Földrajz | Tanulmányok, esszék » Kicsiny kis falucska a Felső Háromszéki medencében, Csomakőrös

Kicsiny kis falucska a Felső Háromszéki medencében, CSOMAKŐRÖS Dolgozatomban a nagy utazó, őshazakutató Kőrösi Csoma Sándor szülőfaluját fogom bemutatni. Először is a falu keletkezését fogom tárgyalni, az első írásos emlékeket közlöm, tárgyalom földrajzi elhelyezkedését, bemutatom az ott élők megélhetési lehetőségeit, beszámolok a falu nevének eredetéről, végül pedig a jelenlegi helyzetét mutatom be saját meglátásom szerint. Bevezetőmet dolgozatom témájának indoklásával fogom indítani. Arra a kérdésre, hogy miért választottam dolgozatom témájaként e falu, (Csomakőrös) leírását, az a konkrét válaszom, hogy személyes okok irányítottak e téma orientációja felé. Mivel jómagam is törzsgyökeres csomakőrösi lakos vagyok,mélyen ragaszkodok a gyökereimhez és mindig büszkeség tölt el amikor büszkélkedhetek földrajzilag is kevés területen fekvő falucskáról. A közigazgatásilag Kovásznához tartozó

hegylábi falu a várostól délre, a hegy alja és a völgysík találkozásánál, a Felső Háromszéki medence déli sarkában, az 567 méteres Kőrösi domb és a 627 méter magas Tölgyes-havas között húzódik meg. A két kiemelkedés között folyik a Köz-tetőről eredő Kőrös patak, mely Páké közelében egyesül a Kovászna vízével. Kőröst oklevélben először 1464-ben, Mátyás királyunk korában említették. Kewres névalakban. „Kovásznán alól egy csinos völgykebelben fekszik Csomakőrös, melynek lakói nem lenézendő iparosok, mert a faluban készültek a nemcsak Háromszéken, hanem a Királyhágón inneni részben is ismerertes,legjobb, legfinomabb és legkeresettebb sziták, melyekkel lakói országszerte kereskedést űztek s e mellett nagy mennyiségben gyártják a szita, rostélykérgeket,nyügöt ( lólábra való szörbékót ) és pórázt (bocskor kötőt ) - ” írja a Székelyföld leírásábn 1 Orbán Balázs Csomakőrösről.

Valójában tiszta szákely falu, melynek 1 Orbán Balázs, Székelyföld leírása 1 múltja bizonyítja azt, hogy e kis településen mindig szorgos emberek laktak, szerették a szabadságot és azt meg is védték kétkezű munkájukkal, de ha kellett fegyverzettel is. A falu központjában álló templomról sok feltételezés van. A második hivatalos feljgyzés 1567-es regestrumban „K e o r e o s” névalakban található,amikor is a falucska 14 portát számlál,-tehát Kőrös lakósága soha nem volt nagy. 1591-től pedig már Kőrös ként szerepelt egészen 1898-ig amikor Csomakőrösre változott nagyszülöttje Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére. Hajdan a Kovásznai járás, majd 1941-től az Orbai járás települéde lett A falu épületeiről A templom egy volt kápolnának az alapzatára épült. Ez a kápolna alapzat a gelencei Szent Imre templommal egy idős. A cisztercita rendhez tartozó szerzetesek építették. Abban küönbözik a szokásos

kápolnák építési módjától, hogy az oltár felöli rész négyszögű és nem félkör alakú. Ez a kápolna egy oldal támpillér épület volt. Sokat vesztett jellegéből a sok újraépítés miatt Nemcsak a tatár dúlás, de a sok földrengés is sokat rongálta és a hívek mindig megjavították, hiszen a templom, az egyház volt az mely köré tömörültek, akkor is ha csapás és bajok érték őket, de akkor is ha örömük volt. Az isteni dicsőséget hírdető,mai állapotában 18. századi műemlék templom egyenes záródású, kelet felé enyhén keskenyedő apszis-alapfala 14.századi emléket képvisel, mint a toronytest felöli kis gótikus bejáró is. A mostani templom méretei: 24 méter hosszú, 6,5 méter széles és 5 méter magas. E méreteit az 1779-es újráépítés során kapta. Ugyancsak ebben az évben épült a templomtornya is, melynek magassága 30 méter. Szintén akkor épült, kis kőfal kapuval a főbejárat is A templom bejárata fölött

