a törvények "a nevelésről való gondoskodást a fenntartott királyi felségjogok közé" iktatták, a végrahajtást, pedig a közigazgatási

hatóságokra bízták. Minden iskolát átfogó hatáskört a pozsonyi helytartó tanács tanulmányi bizottsága kapott. Elnöke gr Fekete György országbíró, a magyarországi tanulmányi főigazgató (supremus studiorum per regnum Hungariae director), és az egyetem főigazgatói címét is viselte. Az egyetem ügyeivel egyetemi tanács foglalkozott (senatus). Az országot Erdély nélkül 8, Horvátországgal 9 tankerületre osztották: 1. Pozsonyi (Nyitra, Pozsony, Trencsén megye) 2. Besztecebányai (Árva, Bars, Hont, Liptó, Turóc, Zólyom) 3. Budai (Esztergom, Fejér, Heves, Komárom, Nógrád, Pest megye, Jászság, Kiskunság) 4. Győri (Moson, Sopron, Vas, Veszprém, Zala) 5. Pécsi (Baranya, Somogy, Tolna, Bács) 6. Nagyváradi (Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Szabolcs megye, Nagykunság, és 1778 után a Temesvidék) 7. Kassai (Abaúj, Borsod, Gömör, Sáros, Szepes, Torna, Zemplén) 8. Ungvári (Bereg, Máramaros, Szatmár, Ugocsa, Ung) 9. Zágrábi

(horvát megyék) A tankerületek élére királyi tanulmányi főigazgatók kerültek, akiknek hatásköre minden iskolára, katolikusra, protestánsra, és az árvaházakra egyaránt kiterjedt. Mellettük külön tanfelügyelőt kapott az alsó fokú "nemzeti iskolák" és a tanítóképzés ügye. Az első főigazgatók egy kivételével mind világi hivatalnokok voltak, pedagógus, tanár azonban nem akadt köztük. Az új tanulmányi rendszer Az anyanyelvű "nemzeti" népiskolák alsófokú hálózatának három fajtája volt: falusi, mezővárosi, városi. A városi változatra épült a középoktatás Az ötéves, latin nyelvű gimnázium két tagozatra oszlott: az alsó, három éves ún. grammatikai iskola, valamint a két felső évfolyam, a humaniora A felsőoktatás is két szintes volt: két éves királyi akadémia, ahol a filozófia jogtudománnyal párosulva lépett a teológia helyébe és a felső szint, az egyetem (Budán, majd Pesten).

Összesen: elemi 4 év + gimnázium 3 v. 5 év + felsőfok 2 v 5 év A tanév november 1-én kezdődött és szept. 20-ig tartott, egész nyáron folyt az oktatás Ősszel volt a hat hetes nagy szünet. Vasár- és ünnepnapok mellett a csütörtök is szünet volt Az órák fél nyolctól tízig és fél kettőtől négyig tartottak. Nyáron egy órával korábban kezdődtek reggel, délután pedig egy órával később. De nem mondta ki az általános tankötelezettség elvét. A tanterv új elemei A szabadidő helyes felhasználásának terén olyan korszerű előírásai voltak, mint a testi nevelés, a friss levegőn való mozgás, a torna. Korszerűsítette a matematika és a természettudományok oktatását. Új tantárgyakat vezetett be. Az egyetem mezőgazdasági tanszéket kapott. Egyik pontja így szól: "minden megyében nyittassék gazdasági iskola és az ifjúság gondosan képeztessék e nagy fontosságú tudomyára". A gimnázium IV. osztályában külön

magyar történelem oktatást vezetett be, az addig szokásos egyetemes, főleg antik történelem rovására. Oktatás és nyelvkérdés A kötelező vallásoktatás természetesen megmaradt. A kormányzat a királyi főigazgatók felügyeleti jogát a nem katolikus iskolákra is ki akarta terjeszteni, az állami katolikus iskolákat pedig megnyitni nem katolikus diákok előtt is. A Ratio a vallás terén a toleranciát képviselte, tanárainak meghagyta, hogy diákjaikat "egyazon országnak állampolgárait egymás iránti szeretetre és egyetértésre buzdítsák s az egyetértés megzavaróit szigorúan büntessék". Hangsúlyozta, "hogy az az iskolai szervezet egyképpen alkalmaztassék minden állampolgárra, ha különböző vallást követnek is, és egységes célt szolgáljon, felekezeti különbség nélkül, a közművelődés (communis cultura) és a haza javára". A latin erőteljes tanítása megmaradt, hiszen a közélet, az országgyűlés és

a bíróságok hivatalos nyelve volt. A német nyelvet, ha nem is tette kötelezővé, minden iskola fokon hangsúlyozottan ajánlotta és gyakorlatilag is igyekezett elősegíteni. Kifejtette, hogy az ifjak iskoláik befejeztével úgysem találnak majd kellő mennyiségben és színvonalon olyan irodalmat, amellyel tudásukat fejleszthetik. Nem igaz viszont az a vélekedés, hogy visszaszorította a nemzeti nyelv használatát. (A közép- és felsőoktatás nyelve eddig is a latin volt. A sárospataki és debreceni kollégium például az iskolán belül tiltotta a magyar beszédet.) Az első magyar nyelvtani és helyesírási tankönyvek ekkor születtek. Túl azon, hogy a német modern európai nyelv, az osztrák központ nyelve, ismerete a Habsburg monarchia népeinek gyakorlatilag is hasznos volt. Önmagában véve a németoktatás nem volt az elnyomás jele, ahogy meg nem tanulása sem számít nemzeti erénynek. A probléma az volt, hogy a Ratio nem tette lehetővé a magyar