ezt írja „Erőss várunk nekünk az Isten” és ez sok látogatóban azt a hiedelmet keltette, hogy a templom evangélikus templom. 2 Ez az idézet a Református Anyaszentegyház himnuszából van idézve bizonyítja azt, hogy a Kőrös-i népnek az évszázadok folyamán Istenük segítségül volt, megóvta és megtartotta. „Volt Kőrösnek egy nevezetes régi harangja, mely elhasadván, újra öntetett” írja ugyancsak Orbán Balázs. 2 Úgy látszik, hogy a kőrösi nép pechhes, mert ez az újra öntött harang is elrepedt még hétszer és a hívek jóindulatából 1991-1992-ben lett megheggeztetve „hozomány váltásnak „ a pénzén. A kis harangról van szó melynek súlya 100 kilógramm és E hangja van. A harangon a következő felírás áll: „Kőrö-i N, reformata ekklesia költségén öntetett Isten dicsőségére 1868. Öntötte Andrásbofski Efraim-Brassó”. A nagyharang súlya 260 kilógramm és A hangja van. Sokkal később öntetett egy Csorja

Zsuzsánna kőrösről elszármazott asszony adományából. Az adomány 10000 Pf Tett ki mely nemcsak akkor, hanem ha átszámoljuk akkor most is tekintélyes összegnek tekinthető. A harangon a következő felírás van olvasható: „Öntette Lichtenegger Gyuláné szül. Csorja Zsuzsánna és a csomakőrösi ref Hívek önkéntes adományából Öntötte Biszak József-Gyorok-1925.” Említésre méltó a templom orgonája is. Egy Kézdivásárhely-i orgonamester kezemunkája. Kolonits 1880-ban készítette az orgonát Sajnos az olom sípok nem a régiek, mert a román hadsereg rekvirálta azokat és elismervény csak 1929-ből való. 2 Orbán Balázs, Székelyföld leírása,1984. 3 A kegytárgyak is bizonyítják, hogy Kőrös régi település. Főleg az ón edények A füles rögzített fedelü ón kanna felirata: „Gecse János vette Iü. Dícsőségére 1695 ”A kis óntányéron ez áll: „ Coll. Rex Dei Franc Dants in Usuni Eccl Rf to Kőrös- 1760” 3 Honnan

is kapta kicsiny kis falunk a jelenlegi hivatalos nevét? 1784 április 4-én született Kőrösön,Csoma Sándor mint jómódú katonaszülők gyermeke. Aki ezt a kicsi székely falut ország-világ előtt emlékezetessé tette Kőrösön tanult, majd később Enyeden és a nyugati egyetemeken, lelkében azzal az elhatározással, hogy megkeresi nyomorgó népének az őseit távol-keleten. Nagy akaraterővel,de szegényesen útnak is indult, csak több mint 11 nyelv volt minden gazdagsága ami a tarsolyáben volt. Ezt a nyelvismeretet bővíti a hosszú és nehéz útja során és így ér el a messzi Tibetbe. Itt ismerkedik meg a Budhizmus tanaival és itt tanulja, fejleszti a szanszkrit nyelv tudását. Ezt később rendszerezi Kalkuta-i könyvtárossága idején és megjelenik az első életre való Szanszkrit Angol Szótár és Nyelvtan. Ez a munkája óriási hírnevet szerez neki. Keletnek a kapui megnyílnak egy nyelv- de nemcsak nyelv- hanem szokások, tanok ismeretének

hatására . Több távol-keleti országban szentként tisztelik s már életében iskolák, utcák viselték büszkén a nevét. Óriási levelezéseket folytat különböző egyetemek tanáraival, de szülőfalujáról sem felejtkezik el –hiszen azért ment el, tanult és szenvedett, hogy segíthessen népén. Tudását az emberiségnek szentelte Bizonyára ez volt életének egyetlen öröme, hogy nyelvismeretével sokakon segíthetett. Ezért tartotta meg hitét és írt olyan szépen a mi drága anyanyelvünkről. Hargita-i andezitből faragott mellszobra ékesíti a falu központját 1969 óta. 3 A falu emlékönyve, 1991, Szász Tibor, 5 old. 4 A szobor faragója Orbán Áron, Székelyudvarhelyen faragta 1958-ban. 4 1934-ben az egyház által rendezett majálison befolyt pénzből lett megvásárolva az a telek ahová szándékoztak építeni egy emlékházat, azóta sok próbálkozás volt ilyen szempontból, de mindig eredménytelenül, egészen 1990-ig. Amikor

megalakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és ennek tiszteletére emlékhazat építtetett, ez az egykori Csomaszülőház hasonmása melynek falán emléktábla hírdeti: „Innen indult el egy nép árva fia, egy nagy nemzet vándorának halhatatlansága tért vissza. Kőrösi Csoma Sándor emlékére állítatta a Magyarok Világzövetsége Anyaországi Régiója 1999.”, mivel az eredeti szülőházat sajnos lebontották, de védelem alatt állnak azok a „Csomadiófák”, melyek tanúi voltak a gyermek Sándor játszadozásainak. A jelenlegi második Csoma-emlékszoba a hajdani faluház,( Kúltúrotthon) egy szobályában tekinthető meg. 4 Váradi Péter Pál-Lőwei Lilla, Erdély-Székelyföld 2001, 65-66 old. 5 Ugyancsak megtekinthető a műemlék templom belsejében három Kőrösi Csoma Sándoremléktábla is látható. Az indiai földben nyugvó magyar hazafi emlékét a Magyar Tudományos Akadémia épületében márványtáblával

örökítették meg, rajta a legnagyobb magyar, Széchényi István méltató soraival: 5 „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtúl lelkesítve-Kőrösi Csoma Sándor- bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében Az itt ábrázolt sírkő nyugszik hamvain. Brit Társaság emelte tudományos érdemeiért Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre,hanem honszeretet,zarándoki önmegtagadás,és vasakarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.” 6 (Széchényi István) A falu megélhetési lehetőségei A lakosság a múltban nagyrészt- a földmáűvelés,az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás mellett- háziipari tevékenységeket űzött: a már említett szitavásznat szőtt és

szitát kötöt. Ignác Rózsa az Ikerpályáimon 7 című könyvében az alábbiakban emlékezett meg néhányukról: „.a csomakőrösi székely szitakötő vagy többnyire csizmadiamesterséget folytató, nem is szegény presbiterek leszavazták apámnak azt az indítványát, hogy „mivel az állam késlekedik”, egyháztagok hozzájárulásával tartozzák, mentsék meg a jövendőnek a Kőrösön született nagy ázsiai utazónak, Kőrösi Csoma Sándornak akkor mág álló szülőházát.” Először is Molnár István nyomán írok a csomakőrösi szőrszitáról. A Székelyföldön szitakötéssel háziiparilag csak Udvarhelyszék és Háromszék néhány helységében foglalkoztak. Udvarhelyszéken főleg Székelykeresztúron (Szitás-Keresztúr), kisebb mértékben a két Sófalván és Medeséren. Háromszéken az adatok Kőröst, Kovásznát és Pákét említik. 8 Ez a háziipar legtovább, a 20 század első felének végéig csak Székelykeresztúron és