nyelv magas szintű alakalmazását a közép- és felsőoktatásban. Az elemi iskolákban anyanyelven folyt az oktatás, ez a monarchia és Magyarország minden népére is igaz. A XVIII. sz végén és a XIX században a nemesség és az értelmiség körében általánossá vált az a nézet, hogy a magyar nyelv kerüljön olyan helyzetbe, amely az ország más népeinek magyarosítását elősegíti. Magyarul, amit kifogásoltak a némettel kapcsolatban, ugyanazt igyekeztek elérni a magyarral, a nemzetiségek rovására. A protestánsok válaszútja A protestáns egyházak keményen ellenálltak a Ratioban foglaltakkal szemben, nem akarták elfogadni az állam felsőbbségét az oktatás terén, amelyet továbbra is egyházaik belső ügyének tekintettek. Bessenyei György a nemesi felvilágosodás jeles képviselője is szembe került hittársaival, aki az állami reform elfogadását javasolta. Szenvedélyes szavakkal védelmezte álláspontját: " A magyar csillagzat

alatt tévelygő szomjú tudomány kéri tőletek életét és újulását" ; "Öregasszonyokat, vénembereket boszorkányok, ördögök képiben megégettünk, . a hitért egymást öltük" A fő cél a nagyvilág egészét áttekinteni, hogy "megláthassuk hazánknak is e nagy tükörben mind erejét, mind gyengeségét". Végülis a protestánsokkal tárgyalások indultak, húzták az időt és sikerült gátolniuk a reformok végrehajtását. A jozefin neveléspolitika kezdetei A felvilágosult abszolutizmus második szakaszában a korábbi tendenciák határozottabb és gyorsabb ütemben folytatódtak. Fő feladatának a népoktatás fejlesztését tekintette. II. József (1780-1790) 1781 áprilisában megerősítette a Ratio Educationist Májusban adta ki a Norma regiát (Királyi Szabályrendelet), amely a Ratiót Erdélyre is kiterjesztette. Novemberben megszüntette a magyarországi tanulmányi és egyetemi alapot. Ürményi azzal próbált ellene

érvelni, hogy az alapok össztőkéjéből 2,7 millió forint van kamatra kölcsönadva, s ennek visszavétele hátrányosan érintené a magyar nemességet, az uralkodó azonban ezt nem vette figyelembe. A protestánsokkal tovább folytak a tárgyalások. 1781 őszén hozott türelmi rendelete szerint bizottság dolgozott azon, hogy az új tanulmányi rendszert a protestáns iskolákra is kiterjesszék, vallásuk sérelme nélkül. 1783. márciusában a zsidóknak megengedte gimnáziumok szervezését, ill addig is állami középiskolák látogatását. Nyelvrendelet 1783 őszén II. József a magyar oktatásügyet megint az udvari bizottság kezébe adja, amelynek vezetője Gottfried Van Swieten, Európa egyik legjobb oktatásügyi szervezője (szabadkőműves, sőt Sonnenfels és Born Ignác társaságában az illuminátusok egyik vezetője), aki szívén viselte a magyar ügyet. Véleménye alapján II József hamarosan úgy döntött, hogy újra engedélyezi a magyar

tanulmányi bizottság létrehozását. 1784. április 26-án jelent meg a rendelet, amely szerint a latin helyett az ország hivatalos nyelve a német lett. A kormányszékeknek még az év nov 1-től, a megyei és városi hatóságoknak következő év nov. 1-től kellett áttérni a német írásbeli ügyintézésre A középiskolákba szintén az év nov. 1-től, csak német tudással rendelkező tanulók léphettek. Szekfű megállapítása: "nem lehet eléggé csodálkoznunk a rendelet páldátlanul erőszakos és egyúttal kivihetetlen voltán". Az igazsághoz tartozik, hogy ekkor Európa már felhagyott az elavult latinnal (Magyarország, Erdély és Lengyelország kivételével), valamint a német nyelv már átesett a korszerűsítésen. A rendelet valóban kivitelezhetelen volt. II József maga is többször módosította, például, hogy a gimnáziumba lépőktől csak 3 év múlva követeljenek német nyelv tudást, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a népiskolák

már a következő évben vezessék be a németet, gyakorlatilag azonban megmaradtak az anyanyelvi, ill. a párhuzamos német oktatás mellett A rendeletet betartani általában véve nem tudták és nem is akarták. Így történt, hogy az esztergomi, komáromi, máramarosszigeti és keszthelyi gimnázium tanárai két évvel korábban mind jól tudtak németül, most kijelentették, hogy a német nyelvű oktatást nem tudják vállalni. Országosan a tanárok egyharmada kész volt megválni oktatói munkájától. A fiatal Kazinczy a kassai kerület tanfelügyelője, a jozefin politika híve volt. Sok támadás érte kortársai részéről, egyikük, Péczeli József egy helyen ezt írta: "egy évszázad alatt tsak nem egészen elfog tűnni a mi magyar nyelvünk s nemzetünk". Hálistennek nem így történt! Legyen ez a végszó