Csomakőrösön élt. A szitásságnak e két reliktum helysége közül ezúttal a kőrösi szitásság ismertetését választottam. 9 A mesterség kezdetét Kőrösön – a források hiánya miatt – nem lehet megállapítani. DEBRECZY Sándor dolgozatában csak annyit ír, hogy „a kőrösiek a múltban kiváló szitaiparukkal tették nevüket híressé”. Régebbi múltjáról az eddig ismert első írásos emléket egy 1844. március 16-án készült községi jegyzőkönyvből közli, miszerint „a nagy Csoma Sándor családja is foglalkozott szitakészítéssel” (1943. 142) Hogy a mesterség virágkorában hányan foglalkoztakszitássággal (szövéssel, kéregfaragással, felkészítéssel), és a falu lélekszámához viszonyítottan milyen arányban, csak következtetni tudok. KOZMA Ferenc a múlt század végi szitaszövők számát csak az 5 Váradi Péter Pál-Lőwei Lilla, Erdély-Székelyföld.2001, 65-66 old Váradi Péter Pál – Lőwei Lilla, Erdély,

Székelyföld 2001, 65-66 7 Ignác Rózsa, Ikerpályáimon-1984 8 KŐVÁRI 1847. 230: Háromszéken Kőröst említi- KOZMA 1897 299: Kovásznát és Kőröst jelöli meg szitaszövő helységnek. – Az MKIJ 1894 168-169: Háromszéken 19 szitásmesterséggel foglalkozót tart számon – Az Erdélyrészi Ipari Lap 1897. 5 sz 5 és a 7 sz 3-4: Pákét és Kőröst említi, „ahol a szitakötés honos” 9 A csomakőrösi szitásság bemutatását azért választottam, hogy a szitakéreg-faragás és a forgácskapal kötés már közölt leírása (MOLNÁR 1969, 1970a-b, 1973) után az itt gyakorolt három háziipari tevékenység ismeretében, ennek a jellegzetes természetföldrajzi tájban élő, jórészt az erdőhöz kötődő, de földet is művelő népcsoportnak – a megváltozott gazdasági körülményeik miatt – átváltani tudó (az elavult szőrszita helyett forgácskalapkötés) gazdálkodási képességéről kaphassunk ismeretet. 6 6 Udvarhely megyei

Keresztúrról közli, Háromszék megyéből Kőröst Kovásznával együtt említi, viszont a „Fa-faragás” fejezet „Doboz és szitakéreg” c. Részében Kőrösön 30 szitakéreg-készítőt tüntet fel (1897.297, 299) Ezek a kéregfaragó férfiak termékeik jó részt félkész áruként értékesítették (MOLNÁR 1969. 292), nagyobbrészt idegenben, a kissebb hányadával a saját és falusfeleik szükségletét elégítették ki. A falu lakossága a századforduló táján 650-660 lélek volt (VARGA 1902.39o, 584), ebből a statisztika szerint a 20-60 életév közöttiek, tehát a fő termelő korcsoport (férfiak, nők) 300 körül lehettek. Ha ezt a számot összevetjük a ma élő lakosság emlékezetével, miszerint a „falunak fele”régtől fogva kéregfaragó és szitaszövő volt, akik a szitát egész éven át készítették, olykor a 300-at számláló termelők mintegy fele, 150 személy kötődött a szitásmesterséghez. A csomakőrösiek tehát a

hűziiparilag gyakorolt székelyföldi szitatermelésben fontos helyet foglaltak el. S hogy termelésüknek ez a jelentősége a múlt század közepén is megvolt, sőt időlegesen a szitásfalvak is kerültek, az KŐVÁRI László megállapításából tűnik ki: „Szitakészítéssel eddig nagyban Keresztúr foglalkozott, most Kőrös vette át” (187. 230) A szita két kismesterségnek, a szitafenék szövésének és a szitakéreg készítésének az eredménye. A szitafeneket a szitás családok asszonyai, nagyobb lányai szőtték A leányok már 10-11 éves koruktól belenőttek a szövés mesterségébe. A szitakéreg részeinek a kidolgozása viszont a férfiak feladata. A nyersanyagot kezdetben maguk a szitások faragták, később azonban- időnyerés végett – a kéregfaragásra szakosodott mesterektől vásárolták. A férfiak dolga volt a kéregrészek összeállítása és a szitafenék felszerelése, az úgynevezett felkészítés. A szitafenék szövéséhez

lófarokszőrt használtak. Szitának csak a hosszú szálú lófarokszőr volt alkalmas. A szitások a megfelelő szőrt a lótartó gazdáktól, tímároktól és a döglött lovat megnyúzó cigányoktól vásárolták. Árát a szőr színe (a fehér drágább, a fekete olcsóbb) és hossza határozta meg. Néha a gazdák tavasszal – mivel a szitások téli készleteiket akkorra már feldolgozták – lovaik farkát megritkították, ezért a pótlásért jobb árat kaphattak. Megtörtént az is, hogy néhány suhanc a könnyű kereset reményében a beállóhelyeken felügyelet nélkül hagyott lovak farkát egy óvatlan pillanatban levágta és eladta. Amikor a sziták elkészültek, elkellett adni őket. Vásárra leginkább az asszonyok mentek, a szekeres mindig férfi volt. Ha az a szitás volt, s így a saját portékáját is felpakolta, akkor annak árúsítására feleségét is magával vitte, azért , hogy amíg az asszony árult, addig ő a szekerével a fogadóba

nyugodtan beállhasson. Az asszonyok menet közben rendszerint beültek a kóbor alá a szekér derekát megtöltő kóstra, a szekeres pedi a csatláson ülve hajtotta a lovakat. Ha hegyre mentek, a szekérről mindannyian leszáltak, és gyalog folytatták útjukat A küzelebbi vásárokra éjfélt követően vagy kora hajnalban indultak, hogy vásárkezdés előtt odaérjenek, és a szitások sorén idejében kipakolhassanak. A távoli vásárok megjárása három napot is igénybe vett: első nap mentek, a másodikon árultak, a harmadikon hazaértek. Az indulást ilyenkor úgy rendezték, hogy a szállás miatt esteledés előtt érjenek a városba, vagy a közelében levő valamelyik helységbe. Haza vásárbontás után indultak Útközben inkább a feltarisznyált hideg élelemből (kenyér, szalonna, túró, hagyma, szilvaíz) táplálkoztak. A mikor a szekeres etetni megállt, ők is akkor ettek Ha éjszakára valakihez, vagy fogadóba megszálltak, „ha úgy volt”, azaz

ha volt mivel húst vásárolni, akkor azt vacsorára mgsütötték. A vásárokon „árulás közben faltak” valamit az otthonról vitt ételekből, s ha jó volt a vásár, utána rendszerint meleg ételt ettek. A vásártereken a szitásoknak rendszeres helyük volt. A szekérrel előbb oda mentek, s miután a portékát lerakták, a szekeres a megszokott fogadóba ment beállni. A piac szitássorán az árusok egymás végibe vagy egymással szemben a földre pakoltak le. A sziták alá száraz időben durgát (vastag háziszőttes lepedő), nedves időben szalmát terítettek a földre. Árusítás közben egymással soha nem „veselkedtek”, vagyis nem konkuráltak. A szitákat egyforma áron adták, de arra törekedtek, hogyha egy vevő előttük 7 megállt, azt ne engedjék el, hanem rábeszéléssel, szitáit dicséretével, előnyeinek, tartosságának kihangsúlyozásávak vásárlásra bíztassák. Vásárbontás után, ha a sziták mind nem keltek el, ismét

rótába fűzték, s ha néhány maradt, azokat egy kötegbe kötve felpakolni a szálláshelyre vitték. A hajdani virágzó csomakőrösi szitásságnak ma már csak az emléke él. Amíg a céhes ipar szitásmestereinek vagy később az ipartársulatok, illetve ipartestületek készítményeivel kellett versenyezni, addig állták a versenyt, sőt néha túl is szárnyalták azokat. A falun készített szőrszita kora lejárt, s az utolsó kőrösi szitaszövő asszonyoknak 1969-ben bekövetkezett halálával az itteni szőrszita készítése visszavonhatatlanul a múltbamerült. Akikről még nem szabad megfeledkezni. Nem szabad megfeledkezni azonban Havadtői Gerő ref. Ip-ról sem ki hűséggel szolgálta népét. Itt nyugszik a Kőrös-i református temetőben A síremléket a Kőrös-i hívek állították neki szeretet jeléül. Itt gyermekeskedett Havadtői Sámdor New York-i református püspök is, ki nagy kegyelettel látogatta meg szülőfaluját 1992-ben.

Csomakőrösön született és gyermekeskedett D. Nagy Gyula volt erdélyi református püspök is ki szeretettel gondolt szülőfalujára. A templomba található három emléktábla, melyek a Csoma Sándor emlékére lettek felavatva. A diófából faragott emléktábla szerzője, volt Kovászna-i ref. Ip és esperes Fazekas György. Ugyan csk ő vezette a javítási munkálatokat (erősítési munkálatokat) a templomon az 1977-es földrengés után, mivel a gyülekezet Ip. Adorján István betegen feküdt a korházban A templom előtt lévő óriási nyírfa is műemléknek számít, hiszen az ezer éves Magyarország fennállása alkalmával lett ültetve. E fa is bizonyítja, hogy ittlétünk nem véletlen és hogy van egy multunk melyre büszkék lehetünk. 8 A falu jelenlegi helyzete Napjainkban kicsinykis falunk nemvaltozott sokat, még mindig tárt karokkal várja az oda tévedő megfáradt vándort. 1990 után, amikor Románia hivatalosa is megnyitotta kapuit a

külföldiek előtt, minden nyáron több száz külföldi és belföldi kiránduló kíváncsi az emlékszobára, az emlékházra és a két diófára amelyeket valószínüleg a nagy utazó ültetett még hajdan édesapjával. Jelenleg a faluban körülbelül 400-an élnek, ebből két román anyanyelvű, és körülbelül ötven roma lakos él, tehát ha mindezeket leszámítjuk a magyar emberek száma mindössze 348. Ha a korábbi adatokat nézzük akkor rohamos a lakóság csökkenésének száma, hiszen az 1992-es adatok szerint több mint 500 lakóst számláltak a faluban. A falu felnőttjei többnyire a Kőröst is magának mondó Kovásznán vállaltak munkát, hiszen a faluban semmilyen munkalehetőség nincs. A faluban egy épületben működik az óvoda és az iskola. 9 Az óvodaban 18 kisgyemek jár, többnyire roma nemzetiségűek. A 18 gyerekből mindössze 7 magyar és 11 roma van az óvodában. Az iskolában sem jobb a helyzet, mert aki tudja az sajnos a már

említett Kovásznára viszi gyerekét tanulni, hiszen a „Kőrösi Csoma Sándor” nevét viselő Általános Iskola összevont osztályokkal működik. Egy teremben tanulnak az I-III osztályos gyerekek és egy másik teremben a II-IV. osztályosak Így tehát két tanítónő van alkalmazva az iskolában A faluban két éve, 2005 őszétől új tiszteletes szolgál, Bende Tamás személyében. Minden év áprilisában megrendezésre kerül a Kőrösi Csoma Sándor Emléknapok, amikor e kicsiny falu megemlékezik nagyszülötjéről, akire oly nagyon büszkék vagyunk. 10 Irodalomjegyzék:  Szász Tibor (1991) - Csomakőrös Emlékkönyv  Váradi Péter Pál – Lőwei Lilla (2007) – Erdély, Székelyföld, Péter Pál könyv kiadó.2007 42 – 43 old  Molnár István (1969) –Gyűjtés . A Csomakőrösi szőrszita  Orbán Balázs – Széklyföld leírása. (2002) Babits kiadó kft 78 - 81 old.  Internet: http: // hu. Wikipediaorg/wiki/

csomak%5%91r%c%b6s 11